Még áprilisban a Gold Record gondozásában jelent meg a Blahalouisiana ötödik nagylemeze, avagy a Sötét villám. A korongon tizenegy dalt hallhat a nagyérdemű, köztük akadnak lírai vallomások, valamint könnyedebb pop csemegék is. Alapvetően kedvelem, hogy a korong több karcos számot is felvonultat, ami remek lendületet adhat a hallgatónak.
A lemez egy finom pop anyaggal indul a Levegőnek ha nézel formájában, amely könnyed szöveggel, napsütéssel, tánccal, az odafigyelés témájával rázza fel a közönséget. Ezt követi az iróniával fűszerezett, bőr alá kúszó Éllek túl, ami a boldog emberek himnusza is lehetne. Azoké, akik kiegyensúlyozottak, békében élnek, nem panaszkodnak megállás nélkül, nem kötözködnek, nem beszélnek ki másokat. A Szeressetek a hetvenes-nyolcvanas évek pszichedelikus muzsikáira emlékeztet, pikáns szövegében pedig azzal foglalkozik, hogy mi történhetne, ha az előre megírt beszédek helyett őszintén kommunikálnának a színpadon az előadók. Vajon vállalnák, hogy ott mélyen mi bántja őket, hogy függenek a szeretettől, a visszajelzésektől, a figyelemtől?
Mindennapjainkban gyakori téma a clickbait idegesítő jelensége, a valóságot nélkülöző beszélgetések, a felszínes posztok, a hazugságokkal, a túlzásokkal, a szenzációkkal építkező média. Ezt állítja fókuszba a Hazudjunk egymásnak, amelyet a korong egyik legkarcosabb száma, a régi táncdalfesztiválokat zeneileg megidéző Budapesten követ. Ez a dal a főváros ellentmondásaira hívja fel a figyelmet, tulajdonképpen egy remekül felépített, valóban magyaros sírva vigadást jelent. Hatodikként érkezik a korongnak címet adó szerzemény, a szorongást tökéletesen megfestő, csipetnyi bűntudattal megspékelt Sötét villám. Egyik személyes kedvencemet az albumról a Faliórák jelenti, ami tulajdonképpen az időt vázolja fel, mégpedig a keserű bizonytalanság megtestesítőjeként. A dal főüzenete számomra, hogy nem számít az idő, nem számítanak az évek, egyedül a belső iránytű a fontos. A Kedvenc rögeszmém a nagy Ő mítoszáról mesél, miszerint mindenkinek akad egy tökéletes párja, csakis őt kell keresni, rá kell számítani, érte kell mindent is megtenni, minden mást pedig félre kell dobni. A Nem volt úgy még egy intenzív szerelemre emlékszik vissza, továbbá azt a menekülést helyezi reflektorfénybe, amikor mindent jónak találunk, mégis a hibákat keressük. Mert megszoktuk, hogy a sors fájó csapásokat kínál.
A korong végén érkezik az orosz-ukrán háború ihlette, az emberek állatias viselkedése miatt kiábrándult Nem hittek Lennonnak, majd az ízzig-vérig bájos Egy popzenész nyara. Ez a szerzemény a zenészek életét, lelkiségét írja le, többek között a jól eső nyári turnékkal, pörgéssel, a magas lángon égő életvitellel.
Mindennapjainkban gyakori téma a clickbait idegesítő jelensége, a valóságot nélkülöző beszélgetések, a felszínes posztok, a hazugságokkal, a túlzásokkal, a szenzációkkal építkező média. Ezt állítja fókuszba a Hazudjunk egymásnak, amelyet a korong egyik legkarcosabb száma, a régi táncdalfesztiválokat zeneileg megidéző Budapesten követ. Ez a dal a főváros ellentmondásaira hívja fel a figyelmet, tulajdonképpen egy remekül felépített, valóban magyaros sírva vigadást jelent. Hatodikként érkezik a korongnak címet adó szerzemény, a szorongást tökéletesen megfestő, csipetnyi bűntudattal megspékelt Sötét villám. Egyik személyes kedvencemet az albumról a Faliórák jelenti, ami tulajdonképpen az időt vázolja fel, mégpedig a keserű bizonytalanság megtestesítőjeként. A dal főüzenete számomra, hogy nem számít az idő, nem számítanak az évek, egyedül a belső iránytű a fontos. A Kedvenc rögeszmém a nagy Ő mítoszáról mesél, miszerint mindenkinek akad egy tökéletes párja, csakis őt kell keresni, rá kell számítani, érte kell mindent is megtenni, minden mást pedig félre kell dobni. A Nem volt úgy még egy intenzív szerelemre emlékszik vissza, továbbá azt a menekülést helyezi reflektorfénybe, amikor mindent jónak találunk, mégis a hibákat keressük. Mert megszoktuk, hogy a sors fájó csapásokat kínál.
A korong végén érkezik az orosz-ukrán háború ihlette, az emberek állatias viselkedése miatt kiábrándult Nem hittek Lennonnak, majd az ízzig-vérig bájos Egy popzenész nyara. Ez a szerzemény a zenészek életét, lelkiségét írja le, többek között a jól eső nyári turnékkal, pörgéssel, a magas lángon égő életvitellel.
Összeségében azt mondanám, hogy ez a lemez az egyik legjátékosabb azok közül, amiket az elmúlt években hallgathattam. Zenei fordulatokban gazdag, némelyik szám igazán pofátlanul ér véget (az én állam többször a földön koppant), a szövegek rafináltak. Bár akadnak rajta balladák, még ezek is remek segítségek lehetnek az elengedésben, a felszabadulásban. Hát még a lendületes, karcos szerzemények... Hatalmas gratulációm, hálám a produkciónak, az alkotóknak (Szajkó András, Jancsó Gábor, Weil András, Mohai György, Erdész Tamás, Bacsi Dániel) ezért a minden szempontból minőségi anyagért.
szerző: nikiahatos