Amy Matthews A kincsesház írása az újrakezdésről, a közösség erejéről és a szerelemről mesél. A történet főszereplője Zoe Copeland, egy harmincas éveiben járó, egyedülálló édesanya, aki megvásárolja Oxeye legelhanyagoltabb házát, hogy kislányával, Flóval végre saját otthonra találjon.
A Marly házaként ismert épület korábbi tulajdonosa kényszeres gyűjtögető volt, így Zoe-nak egy kacatokkal zsúfolt, rossz állapotú ingatlant kell rendbe hoznia. Anyagi lehetőségek nélkül, egyedül kezd bele a felújításba, de idővel a kezdetben tartózkodó helyiek is mellé állnak. A segítség mellett egy elsőre mogorvának tűnő, ám mégis szerethető férfi is közelebb kerül hozzá.
A ház múltja közben több kérdést is felvet, miért maradt ilyen állapotban az épület, rejthetnek-e értékeket a felhalmozott tárgyak, és ki volt valójában Marly? A válaszok fokozatosan bontakoznak ki, miközben Zoe szobáról szobára haladva nemcsak a házat, hanem a saját életét is újjáépíti.
A 31 fejezetből álló regény egyik fontos gondolata, hogy az újrakezdéshez nem feltétlenül kell minden korábbi emléket magunk mögött hagynunk. A múlt darabjaiból is építkezhetünk, miközben megtanulunk továbblépni és nyitottá válni az élet váratlan ajándékaira. Külön tetszett, hogy a főhősnő különböző irodalmi műveket is említ, ami további színt ad a történetnek.
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///
Az életünket a hétköznapok változtatják meg.
A jelek azért vannak, hogy megerősítsenek bennünket.
A kéretlen tanácsokat figyelmen kívül kell hagyni.
A szülők minden rezdülése hatással van a gyermekeik életére.
Vannak tárgyak, amelyek boldogságot és biztonságérzetet adhatnak nekünk.
Egy valódi lakás- vagy házfelújítás új életet lehel a terekbe.
A tenger mágnesként vonzza az embert.
A düh soha nem vezet jóra. Jobb továbblépni.
Most kell kedvesnek lennünk a szeretteinkkel. Nem holnap.
Néha időbe telik, mire rájövünk, hogy testi vágyat vagy szerelmet érzünk-e.
Az egyik legnagyobb élmény mindenről és semmiről beszélgetni egymással.
Nem baj, ha nem érezzük magunkat mindig biztonságban, különösen akkor, ha valóban nincs okunk rá.
Sokkal nehezebb önmagunknak átnyújtani azt a megértést és együttérzést, amelyet másoknak olyan könnyen megadunk.
NEKED AJÁNLOM:
A Widder Zsuzsa által fordított A kincsesház megható, szerethető, igazi bekuckózós olvasmány. Nagyon tetszett, ahogyan a szerző az otthonteremtés történetén keresztül mutatja be a közösség összetartó erejét, a szeretet váratlan helyről való megérkezését és a továbblépés lehetőségét. Jó szívvel ajánlom azoknak, akik egy könnyedebb, mégis érzelmekben gazdag történetre vágynak.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//
"Sosem csináltam őrültségeket. Felelősségteljes voltam. És
unalmas. És most mégis itt vagyok, és beleugrok egy ismeretlen, új életbe." (91. oldal)
"Noha én döntöttem úgy, hogy nem beszélek neki az életemről,
amit nem bántam meg, mégis fájt, hogy nem ismer. Borotvaéles, csontomig hatoló
régi seb volt ez." (169. oldal)
"Az emlékezet olyan tud lenni, mint egy tehervonat. És az
ember háttal áll neki a vágányon, amikor elgázolja. Nem is látja, hogy jön. Van
olyan is, hogy látja, de nem tud elég gyorsan elugrani. Meg olyan is, hogy
látja, de meg sem próbál megmozdulni. Csak hagyja, hogy elsodorja." (206. oldal)