Görcs Annamari második generációs családi vállalkozást vezet, de a lelke mélyén mindig is írónak készült. Közel húsz év után adta ki élete első regényét Lányregény címmel. Története a saját generációjának útkereséséről, a szövevényes emberi kapcsolatokról, a hétköznapok apró csodáiról szól, amelyhez a keretet egy jobb sorsra érdemes könyvtár adja.
Az, hogy a Lányregény című könyv megszülethetett, reményt és inspirációt adhat mindazok számára, akik sok évnyi, más területen szerzett tapasztalat után kezdenek el írni és nem igazán bíznak abban, hogy az alkotásuk nyomtatott formában, önállóan is megjelenhet.
A középiskolában humán érdeklődésű, a szépirodalom és a képzőművészet iránt különösen fogékony Görcs Annamari jelenleg egy 25 főt foglalkoztató családi vállalkozást vezet, amelyet az édesapjától vett át 2014-ben. Semmi jel nem utalt arra, hogy e felelősségteljes tevékenység mellett lesz ideje és energiája az írással foglalkozni: a hidraulikus cég vezetése ugyanis teljes embert kíván, különösen egy ennyire férfiasnak számító szakmában, női vezetőként.
Annamari gyermekkora óta ír naplót, verseket, történeteket, a középiskolában Shakespeare-inspirálta drámákat körmölt a szótárfüzetébe. 2007-ben jelent meg nyomtatásban az első novellája, Kék órakor, toronyiránt című novellája 2021-ben különdíjat kapott, legújabb írásai a Felhő Café online irodalmi folyóiratban olvashatóak. A Lányregény az első kiadott regénye, amivel a 22. Győri Könyvszalonon mutatkozott be tavaly novemberben ebben az új szerepben: íróként. Az eddig elvezető út azonban számtalan kacskaringóval volt számára megtűzdelve, Annamari mindezek ellenére nem adta fel gyerekkori álmát, hogy egyszer könyvet ír. Bár az évek során sokat alakított az eredeti elképzelésén - mind formailag, mind tartalmilag - regényét mégis sikerült megjelentetnie közel húsz évvel az ötlet megszületése után. Az „indie publishing” – vagyis a független kiadású könyvek és a könyvpiac új korszakának hajnalán saját kiadót alapított, hogy kompromisszumok nélkül születhessen meg az Y-generációs, kapunyitási pánikkal terhelt, a nagykönyvtől merőben eltérő utakat bemutató története egy olyan kötet formájában, amely a szépirodalmi és esztétikai szempontok mellett a funkcionalitást tekintve is megfelel a modern olvasói igényeknek. A kiadó további kötetei is ezen elv mentén kerülnek kiadásra.
„Gyakorlatilag minden alkotás, teremtés, amikor létrehozunk valamit a semmiből: a cégépítést és a vállalkozást is lehet művészi szinten művelni.” - vallja a szerző, akinek lételeme az alkotás.
Annamari a húszas évei közepén kezdte el írni a regényt, de a befejezésére csak a COVID-járvány idején jutott ideje, a munkaidő utáni hosszú estéken. Elmondása szerint válságos időkben mindig is az alkotásba és a képzelet világába menekült. A megjelenés előtti két évet a korábban fiókba suvasztott kéziratrengeteg kibogozásával és újraszerkesztésével töltötte, míg végül eljutott odáig, hogy a klasszikus könyvkiadás szabályai szerint a regény könyv formájában is megszületett.
A Lányregény főszereplője, a könyvtáros Maja abban az életkorban van, amikor legfőbb ideje családot alapítani. Ő ezzel szemben kilép a tízéves párkapcsolatából, amelyben egy ideje már nem boldog. Maja és gyerekkori jóbarátai az útkeresés közben kénytelenek szembenézni saját kétségeikkel, elakadásaikkal, vágyaikkal és feltenni maguknak a kérdést: véget ért-e az életük még azelőtt, hogy igazán elkezdődött volna? Révbe érnek-e valaha is, vagy minden lányregény a képzelet szüleménye csupán?
„Szeretem, ha egy könyv többször olvasós, amikor tud újat mutatni minden újra olvasásnál. A legtöbb írásom alaptörténete évek alatt áll össze. Van, amelyik egy évtizede is érlelődik már, ezért a közben eltelt évek tapasztalata is beleszövődik a történetbe." – mondja Görcs Annamari.
forrás: Salamon Judit