A londoni születésű Pip Williams az ausztráliai Sydney-ben nőtt fel. Tanulmányai elvégzése után társadalomtudósként szerzett nevet magának, de egy idő után beleunt a tudományos publikációk világába, és organikus gazdaságot alapított a családjával. Az írástól azonban képtelen volt elszakadni, és a többéves kutatómunkán alapuló debütáló regénye, az Elveszett szavak szótára az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjának bizonyult. A szerző élettársával, két gyermekükkel és háziállataikkal él együtt az Ausztrália déli részén található Adelaide Hillsben lévő gazdaságukon.
Pip Williams: Elveszett szavak szótára
Esme az anyátlan, javíthatatlanul kíváncsi lány valós eseményeken alapuló,
gondolatébresztő története egy szótár izgalmas labirintusába vezeti az olvasót,
egyben rávilágít a szavak világformáló erejére.
Képes lehet egyetlen nő a múlt kitörlésre ítélt szavai révén
új jövőt teremteni magának és sorstársainak?
"Néhány olvasót elriaszthat Esme erényessége és simulékony természete.
Mások számára ez a szelíd, reményteli történet gyógyír lesz a világjárványtól kifacsart idegekre
vagy a szexizmussal szembeni, igencsak fogyatkozó türelemre." - The Guardian
"Pip Williams részletes háttér- és életrajzi információkkal látja el az olvasókat, amelyek az Oxford English Dictionaryre
és szerkesztőire vonatkozó átfogó kutatásokra támaszkodnak, akik közül sokan Esme életének részeként jelennek meg.
Az eredmény a valóság és a történelmi fikció kielégítő ötvözete." - Kirkus Reviews
"Lenyűgöző, jól kidolgozott és nagyszerű munka, amely betekintést nyújt a történelem ismeretlen fejezetébe, és megmutatja az igaz szavak varázslatos erejét." - Goodreads, olvasói vélemény
Az Oxford English Dictionaryn dolgoznak; a vállalkozás elképesztően ambiciózus: az óriási szótár a tervek szerint magában foglalja majd az angol nyelv egészét és történetét. A munka közepette a kicsi Esme láthatatlanul és hallhatatlanul bújik meg az asztal alatt, ahová azokat a szavakat tartalmazó cetlik kerülnek, amelyeket a szótáron dolgozók vagy figyelmetlenségből ejtenek az asztal alá, vagy azért, mert szerintük nincs helyük a szótárban. Esme a cetlik gyűjtésébe kezd, és eszmélése során rádöbben, hogy a hivatalos szótárból nem véletlenszerűen maradnak ki szavak: azok túlnyomórészt a nőkhöz és az alantas sorban élőkhöz köthetőek. Így születik meg az Elveszett szavak szótára: Esmének el kell hagynia az Oxfordi Egyetem biztonságát, hogy találkozhasson azokkal, akikről az írott nyelv is megfeledkezett. Azonban a világ veszélyes hely az első világháború árnyékában és a női választójogi mozgalom körül dúló erőszak idején.
Részlet a könyvből:
"Az elveszett szó előtt volt egy másik. Használt borítékban érkezett a Scriptoriumba, a régi cím áthúzva, a helyére odabiggyesztve, hogy Dr. Murray, Sunnyside, Oxford. Apa feladata volt a beérkező levelek felnyitása, az enyém meg az, hogy az ölében ülve, akár egy királynő a trónján, segítsek neki kiügyeskedni a szavakat a rejtekhelyükről. Megmondta, melyik oszlopba tegyem a szavakat, de néha megállt, megfogta a kezemet, és végighúzta az ujjamat a betűk mentén fel-le, majd körbe, miközben a fülembe súgta őket. Kimondta a szót, én megismételtem, aztán ő megmagyarázta, mit jelent. Ezt a szót egy barna papírdarabra írták, a cédula széle egyenetlen volt, mert kézzel tépve alakították a dr. Murray által megszabott méretre. Apa megállt, és én készenlétbe helyezkedtem, hogy megtanuljam a szót. De nem fogta meg a kezemet, és amikor felé fordultam, hogy megsürgessem, az arckifejezését megpillantva kővé dermedtem. Hiába voltunk közel egymáshoz, ő gondolatban messze járt. Visszafordultam a szó felé, és megpróbáltam kisilabizálni. Apa kezének vezetése nélkül magam rajzoltam körbe ujjammal a betűket.
- Mi ez a szó? - kérdeztem.
- Liliom - mondta.
- Lily, mint anya?
- Mint anya.
- Ez azt jelenti, hogy anya benne lesz a szótárban?
- Bizonyos értelemben igen.
- Mi mind benne leszünk a szótárban?
- Nem.
- Miért?
Éreztem, ahogy lélegzetvétele ritmusára én is felemelkedem, majd lesüllyedek.
- Ahhoz, hogy egy név belekerülhessen a szótárba, jelentenie kell valamit.
Újra rápillantottam a szóra.
- Anya olyan volt, mint egy virág? - kérdeztem.
Apa bólintott.
- A legszebb virág, amit csak el tudsz képzelni.
Kezébe vette a cédulát, és elolvasta a szó alatt álló mondatot. Aztán megfordította a lapot, kereste a folytatást.
- Hiányos - állapította meg. Mégis újra elolvasta, pillantása ide-oda repdesett, mintha keresné, ami hiányzik. Aztán ráhelyezte a cédulát a legkisebb oszlop tetejére. Apa hátratolta a székét az asztaltól. Lemásztam az öléből, és felkészültem, hogy megfogjam az első oszlopot. Ebben is szoktam neki segíteni, és imádtam nézni, ahogy minden egyes szó a helyére kerül a polcrendszer megfelelő rekeszében. Apa felmarkolta a legkisebb oszlopot, és én próbáltam kitalálni, hova kerül majd anya.
- Se túl magasra, se túl alacsonyra! - dúdoltam magamban. De ahelyett, hogy a tenyerembe tette volna a szavakat, apa három hosszú lépéssel a kandallónál termett, és behajította őket a lángok közé."
forrás: Gortva Dániel