Az eredeti Pavilon felállásban Áron egy szál gitárral improvizált, amire Kristóf a saját verseit szavalta. Ez az egysíkúbb, visszafogottabb spokenword formáció nagyon gyorsan alakult át többhangszeres punk-rap produkcióvá. A gitár mellé hegedű, zongora, basszus szintetizátor, népi furulya és egy kazu is társult, valamint a Pavilon elengedhetetlen kelléke, a looper. Áron hangsávokat vesz fel, kever össze és az ebből létrejövő zenei egyvelegre aztán Kristóf szövegeli fel a gyakorta nyers, provokatív üzeneteit. Vers, rap, tartalom találkozik több stílust is magába foglaló zenével.
Újdonságuk, az Isten úgyse! eredetileg egy ajtóberúgós nagylemez lett volna, de nehezen tudták logikailag összekötni a számokat, ezért maradtak a lassan, de biztosan hangzatú elvnél. A nagylemezre való anyagból kiválasztottak három olyan számot, amik tartalmukat tekintve testvérei egymásnak. Így született meg az EP.
"A szomszédban kitört a háború, azt hittük 'na most történni fog valami vagy már történik is'. Persze tévedtünk. A hétfő még mindig a megszokottságtól bűzlött, de a péntek sem a puskaropogástól, hanem a romkocsmák dajdajozásától volt fülsüketítő. Summázva, minden maradt a régiben, és ez iszonytató rémületet hordott magában. Ezt látva jött az ötlet, hogy kell egy háború tematikájú EP. Reagálni akartunk arra a jelenségre, ami a civilizációnkkal egyidős, mégis, számunkra most tapintható igazán. Két oldalról is lelkész nagyszülőkkel lettünk megáldva, bizonyára ez is szerepet játszott a cím választásban. Az esendő ember leteremti a teremtőjét, amiért magára hagyta a játéktáblán. Közlésközpontú kislemez lett, melyben az ukrajnai háborúról, az izrael-palesztin konfliktusról, és egy általánosabb istentapasztalásról vagy annak hiányáról akartunk mesélni. Mondani kellett valamit, ha már Isten úgyse." - árulta el a csapat.