MEGHALLGATTAM! Legújabb kislemezén ByeAlex olyan dolgokról, olyan formában mesél, amelyeket sokan se maguknak, se másoknak nem vallanának be.
Kedves Olvasó! Ha azt kérdeznéd tőlem, hogy van-e olyan zenei előadó, akiről kezdetben azt gondoltam, hogy soha nem fogom megkedvelni, hallgatni... Akkor a válaszom ByeAlex lenne, akinek népszerűségét nem értettem, amikor 2013-ban megnyerte A Dal műsorát. Aztán fél év múlva egy barátnőmnek köszönhetően elmentem egy koncertjére, és Alex azonnal megvett magának. Végérvényesen. Azóta folyamatosan igyekszem képben lenni munkásságával, az eltelt közel 10 év során alig akadt olyan száma, közreműködése, projektje, amelyet ne éreztem, ne kedveltem volna.
Ilyen egy tökéletes borító
Így hát izgatottan vártam, hogy kijöjjön a január elejére ígért kislemezével, amiről folyamatosan, apránként, jó érzékkel csepegtetett felcsigázó információkat a közösségi oldalán. Az egy se sláger kislemez sötét, pimasz, bolondos, időnként nyers, máskor költői lett.
Az EP a legrövidebb számot jelentő (közel 2 perces) beleuntammal indul, amelyben lejön, hogy Alex nagyon képben van a saját zeneiségével, hogy unja a slágerek világát, gyártását. A szakmaiság mellett személyes érzetekkel is fűszerezi a dalt, például a felszínes – igaz szerelem, a félrelépés – a hűség, a külsőségek – a szív megvédése ellentétekkel.
Ezt a szerzeményt hosszabb, két és fél perces anyagok követik. Rögtön elsőként az ahogy öregszünk, amelynek első mondata összefügg a beleuntam világával. A dal középpontjában a magányos züllés, az italozás, az öregedés – a fiatalos szépség, továbbá az üldözött élet – a megmentő szeretet, a magukat okosnak tartó, ám belül üres emberek, az anyagi világ témái állnak. A szöveg hol egészen finoman költői – hol pedig cseppet obszcén.
A harmadik track a bárpult, amelyben a művészek felfordult életvitele, valamint a civilek normálisnak nevezett világa kap fókuszt. A szerzemény hangulata azt idézi, amikor az ember, - legyen az művész, vagy civil, - rábukkan saját sebeire, nyalogatja azokat, belesüllyed a fájdalmába.
A záró anyag a találgatják, ami igazi fricska a mások dolgával foglalkozó emberek számára. Nekem mindig megrendítő, amikor valaki rossz embernek tartja magát. Alexnek ez egy visszatérő témája, ami ebben a dalban is felbukkan. Hírességként, ismertként bonyolult lelkifolyamatokon mehet keresztül az ember, ilyen az, amikor sokan azt hiszik, hogy ismerik őt, de valójában fogalmuk sincs róla, hogy milyen ő. Ez a dal sok-sok kreatív alkotó, előadó ars poétikája lehet(ne).
Ezt a szerzeményt hosszabb, két és fél perces anyagok követik. Rögtön elsőként az ahogy öregszünk, amelynek első mondata összefügg a beleuntam világával. A dal középpontjában a magányos züllés, az italozás, az öregedés – a fiatalos szépség, továbbá az üldözött élet – a megmentő szeretet, a magukat okosnak tartó, ám belül üres emberek, az anyagi világ témái állnak. A szöveg hol egészen finoman költői – hol pedig cseppet obszcén.
A harmadik track a bárpult, amelyben a művészek felfordult életvitele, valamint a civilek normálisnak nevezett világa kap fókuszt. A szerzemény hangulata azt idézi, amikor az ember, - legyen az művész, vagy civil, - rábukkan saját sebeire, nyalogatja azokat, belesüllyed a fájdalmába.
A záró anyag a találgatják, ami igazi fricska a mások dolgával foglalkozó emberek számára. Nekem mindig megrendítő, amikor valaki rossz embernek tartja magát. Alexnek ez egy visszatérő témája, ami ebben a dalban is felbukkan. Hírességként, ismertként bonyolult lelkifolyamatokon mehet keresztül az ember, ilyen az, amikor sokan azt hiszik, hogy ismerik őt, de valójában fogalmuk sincs róla, hogy milyen ő. Ez a dal sok-sok kreatív alkotó, előadó ars poétikája lehet(ne).
Az egész kiskorong igazi terápiát jelenthet azoknak az embereknek, akik foglalkoznak a saját lelkükkel, akik nem nyomnak el magukban mindent, megélik azt is, amikor rosszra fordulnak, vagy annak tűnnek a dolgok. Alex ezen a kislemezen olyan eseményekről, jelenségekről, olyan formában mesél, amelyeket sokan se maguknak, se másoknak nem vallanának be soha. Vagány, erős, komoly, komor, igazi, kerek egész ez a munka, amiből egy dolog hiányzik: a képmutatás. Ami a cikkben viszont eddig elmaradt, az az alkotótársak megemlítése: a zenét Alex Somogyvári Danival közösen álmodta meg, készítette el, a YouTube-on található vizuális alátámasztásokat Leho kreálta.
Kedves Alex! Ha ez az írásom eljut hozzád, az egyik posztodban azt írtad, hogy szemét dalokkal készülsz. Hát, jelentem, ez nem jött össze… Aki pedig azon gondolkodik, hogy rossz ember, az valójában nem (eléggé) lehet az! Szerintem...
Borzasztóan nehéz lenne kedvenc dalt választanom erről az EP-ről,
mert megjelenése óta folyamatosan végighallgatom.
Talán a legnagyobb dallamtapadást a találgatják okozta számomra...
szerző: nikiahatos