Hamarosan két bemutatóval is érkezik a Loupe társulat. Március 8-án a Lányok, fiúk című Dennis Kelly monodráma, április 11-én pedig A kezdet/vége című összművészeti előadásukat premiereztetik. Mindkét darabban erősen megjelenik a nemi szerepek átjárhatóságának kérdése.
A társadalmilag felépített nemi elvárások évtizedek óta meghatározzák, hogy milyennek kell lennie egy nőnek és egy férfinak. Az urbanizáció előtt egy kis közösség adta az identitásunkat, ez szabta meg, hogy hogyan viselkedjünk, ez alakította ki a hagyományos nemi szerepköröket; egy férfi tudjon pénzt keresni, döntéseket hozni és biztonságot nyújtani, míg egy nő legyen érzelmileg gazdag, béketűrő, a családi harmónia fenntartója.
Ám az urbanizáció és a női emancipáció hatására ez a felfogás változásnak indult, a nemek közti hierarchikus különbség elkezdett csökkenni. Ma már egyre kevésbé furcsa, ha az apa marad otthon a kisbabával, vagy ha egy nő kerül vezető pozícióba egy cégnél. Az apáknak nem csak a megélhetés biztosítása a dolguk, a gyermeknevelésben is aktívan részt vállalnak, megosztják az otthoni teendőket az anyával. Ugyanígy a nőknek sem csak a családalapítás a feladatuk, karriert építenek, dolgoznak, sportolnak.
Fontos, hogy a mai rohanó életvitelünkben tudjunk ezek között a szerepek között mérlegelni, fontossági sorrendet állítani. Ha egy szerepet kizárólag a hagyományos társadalmi elvárásoknak való megfelelés miatt vállalunk, az akár negatív hatással lehet a későbbi életünkre, kapcsolatainkra, ezért ha valamelyik konvencionális szerep nem illik hozzánk, azt bátran merjük felvállalni, kezdeményezzünk erről párbeszédet, hogy elindulhassunk a feldolgozás és a megoldás felé.