Nagy-nagy boldogságom, hogy az utóbbi években egészen aktív utazó lehetek. Hazatérve mindig a lelkemig hatol, hogy a magyar utcákon szinte csak szomorú, morcos arcokkal, türelmetlen emberekkel találkozom. Szép helyen élünk, az egyik legkülönlegesebb nyelv a miénk, gazdag a kultúránk, mégis depressziós, alkoholista, búvalbélelt nép vagyunk. „De miért?” – tettem már fel a kérdést megannyiszor mind magamnak, mind a környezetemnek. Vagy itt van a jelenleg aktuális foci EB időszaka, az ilyen sportesemények során legerősebb a nemzeti tudatunk. Aztán amikor bekövetkezik a csalódás, a zászlók eltűnnek az ablakokból, a mezeket jó mélyre eltemetjük a fiókokba… Többek között ezekre a helyzetekre ad magyarázatot, válaszlehetőséget Dr. Csernus Imre legújabb könyve.
A 23 fejezetből álló A magyar-ban a doki ismét izomból feszeget nehéz, nehéznek tűnő kérdéseket. Csernus nem okoskodik, inkább csak „hangosan” gondolkodik, időnként kissé csapongóan, ettől emberi számomra ez a kiadvány. Az olvasás során olyan témákkal foglalkozhatunk:
- mint a magyar virtus, annak eltünése.
- Hogy miért nem vagyunk büszkék a származásunkra?
- Hogy miért vagyunk örök pesszimisták, fanyalgók?
- Hogy miért mutogatunk mindig másokra, miért nem vállalunk felelőséget, miért vagyunk gyávák?
Gondolatébresztő, felrázó írás ez, amelyben Csernus a maga őszinteségével, egyenességével, határozottságával tálalja gondolatait, tapasztalatait, és kínál megoldási-, változtatási lehetőségeket. Érdekessége az írásnak, hogy az első oldalon megfogalmazhatjuk, hogy mi mitől érezhetjük magunkat magyarnak, majd az utolsó oldalon is lehetőségünk nyílik erre. Az pedig, hogy elhatározásainkat gyakorlatba ültessük, már csak rajtunk múlik…
- mint a magyar virtus, annak eltünése.
- Hogy miért nem vagyunk büszkék a származásunkra?
- Hogy miért vagyunk örök pesszimisták, fanyalgók?
- Hogy miért mutogatunk mindig másokra, miért nem vállalunk felelőséget, miért vagyunk gyávák?
Gondolatébresztő, felrázó írás ez, amelyben Csernus a maga őszinteségével, egyenességével, határozottságával tálalja gondolatait, tapasztalatait, és kínál megoldási-, változtatási lehetőségeket. Érdekessége az írásnak, hogy az első oldalon megfogalmazhatjuk, hogy mi mitől érezhetjük magunkat magyarnak, majd az utolsó oldalon is lehetőségünk nyílik erre. Az pedig, hogy elhatározásainkat gyakorlatba ültessük, már csak rajtunk múlik…
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: (SPOILER!)
- Gyávák vagyunk vállalni az érzelmeinket, a felelősségünket, nem állunk ki magunkért, sem pedig egymásért. Gyávák vagyunk belemenni új helyzetekbe. A gyávaság helyett a(z egészséges) magabiztosságot kell választanunk! A gyávaság kizárja a felnőttséget.
- Félünk szenvedélyesen élni, mert tele vagyunk bűntudattal, ami negatív kisugárzást eredményez.
- Az alkalmazkodásunk már régen átment megalkuvásba (törökök, osztrákok, szovjetek). Legalább a nyelvünkhöz ragaszkodunk… Nem szabad megalkudnunk! Megoldást kell keresnünk, mert ahol helyzet van, ott lesz megfejtés is. Legtöbbször egy bátor döntés szükséges csupán, ami ráadásként pozitív érzést ad nekünk.
- Sokkal jobban tisztelem augusztus huszadikát, ugyanis ez az egyetlen ünnepünk, ami nem nemzeti tragédiába torkollott, és ami egyszerre állami, vallási, természeti jellegű. Március tizenötödikén pedig azt kell megünnepelnünk, hogy a magyarok bátrak voltak, felelősséget vállaltak.
- Félünk szenvedélyesen élni, mert tele vagyunk bűntudattal, ami negatív kisugárzást eredményez.
- Az alkalmazkodásunk már régen átment megalkuvásba (törökök, osztrákok, szovjetek). Legalább a nyelvünkhöz ragaszkodunk… Nem szabad megalkudnunk! Megoldást kell keresnünk, mert ahol helyzet van, ott lesz megfejtés is. Legtöbbször egy bátor döntés szükséges csupán, ami ráadásként pozitív érzést ad nekünk.
- Sokkal jobban tisztelem augusztus huszadikát, ugyanis ez az egyetlen ünnepünk, ami nem nemzeti tragédiába torkollott, és ami egyszerre állami, vallási, természeti jellegű. Március tizenötödikén pedig azt kell megünnepelnünk, hogy a magyarok bátrak voltak, felelősséget vállaltak.
- Egy igazi közösségben nem csak a bajban segítjük egymást, hanem örülünk annak is, mikor jól megy a másiknak.
- Amíg vannak terveim, céljaim, hitem, addig a kor csak egy szám. Nem fontos tényező.
- Tudatosság és szenvedély kell az izgalmas élethez.
- Nem hazudok magamnak, akkor sem, ha ezzel fájdalmat okozok.
- Önbizalmat úgy lehet szerezni, ha bevállalunk számunkra új, bizonytalan helyzeteket.
- Ha valami nem jött össze, az nem kudarc. Az a kudarc, ha nem hiszek, ha nem teszek meg mindent.
NEKED AJÁNLOM:
Ez a kiadvány görbe-tükröt tart elénk, ami felhívja a figyelmet a hagyományainkra, a történelmünkre, a mentalitásunkra. Fontos lenne, hogy már a középiskolában téma legyen ez magyar-, történelem órákon, illetve, hogy az olvasás során, után beszélgetés tárgyát képezze társaságokban, közösségekben. Szükséges, hogy változtassunk a gondolkozásunkon, meglássuk, megbecsüljük az értékeket, a pozitívumokat. Itt az idő felnőni, felelősséget vállalni, fejlődni.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL:
„A traumára ugyanis kétféle módon reagálhatunk: vagy feldolgozzuk, és megoldjuk a problémánkat, vagy nem.” (59. oldal)
„Sokan azt gondolják magukról, hogy ők nem zárkózottak, hiszen ha a világ dolgai kerülnek szóba, akkor mindjárt nagydumások lesznek. Valójában az a zárkózott ember, aki a saját érzéseiről csak nehezen, vagy egyáltalán nem beszél.„ (238. oldal)
„Korábban évszázadokon át működött a világ úgy, hogy szerződés helyett a felek egymás tenyerébe csaptak, mert tudták, hogy a becsületszó az becsületszó. Ma már nyilván nem így kötünk üzletet, annak az elvnek viszont továbbra is érvényesülnie kellene, hogy ha már kimondtunk vagy leírtunk valamit, azt tartsuk be. Amit megígértünk, azért vállaljuk a felelősséget, és ne kiskapukat keressünk, hogy kibújhassunk a kötelességeink alól. Aki valamilyen közszerepet vállal, akkor az általa képviselt közösség érdekeit tartsa szem előtt, és ne elsősorban a saját hasznát nézze. Jó néhány országban megtiszteltetés és büszkeség közszereplőnek lenni. Ha másutt meg tudják ezt oldani, akkor mi is meg tudnánk csinálni.” (306. oldal)
szerző: nikiahatos