MEGHALLGATTAM! Lelket tépő, baljós hangulattal rendszerezte gondolataimat a FEKETE NAP - DÜHÖS LEMEZ
A hónap elején különleges album jelent meg, amelyet MezítlábasDobos (Hámori Dávid) álmodott meg. A dobos jelenleg A Király Halott produkcióban bizonyít, de korábban tagja volt a Fish!, valamint a Sunset zenekaroknak is. A már említett FEKETE NAP - DÜHÖS LEMEZ korongon tizenegy dalt hallhat a nagyérdemű, amelyek mindegyikét Dáci írta, rögzítette, keverte, masterelte.
A stílusok terén széles a kínálat, az anyagot fűszerezik rock, hiphop, nu-metál jegyek egyaránt. Nem csak ezért felszabadító ez a munka, hanem azért is, mert nem csak Dáci lába meztelen, de a lelke is kitárulkozik, életének mélypontjairól mesél. Olyan témák jelennek meg a lelket tépő, baljós koncept lemezen, mint az önbizalomhiány, a megfelelni akarás, a halál gondolata, a harag, a félelem, a démonok, valamint a traumák széles tárháza. A FEKETE NAP – DÜHÖS LEMEZ zenéi, húsbavágó önvallomásai valódi gyógyulási, fejlődési lehetőséget kínálnak mind az alkotónak, mind a hallgatónak.
A korong a dinamikus Haragos számmal kezdődik, ami már az első pillanatokban elárulja, hogy Dáci egyik nagy szenvedélye a jó ízlésű nu-metál. Ezt követi a hiphop alapokra felhúzott Időtlen, majd az egyik személyes kedvencemet jelentő Fekete nap, ami úgy jósolom: hosszú időre meghatározza majd a mindennapi zenehallgatásomat. Az album gerincét képezi a punkos gitárt leszállító Nárcisz, a sokaknak erőt adó Az átlagosság himnusza, a szerintem leginkább rádióbarát Kilakoltató, az igen izgalmas kalandozást jelentő Produktív blues, a túlságosan is sokáig elfojtott dühnek teret adó Szenvedély / Szenvedés. Engem leginkább a Bocsánat szerzemény rázott meg, amelyben testvére elvesztéséről, a gyermekkora óta őt elkísérő démonokról mesél Dáci. A lemez végéhez érve megkapjuk a tizedik tracket jelentő, egyfajta felszabadulást okozó Minden jót dalt, majd a bénító elkeseredettség állapotát fókuszba állító Nincs szó-t.
Szívemnek leginkább kedves két stílusát, amelyek évek óta meghatározzák a zenehallgatási szokásaimat a hiphop, valamint a nu-metál jelenti, így ez okozhat némi elfogultságot a korongot illetően. Számomra ez a munka úgy nyújt tökéletes terápiát, ahogy van. Semmin nem változtatnék. Szeretem, hogy miközben Dáci igyekszik elengedni a tökéletesség hajszolását, pontosan tudja a saját határait is, így főleg ütemes beszéddel, rap szövegekkel építkezik ezen a munkán, nem próbál meg mindenáron énekesként előlépni. Összességében mind zeneileg, mind a szövegek terén masszív anyagot álmodott meg Mezítlábasdobos. Bár a témák, a hangulatok súlyosak, a bőr alá kúszó zeneiség tenni fog arról, hogy a lemez meghallgatása során könnyebb legyen rendszerezned a gondolataid, az érzéseid. Az én esetemben legalábbis Dáci először felkavart, majd rendet tett a káoszomban. Ezt pedig köszönöm neki!
szerző: nikiahatos