Mi a közös a porszívóban, a káposztában és a cserepes virágban? Az énekesnő-dalszerző, aZorka ezekkel szimbolizálja az öngyógyítást, amelyen átesett élete első nagylemezének készítése során. A Játékmadár – melynek vadiúj dalai február 24-én a Gólyában élőben is felcsendülnek - szól mindenkihez, aki odavan a harmonikus, szállós dallamokért és most nagy szüksége van egy feltöltő, meleg, zenei ölelésre.
aZorka 2023 év végén a Cseresznyeszezon című dalával jelentette be várva várt, új LP-jét, amelynek most végre megérett a gyümölcse benne egyszerre nehéz és mégis felszabadító gondolatokkal: megjelenik a csendes életöröm, önmegerősítő mantra, a hála, az elengedés, az önbiztatás és az is felszínre tört, amikor nagyon idegen érzés a létezés. A Játékmadár nemcsak egy húszas éveit elemző lányról szól, hanem egy egyetemes, emberi lélekrajz.
Az előadó a vizualitásra is nagy hangsúlyt fektetett, amely lényegében a teljes lemez üzenetét magában hordozza:
„Lichtner Dorinával közösen készültek fotók a lemezmegjelenés alkalmából, az volt a koncepcióm, hogy szeretnék rátenni egy-egy random elemet a képekre” – mondta el aZorka. „Olyan dolgokat, amik elsőre nem odaillőnek tűnnek – és elgondolkodtatnak minket, hogy ‘mit keresnek ott?’ –, viszont szimbolikusan kapcsolódnak az öngyógyításhoz. A porszívó számomra a nagytakarítás, a belefektetett, kevésbé kellemes munka szimbóluma, amit mégis meg kell csinálni. A káposzta egy olyan zöldség, ami a lassú növekedésre, plusz az egészség kultuszra is utal. A cserepes virág, amit elültetek és gondozok, önmagam gondozását is jelképezi – a terápiás relaxáción a virág önmagunkat jelenti. Mindemellett fontos volt nekem maga a furcsaság, mert az öngyógyításban is sokszor ki kell lépni a szokásosból és ismertből ahhoz, hogy tudjunk változni, és ez eleinte bizarr élmény lehet.”
Hasonló kreatív energiák szabadultak fel a Székely Zsófia által készült albumborító elkészítésekor, amely egy dáma kártyalapot ábrázol, hiszen a francia kártya játékmenete hasonló ahhoz, amiről szólnak összefoglalva a dalok: kapunk a sorstól kártyákat és rajtunk múlik, hogyan játszunk az adott lapokkal.
Ám február 24-én nyer csak értelmet a Játékmadár igazán, hiszen aZorka zenekarával akkor lép színpadra a budapesti Gólyában önállóan és kel életre egy új világú produkció:
„Teljes zenekarral és kiegészítő zenei elemekkel készülünk, hogy a leghatásosabban be tudjuk mutatni ezt a számomra legkedvesebb zenei anyagot. Igyekszünk vizuálisan is gyönyörködtetni a közönséget: díszlettel, projektorral. Illetve először lesz vásárolható merch a helyszínen!” – mesélte aZorka, akit legutóbb év végén csíphetett el a közönség Kollár-Klemencz Lászlóval megtartott, közös műsorban és a Blahalousianaval szervezett turnéján.
Játékmadár dallista és aZorka széljegyzetei:
Sötét van – „A magány elsöprő érzése, ami legtöbbször este ‘támad’ rám. Hosszú évekig éreztem, hogy nem tudom megértetni ezt az oldalamat senkivel. Amikor először meghallottam a dalt felvételen, úgy éreztem, sikerült az önkifejezést kimaxolni, kirázott a hideg.”
Kártyavár – „Az egyetlen kakukktojás, egy 4 éve írt dal, amit valamiért nem adtunk ki korábban, csak a koncerteken játszottuk más-más formában. A folyamatos megújulásról, önkeresésről szól, pont ezért éreztem aktuálisnak ezen a lemezen.”
Itt maradok – „Amikor sikerül a jelenben elkényelmesedni, valakivel igazán kapcsolódni. Csendes életöröm, meseszerű képekkel.”
Cseresznyeszezon – „Hála azok felé, akik nem hagynak el a nehéz időszakokban, a ‘napos oldal’ megmutatása. Ha cseresznyefaként gondolok magamra, sokkal elfogadhatóbb lesz a szezonális depresszióm.”
Játékmadár – „A depresszióról, halálvágyról szól a dal, és az ebben való kimerülésről. Sokat agyaltam, merjek-e ennyire nehéz témát hozni, de végül rájöttem, hogy csak így mutathatok hiteles összképet.”
Szeress tényleg – „Elengedés, megbocsátás a régi kapcsolatok felé, amik nem működtek.”
Hibajavító – „Az az érzés, ami egyre gyakrabban fog el: főszereplő, sőt lassan rendező is vagyok a saját filmemben, tudom irányítani az életem. Ez szintén egy ilyen önmegerősítő mantra, kis iróniával, túlzásokkal fűszerezve.”
2065 – „Hogyan gondolnék vissza az életemre 41 év múlva? Elképzeltem és megírtam, egyfajta bíztatásként magamnak, hogy ne az apróságokon szorongjak, hanem a nagy képet nézzem egybe.”
forrás: Fehér Emma