Holly Gramazio író, játéktervező és kurátor, jelenleg Londonban él. A Now Play This nevű kísérleti játékfesztivál alapítója, és a Dicey Dungeons című díjnyertes indie-videójáték forgatókönyvírója. A Férjek az első regénye, melyhez egy virtuális generátor is készült, mely kiadja számunkra tökéletes teljességgel tökéletlen férjet.
Lauren története mindannyiunk számára
ismerős lehet, hiszen ki az, aki még soha nem próbálta megkeresni az igazit és a boldogság
titkát? Összefügg ez a két dolog egyáltalán?
A harmincas éveiben járó Lauren a szinglik kiszámítható, élvezetes életét éli. Csodás barátai
vannak, imádja a munkáját, és van egy gyönyörű lakása Délkelet-Londonban – ahol egy este,
a bulizásból hazatérve, egy idegen férfit talál. Michaelnek hívják, vonzó, kedves, és állítása
szerint, valamint a barátok és a falon látható képek szerint, ő Lauren férje.
Lauren nyomozni kezd, hogy miként lehet egy olyan ember felesége, akivel, emlékei szerint,
még sosem találkozott, amikor Michael felmegy a padlásra a létrán, hogy kicserélje a
villanykörtét – és eltűnik. Helyette egy másik férfi mászik le, és Lauren élete, valamint a
lakása kisebb átalakuláson megy keresztül.
Hamar rájön, hogy a padlása, rejtélyes módon, ontja a férjeket és a párhuzamos
univerzumokat. Lauren hol pár hétig, hol pár percig él házasságban az egymást követő
partnereivel, és közben küzd a sors fura fintora által kreált dilemmákkal. Hiszen ha férjet
cserélni ugyanolyan pofonegyszerű dolog, mint becsavarni egy új villanykörtét, akkor honnan
tudjuk, hogy megtaláltuk-e az igazit? Miként ismerhetjük fel, hogy mi a jó, és miben áll az
egyszerű, hétköznapi boldogság titka egy olyan világban, amelyben a Google Kereső állandó
optimalizációt követel tőlünk?
„A Férjek CSODÁLATOS: friss, eredeti, rendkívül szórakoztató és furcsán megnyugtató. …Számtalanszor hangosan felnevettem. …Tökéletes öröm.” - Marian Keyes, a Megint, Rachel és a Felnőttek című könyv szerzője.
„A szerző új perspektívából tárja elénk a randizással és a szex-szel kapcsolatos jelenlegi szokásokat és megközelítéseket... Egy nagy kérdés szórakoztató felvetése.” - Kirkus.
https://www.hollygramazio.com/husbandsgenerator/row.html#80390
Részlet a kötetből:
"A férfi magas, sötét haja borzas, és amikor a nő késő éjszaka vagy inkább hajnalban hazaér
Elena lánybúcsújáról, a lépcsőfordulóban áll.
A nő sikolt, és hátralép.
– Mi a…? – kezdi, majd nekifut még egyszer: – Ki maga?
A férfi sóhajt, és azt kérdezi:
– Jó volt a buli?
A szőnyeggel borított lépcső tetején, a félhomályban ácsorog. Ugye jó lakásba jöttem be? –
suhan át a nő agyán. Biztos, hiszen nyitotta a kulcs az ajtót.
A nő ittas, de nem annyira, hogy véletlenül betörjön valahova. Még hátrébb lép, kitapogatja a
falon a villanykapcsolót, miközben szemmel tartja az idegent.
A lakás fényárba borul. Minden ott van és úgy, ahol és ahogy lennie kell. Stimmel a lépcső
lejtési szöge, a krémszínű fal, sőt a kapcsoló is pont úgy működik, ahogy szokott: egy
pillanatig ellenáll, majd kattan. Minden stimmel tehát, csak a férfi nem, aki most megszólal:
– Lauren, gyere fel! Főzök teát.
Tehát tudja a nevét. Lehet, hogy… Nem, nem, annak már több hónapja, és a fickó szőke volt,
meg szakállas. Akkor talán betörő? De honnan tudná egy betörő, hogy őt Laurennek hívják?
– Ha most elmegy, nem teszek feljelentést – szólal meg.
Pedig dehogynem! De még mennyire, hogy teszek!
Hátranyúl, és elfordítja a gombkilincset. Csak hosszas babrálás után sikerül, de nem nézhet
oda, pláne most, amikor a férfi – te jóságos ég! – rálép a legfelső lépcsőfokra. A nő kihátrál a
lakásból, majd óvatosan, nehogy megbotoljon, a bejárati ajtó felé indul. Némi üggyel-bajjal
kilöki, és kilép a fülledt, meleg előtérből a nyári estét úgy-ahogy felfrissítő, épp csak
szemerkélő esőbe. Csak kicsit távolodik el a bejárattól, nehogy szem elől tévessze az őt
követő férfit, aki már az ajtóban áll, és erős fény világítja meg hátulról.
– Lauren! – szólal meg. – Mit csinálsz?
– Hívom a rendőrséget – feleli a táskájában kotorászó nő. A telefonját keresi, hátha még nem
merült le, de a zsebet, ahol lennie kéne, egy kis, mázas csuporba ültetett minikaktusz
bitorolja: a mai fazekastanfolyam gyümölcse. A nő a táska mélyén kotorászik tovább, majd
amikor a telefon világítani kezd, gyorsan megragadja. Csakhogy a billentyűzár be van
kapcsolva, így a képernyővédő fotóval, azaz saját magával néz farkasszemet.
Meg az ajtóban álló férfival. Aki ott áll mellette a tengerparton, és ő átkarolja a derekát.
Töltöttségi szint két százalék, azaz már csak egy. És igen, ez az a férfi! Eltéveszthetetlen az
arca. Ahogy a sajátja is."
A kötetet fordította: Szieberth Ádám
forrás: Varga Sára