Az 1978-ban Oslóban született Aslak Nore húszas évei elején békefenntartóként szolgált Boszniában, majd tudósítóként dolgozott Afganisztánban és a Közel-Kelet több országában. Norvégiába való visszatérése után sikeres irodalmi karrierbe fogott: 2017-es Ulvefellen című regénye elnyerte a legjobb norvég kriminek járó Riverton-díjat, az eredeti nyelven 2021-ben megjelent Hullámsír pedig nemzetközi szinten is nagy sikert aratott. A szerző jelenleg a franciaországi Provence-ban él.
Vera Lind és pár hetes fia, Olav túlélik a szerencsétlenséget, de férje, a nácik elleni norvég ellenállásban fontos szerepet játszó hajótulajdonos, Thor Falck több száz norvég civillel és német katonával együtt a tengerben leli halálát.
A világháborút követő évtizedek során a Falck família óriási vagyonra és befolyásra tesz szert, de a sikereket beárnyékolja Vera váratlan öngyilkossága a tragédia hetvenötödik évfordulója előtt. A családjától elhidegült nő sikeresen induló írói pályája 1970-ben tört derékba, amikor megkísérelte elmesélni az igazságot arról, mi is történt valójában azon a napon a háború alatt, de fia, a nagy hatalmú SAGA cégcsoport és alapítvány vezetője hallgatásra kényszerítette. Vera halála után unokája, Szása elkezd kutatni a nagyanyja élettörténetének homályos pontjai után. Mi történt valójában aznap, amikor a hajó elsüllyedt, miért fordult egymás ellen anya és fia? Szása hamar rájön, hogy Vera eltűnt végrendelete és a norvég partok mentén lévő hullámsírban rejtőző titkok mindent megváltoztathatnak - nemcsak azt, amit családja múltjáról gondolt, hanem annak jövőjét is.
"Egy széltépte, hullámverte, magával ragadó feszültségű regény - tényleg nem akartam, hogy véget érjen." - A. J. Finn, a Nő az ablakban bestsellerszerzője.
"Vegyünk egy óriási családi vagyont, egy pusztító következményekkel fenyegető családi titkot és politikai machinációkat. Adjunk hozzá egy nemzetközi válságot, plusz izgalmas jelenetek sorát, és az eredmény lehengerlő olvasmány lesz. A Hullámsír megidézi Stieg Larsson Millennium-sorozatát, és izgalmas szereplőinek, valamint fordulatos történetének hála, képes is felnőni a nagy elődhöz. Aslak Nore regénye az első oldaltól az utolsóig letehetetlen." - VG.
"1940. október 23-a van, a hajó most futott ki Bodø kikötőjéből. Mi történt Wilhelmmel, és a hol a kisfiam? Meg kell találnom Olavot. Először felszaladok a lakosztályba. Az ajtóra szorítom a fülemet. Bentről semmi nem hallatszik, se felnőtt léptek, se gyereksírás. Istenem! Nincsenek itt. Valahol máshol vannak. A hajó nagy, de nem reménytelenül. Sarkon fordulok, elfutok a poggyászmegőrző előtt, majd tovább előrefelé, keresztülviharzok a félig üres, U alakú dohányzótársalgón a parancsnoki híd alatt, majd tovább a néptelen zeneszalonba. Természetesen nincsenek ott. Félrelökök pár helyi utast, és kisietek a jobb oldali sétafedélzetre. Elvakít a fény. A szélvihar a ruhámat cibálja, de nekem melegem van, a rémület melegít. Az oldalsó fedélzet csaknem üres, néhány német álldogál a korlátnak dőlve, kissé odébb frissen felszállt utasok ácsorognak zsebre dugott kézzel. A hajótat felé menet elmegyek a mentőcsónakok előtt. Ekkor megpillantok egy csecsemőt. Kis híján kirántom a nő kezéből, amikor észreveszem, hogy a gyerek természetesen nem Olav, nem az én Olavom. A hajótatnál lévő lépcsőn két ugrással fent vagyok. Hol lehet? A német katonai rendészek nagy szemeket meresztenek rám, amikor átfurakodom a harmadosztályú legénységi ebédlőn. Olav természetesen nincs itt, bár többé már semmi sem magától értetődő. A hajó közepén áll a jegypénztár. A másodtiszt barátságosan felém biccent, de ahogy megpillantja, hogy milyen állapotban vagyok, megjelenik a képén az aggodalom.
- Falck asszony! - köszön. - Ezúttal miben állhatok szolgálatára?
- A fiam - hadarom lázasan. - Nem találom!
Felsóhajt.
- Eltűnt a fia? Ez szörnyű. De biztos vagyok benne, hogy csupán félreértésről van szó.
- Félreértésről? - kiabálok. - Eltűnt a fiam. Fújjon riadót!
- Amikor legutoljára láttam a fiát, a dajkával volt. Ő t megtalálta?
- Nem, tudja, hol van?
- Most, hogy mondja, az ön férjével volt együtt. Akkor kellett, hogy lássam őket, amikor befutottunk Bodøre.
- Rendeljen el riadót!
- Nézze, Falck asszony! Megértem, hogy megrémíti önt a helyzet. De higgye el, a fia vagy a dajkával, vagy az ön férjével van. Értse meg, egy riadó csak felesleges riadalmat keltene. Gyorsan végigmegyek a bal oldali főfedélzeten egészen hátra, miközben az összes utamba eső ajtón bedörömbölök és bekiabálok.
- Olav! Thor! Gyertek ki, beszélnünk kell.
Végigmegyek a páratlan számozású fülkéken, 1-3-5-7-9-11, de néhány dühös katonán és helybélin kívül senki nem nyitja ki a szűk, harmadosztályú alvófülkék ajtaját. Ugyanez visszafelé a jobb oldalon, 10-8-6-4-2. Itt nincsenek. Átmegyek a hajó közepén lévő első osztályú folyosóra. A postás furán néz rám. A gépházból áradó meleget a folyosón is érezni. Épp a dajka kabinjának ajtaján dörömbölök, amikor egy hangot hallok a hátam mögül.
- Vera!
Wilhelm az, csuromvizes. A hangom csuklássá vékonyodik:
- Hol voltál?
- Thor rájöhetett, hogy mit tervezünk. Elvitte a fiadat, mielőtt én odaértem. A gyutacsot kerestem, hogy ártalmatlanítsam.
- És?
Wilhelm lemondóan néz rám.
- Sajnálom. Mindennek vége.
Megszorítom a kezét, és elrohanunk, ketten kétfelé. Az ezt követő robbanás olyan erős, hogy a légnyomás a szuszt is kipréseli belőlem, a mellkasom összeszorul a szívem körül."
forrás: Gortva Dániel