A találkozó középpontjában a háború, az otthon elvesztése, a pusztítás és a nyelv kifejezőereje áll. Jakimcsuk verseiben a Donbasz mindennapi valósága, a nélkülözés és a túlélés tapasztalata jelenik meg. Költészetének egyik fontos sajátossága, hogy a nyelv széthullását és újjáépítését is témává teszi: szójátékokkal, nyelvbotlásokkal és szokatlan megoldásokkal keres új kifejezési formákat.
nem érkeznek meg a levelek
"hozzám a levelek már rég nem érkeznek meg
nem azért, mert a fronton meghalt valakim
vagy mert a küszöbön átlépve összeesett
mint egy bögre, ami nem tudja tartani magát
mint a levágott haj
bogárral virággal teli széna
nem ezért
a krónikát költők írják
így főképp a szív dolgairól szól
a szív meg csak ketyeg mint a falióra
kamrás félhold-óra
kinyújtott csillagkezekkel
azt kérik, mindent éljek meg
azt kérik, éljek még
hogy emlékezzek Mária mamára
aki szeretett nagybetűkkel írni
füzetek esővonalába
de hozzám a levelek nem érkeznek meg
sem szálló pitypanggal
sem postagalambbal
a galambok most csak influenzát hoznak
a pitypang csak szellőt
még a postásnő is
részmunkaidős, csak a nyugdíjat hozza
az én kedves postásnőm
elkezdett leveleket írni nekem
az utolsó apostol ebben a világban
aki az összes betűt ismeri"
Ivan Velikovszkijnak
hogyan öltem
"most minden családi kapcsolatom telefonos
és minden családi kapcsolatom kihallgatják
tudni akarják, kit szeretek jobban, anyát-e vagy apát
tudni akarják, mitől beteg a mamám, aki a kagylóba kiált: jaj, jaj
kíváncsiak arra is, mit gondol a húgom a barátjáról
aki korábban az én barátom volt
most minden telefonos kapcsolatom vérrokonság
a vérem mindenből kihallható
tudniuk kell, hány százalék benne az ukrán,
a lengyel, az orosz és hogy van-e benne cigány
és tudniuk kell, hogy kinek adtam belőle
hogy a hemoglobinszintem zuhant-e le vagy a tető
és hogy lehet-e sejtfalból határfalat húzni
köztem és anyám közt sírhalmok százai
és nem tudom, hogyan ugorjam át őket
köztem és apám közt száz lövedék repül
és nem tudom madárnak látni őket
köztem és a húgom közt fém pinceajtó
középen ásónyéllel kitámasztva
köztem és a mamám közt imából paraván
vékony selyemfal, nem ereszt át semmit, de semmit
annyira egyszerű telefonon tartani a kapcsolatot a családdal
annyira könnyű a számlát inszomniával és nyugtatókkal kiegyenlíteni
és mint a részegség, olyan hallgatni ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol
főleg, hogy közben az enyém sörétté csomósodik és kilő
puff!
!"
Ljuba Jakimcsuk 1985-ben született a donbaszi Pervomajszkban. Ukrán költő, újságíró és forgatókönyvíró, Luhanszkban és Kijivben tanult, jelenleg az ukrán fővárosban él. Műveit több mint egy tucat nyelvre fordították le. Hazájában többek között a Bohdan-Ihor Antonics-díjat és a Szmoloszkip-díjat, az Egyesült Államokban pedig a Kovalev Foundation nemzetközi költészeti díját nyerte el. 2022-ben John Legend műsorában, a Grammy-gálán is felolvasta verseit.
A november 12-i esemény ingyenesen látogatható. A beszélgetés ukrán nyelven zajlik, magyar tolmácsolással, a szervezők tolmácsgépet biztosítanak. A helyszínen a kötet is megvásárolható, a program után pedig a szerző dedikálja példányait.