Carlo Goldoni A hazug című komédiájának középpontjában az Ertl Zsombor által alakított
Lelio áll, aki városról-városra és szerelemről-szerelemre vándorol, közben hazugságaival
zsonglőrködik. Senki sem képes kivonni magát a hatása alól. A hazugság költői léte és
művészi szintre emelése különbözteti meg Leliót a hétköznapi szélhámosoktól: mesterien
kötéltáncol személyek és események között Goldoni majdnem háromszáz éves
történetében, ahol az álcázásnak egyetlen nagy mestere van, de azért a többi szereplő is
folyamatosan maszkokat cserélget. Az előadás Horváth Csaba rendezésében, Ertl Zsombor,
Radnay Csilla, Petrik Andrea, Kőszegi Ákos, Lukács Sándor, Orosz Ákos, Brasch Bence, ifj.
Vidnyánszky Attila, Bach Kata, Telekes Péter és Kövesi Zsombor szereplésével február 24-től látható a Pesti Színházban.
A csavaros fordulatokban és komikus konfliktusokban gazdag vígjátékban a gyámoltalan
Florindo Balanzoni doktor idősebbik lányáért, Rosauráért epekedik, aki erről mit sem sejt,
miközben egy másik ifjú, a nemes Ottavio Rosaura húgába, Beatricébe szerelmes, de a
lánynak ki kell várnia nővére esküvőjét. Így történhet meg, hogy a fülledt velencei éjszakában
Florindo titkos szerenádja után egy idegen utazó, Lelio aratja le a babérokat, és szellemes
hazugságaival elcsavarja mindkét lány fejét. Csakhogy a hazugságnak az a természete, hogy
egyből száz születik. És a hazugnak végül az igazságot sem hiszik el.
„Lelio szenvedélyes hazudozó. Önmagát szórakoztatva teszi lóvá a környezetét. De egyre
fogy körülötte a levegő. Rómából Velencébe menekül, ahol találkozik apjával, akit húsz éve
nem látott, és akit nem is olyan könnyű becsapni...” – emeli ki a Leilót alakító Ertl Zsombor.
Horváth Csaba rendezésében tehát A hazug karaktere nem pusztán egy kóros hazudozó
szemfényvesztése. Csábításai, spekulációi, manőverei mind egy nagy szerkezet részei,
amelynek működtetésével nőkhöz, pénzhez, ranghoz juthat. Addikciója a hazugság, nem tud
szabadulni tőle. Legalább annyira rabja, mint ura. A rendező, Horváth Csaba szerint „Lelio
művészetté emeli a hazugságot. Nevezhetjük ezt függőségnek is, amire azért szokik rá mert
unalmasnak találja a valóságot. Függőségének számos kiváltó oka lehet: a száraz realitás
egyhangúsága helyett a folyamatos izgalom és kihívás keresése. Történeteit, figuráit mind
saját szórakozására kreálja meg, hazugságaival környezetére telepszik rá és látszólag ő
irányítja azokat, legvégül azonban saját magát ejti csapdába.”
Kitalált személyiségei, nevei, történetei az összes szereplőt megbabonázzák, nehezen állnak
ellen Lelio veszélyesen vonzó sármjának. Nőket és férfiakat, fiatalokat és idősebbeket
egyaránt megszédít, ő azonban végig saját magára fókuszál, nem billenti ki nyugalmából a
többiek szerelme vagy szenvedése. “Olyan unalmas sziporkák nélkül a világ… Mindig csak azt
mondani, ami valóban megtörtént, az igazat ismételgetni újra és újra, ahelyett, hogy
változatos történetekkel, kitalált nevekkel, személyekkel népesítsem be a hétköznapjaimat?
Vagyok nápolyi őrgróf, tisztes kereskedő, velencei lovag, padovai szent, bárki, akinek
mondhatom magam és senki, akit valóban ismernék” – fogalmazza meg az előadásban Lelio.
.jpg)
A Pesti Színházban a darabot Szabó Lőrinc fordításában mutatják be Tóth Réka Ágnes
átdolgozásában. Kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöltek a történetben, például a
harmadik felvonásra eltűnt Beatrice kisasszonyt visszahozzák, hogy szerelmével, Ottavióval
tisztázhassák félreértéseiket, Rosaura kisasszony pedig a darab egyik pontján dalra fakad, de
Lelio szolgájának, Arlecchinonak Colombinával folytatott szerelmes évődését is gazdagítják.
A hozzáírások segítenek közelebb hozni a nézőkhöz Lelio komplex és ellentmondásos
figuráját egy korabeli történeten belül, amely direkt aktualizálás nélkül is képes maiként
megszólalni. Hiszen ugyanazok a kérdések izgatják az embereket ma is: a szerelem, a pénz,
az elismerés, ebben nem változott semmit az emberiség. Goldoni ugyanazoknak az
embereknek a vágyait írta meg 1750-ben, mint akik most bemennek estéről-estére a
színházba. Az ember működése nem változott és a különböző stratégiák sem arra, hogyan
oldjuk meg ezt a látszólag kibogozhatatlan kapcsolatrendszert: az életünket.
Díszlettervező: KALÁSZI ZOLTÁN ÉS KISS BENEDEK KRISTÓF
Jelmeztervező: BENEDEK MARI
Dramaturg: TÓTH RÉKA ÁGNES, HÁRSING HILDA
Világítástervező: HLINKA MÓNI
Zenei munkatárs: KOVÁCS ADRIÁN
Mozgáskoordinátor: HORKAY BARNABÁS
Ügyelő: BÁHNER PÉTER
Súgó: ÁDÁM DOROTTYA
Rendezőasszisztens: PATKÓS GERGŐ
Rendező: HORVÁTH CSABA
forrás: Magócsi Anikó
fotó: Juhász Éva
fotó: Juhász Éva