Az írói karrierje előtt ügyvédként dolgozó Shari Lapena meglehetősen sokat tud a bűnről és az emberi gyarlóságról. A kanadai írónő első jelentős sikerét az eredeti nyelven 2016-ban megjelent A szomszéd párral aratta, és fordulatos thrillerei azóta is rendre a bestsellerlisták élére kerülnek. A ma már teljes egészében az írással foglalkozó szerzőnő férjével együtt egy farmon él a kanadai Ontarióban.
Shari Lapena: Tíz kicsi vendég
Egy hangulatos kis hegyi panzióban töltött hétvégi kiruccanás tökéletes kikapcsolódásnak ígérkezik… ám amikor lecsap a vihar, senki sem menekülhet.
Tél van a Catskill-hegységben, és ilyenkor az erdő mélyén megbújó Mitchell Fogadója tökéletes helyszínt biztosít egy pihentető - vagy akár romantikus - hétvégi üdüléshez. Tágas, ódon hangulatú szobák, hatalmas, fatüzelésű kandallók, egy impozáns készlettel rendelkező borospince, emellett pedig olyan szabadidős lehetőségek, mint sífutás, hótalpas kirándulások, vagy egyszerűen csak egy jó kis krimivel való bekuckózás.
Így amikor rosszabbra fordul az időjárás, és egy hóvihar miatt megszűnik az áramszolgáltatás - és vele együtt minden összeköttetés a külvilággal -, a vendégek kényelembe helyezkednek, és megpróbálják kihozni a helyzetből a legjobbat.
Hamarosan azonban egyiküket holtan találják. A haláleset elsőre balesetnek látszik, ám amikor egy második vendég is meghal, pánik tör ki. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a hólepte paradicsomban valami - vagy valaki - egyenként teszi el láb alól a vendégeket. Valaki más is van a fogadóban rajtuk kívül, vagy közülük kerül ki a gyilkos? Nem tehetnek mást, mint hogy meghúzzák magukat, és reménykednek benne, hogy túlélik a vihart - és egymást. Egyes pároknak ez az első közös vakációjuk. Másoknak ez lesz az utolsó.
"Bár a regény cselekménye szinte az elejétől végéig egy helyen játszódik, egyetlen pillanatra sem válik unalmassá a mesteri történetszövésnek és a kitűnően megírt szereplőknek köszönhetően. A könyv oldalairól süt a feszültség, szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor félbe kellett szakítanom az olvasását." - Goodreads, olvasói vélemény.
"Érdekfeszítő szereplők. mindenhol elzárt színhely, tomboló vihar és minden sötét sarokban a halál fenyegetése; a Tíz kicsi vendég olyan, mintha egy adrenalinlökettel dúsított Agatha Christie-regényt olvasnánk. Érdemes kiürítenünk a naptárunkat az olvasás idejére, mert garantáltan nem akarjuk majd letenni, ha egyszer belevágtunk." - Gilly Macmillan, a Kilenc nap szerzője.
"Shari Lapena ékesen bizonyítja, hogy az idők ugyan változhatnak, de az emberek nem. Ez a remekbeszabott krimi akár Agatha Christie-nek is a becsületére válna." - USA Today.
Részlet a könyvből:
"David épp azon mereng, hogy milyen vonzón néz ki Gwen élénkpiros sídzsekijében és rózsaszín-piros csíkos sapkájában, amikor Bradley visszatér.
- Nem volt a könyvtárban - mondja Bradley. - Nem tudom, hol lehet.
Mostanra már mindenki befejezte az italát, és kezdenek fázni. Elhatározzák, hogy visszamennek a főépületbe. Amikor hátrahagyják a jégkunyhót, már kezd sötétedni. David közel marad Gwenhez, ahogy sorba rendeződnek a fáskamrához vezető ösvényhez az egyre mélyülő szürkületben, amit a süvítő szél kísér.
- Ilyen a szél a Mount Everesten is - jegyzi meg Riley, amint beértek a fáskamrába.
- Járt már ott? - kérdezi Henry.
- Nem, de láttam a dokumentumfilmet.
Hálásan visszatérnek a lobbiban a tűzhöz. Néhányuk magán tartja a sapkáját és a kesztyűjét a melegségért. Gwen a lángok elé áll, összedörzsölve a kezét. David fontolgatja, hogy megkéri, jöjjön vele valahova máshova, ahol tudnának beszélni. Talán átmehetnének a bárba. Begyújthatná maguknak a tüzet, és egyedül lehetnének. Bradley megint elment a könyvtárba, hogy megnézze, ott van-e Candice. Lauren a recepcióspult előtt áll, áthajolva rajta, mert egy tollat keres a keresztrejtvényéhez.
Bradley a fejét rázva tér vissza a lobbiba.
- Még mindig nincs ott. Idelent már körbenéztem. Biztosan a szobájában van. Megnézem ott is.
Davidet elfogja a nyugtalanság. Eltűnődik, vajon miért nincs ott Candice, ahol mondta, hogy lesz.
- Felmegyek magával - ajánlkozik.
- Én is jövök - jelenti ki Gwen.
Senki más nem mutat érdeklődést, hogy felmenjen azon a sötét lépcsőn. Bradley megragadja az egyik pislákoló olajlámpást a dohányzóasztalról, és azt használja, hogy megvilágítsa az utat. Most már kezd rendesen sötét lenni odakint, szinte semmi fény nem szűrődik be az ablakokon át. Bradley magasra tartja a lámpást, David és Gwen pedig követik őt. Az olajlámpa árnyékokat vet a sötét tapétájú falakra, miközben felfelé tartanak. David a mobiltelefonján is bekapcsolja a zseblámpát, hogy több fény vetüljön a lábuk elé. Már nem sok töltöttsége maradt. Ahogy caplatnak felfelé a lépcsőn, Bradley azt mondja:
- Ebéd után még láttam őt, amikor bementem, hogy elvigyem a tálcát. Mondtam neki, hogy négykor lesz uzsonna. Ő meg mondta, hogy ha megéhezik, majd előjön, de amúgy ne zavarjuk. - Majd még hozzáteszi: - Tényleg nagy kár, hogy lemaradt a jégbárról. De még bármikor kimehetünk újra."
"David épp azon mereng, hogy milyen vonzón néz ki Gwen élénkpiros sídzsekijében és rózsaszín-piros csíkos sapkájában, amikor Bradley visszatér.
- Nem volt a könyvtárban - mondja Bradley. - Nem tudom, hol lehet.
Mostanra már mindenki befejezte az italát, és kezdenek fázni. Elhatározzák, hogy visszamennek a főépületbe. Amikor hátrahagyják a jégkunyhót, már kezd sötétedni. David közel marad Gwenhez, ahogy sorba rendeződnek a fáskamrához vezető ösvényhez az egyre mélyülő szürkületben, amit a süvítő szél kísér.
- Ilyen a szél a Mount Everesten is - jegyzi meg Riley, amint beértek a fáskamrába.
- Járt már ott? - kérdezi Henry.
- Nem, de láttam a dokumentumfilmet.
Hálásan visszatérnek a lobbiban a tűzhöz. Néhányuk magán tartja a sapkáját és a kesztyűjét a melegségért. Gwen a lángok elé áll, összedörzsölve a kezét. David fontolgatja, hogy megkéri, jöjjön vele valahova máshova, ahol tudnának beszélni. Talán átmehetnének a bárba. Begyújthatná maguknak a tüzet, és egyedül lehetnének. Bradley megint elment a könyvtárba, hogy megnézze, ott van-e Candice. Lauren a recepcióspult előtt áll, áthajolva rajta, mert egy tollat keres a keresztrejtvényéhez.
Bradley a fejét rázva tér vissza a lobbiba.
- Még mindig nincs ott. Idelent már körbenéztem. Biztosan a szobájában van. Megnézem ott is.
Davidet elfogja a nyugtalanság. Eltűnődik, vajon miért nincs ott Candice, ahol mondta, hogy lesz.
- Felmegyek magával - ajánlkozik.
- Én is jövök - jelenti ki Gwen.
Senki más nem mutat érdeklődést, hogy felmenjen azon a sötét lépcsőn. Bradley megragadja az egyik pislákoló olajlámpást a dohányzóasztalról, és azt használja, hogy megvilágítsa az utat. Most már kezd rendesen sötét lenni odakint, szinte semmi fény nem szűrődik be az ablakokon át. Bradley magasra tartja a lámpást, David és Gwen pedig követik őt. Az olajlámpa árnyékokat vet a sötét tapétájú falakra, miközben felfelé tartanak. David a mobiltelefonján is bekapcsolja a zseblámpát, hogy több fény vetüljön a lábuk elé. Már nem sok töltöttsége maradt. Ahogy caplatnak felfelé a lépcsőn, Bradley azt mondja:
- Ebéd után még láttam őt, amikor bementem, hogy elvigyem a tálcát. Mondtam neki, hogy négykor lesz uzsonna. Ő meg mondta, hogy ha megéhezik, majd előjön, de amúgy ne zavarjuk. - Majd még hozzáteszi: - Tényleg nagy kár, hogy lemaradt a jégbárról. De még bármikor kimehetünk újra."
forrás: Gortva Dániel