Az őszintén nem érdekel már mi lett volna ha dal igazi up-beat, pop / punk girlpower kinyilatkoztatás, mely a korábbi dalok letargiáját, csalódását és bizonytalanságát lecserélve búcsút mond a people pleaser attitűdnek és a szerző kezébe veszi az irányítást. Legalábbis az énekes-szövegíró Rausz Tícia szerint. Egy biztos, a korábbi dalokkal ellentétben nem csak a hangzás felemelő a zúzós gitár riffekkel és feszes ritmussal, hanem maga a szöveg is pozitív csengésű. Hogy ez vajon tényleg így van-e, azt már a hallgatókra bízzák a lányok.
Amilyen könnyen megszületett az első demo, annál több munka volt vele a producerelés alatt. Rengeteg finomhangolás, extra gitársávok, végeláthatatlan órányi vokálozás, vér és veríték van a végleges verzióban, amiről félig sírva, félig nevetve tudnak mesélni a lányok: “Elképesztően sokat dolgoztunk vele, nagyon sok áldozattal járt, picit össze is vesztünk itt-ott dolgokon, de végül minden megoldódott és úgy érezzük, hogy megérte a temérdek szenvedést, ez lesz az eddigi legjobb dalunk, imádjuk!”
forrás: Vrabac Livi