Az idei év különösre sikeredett számomra, sokkal több bulin terveztem részt venni, mint amennyin végül ott voltam. Kimaradt koncertek ide-oda, sok-sok minőségi bulit kaptam 2023-ban is. Akár egyetértesz listám egyes pontjaival, akár nem, egyre kérlek: járj koncertekre!
LEANDER KILLS, Barba Negra, 03.10.
KAMILKA & PESTI SIKK, Stefánia Palota, 05.26.
Május egyik péntekén egy fantasztikus csodavilágba csöppenhettem a Kamilka & Pesti Sikk formációnak köszönhetően. Az idén 10 éves csapat munkásságában Hollywood tündöklő zenés-filmes világa, a hazai sikkes, csillogó swing korszak elevenedik meg. Az NKA által többszörösen támogatott dalszövegíró, Kiss Kamilka énekesnő és a kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző, zongorista Lőrincz Ádám az aranykor fényűző stílusát a mai modern igényekhez igazítva, 100%-ban magyar nyelven hozza közel a közönséghez.
Még az olyan emberekhez is, mint én, aki alapvetően nem indított el korábban ilyen stílusú zenét a lejátszóján. Kamilkáéknak köszönhetően azonban a swing belopta magát a szívembe. Végérvényesen. A Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központ színháztermében tartott jubileumi koncerten ugyanis a zenekaron túl még igen sokan tettek hozzá az emelkedett zenei élményhez. Ilyen volt az 1998-ban alakult zseniális Black Diamond Big Band, a több ritka ütős hangszert is felvonultató Kebuszek Zsolti, vagy éppen a vokalista kart alkotó fantasztikus, bűbájos csajok, avagy Szekér Anna, Bach Ágota, valamint a táncosként is elképesztő Nagy Alexa, aki azóta a Sztárban sztár leszek műsorát is megjárta. A setlistet rafináltan építették fel az alkotók, az első blokkban például olyan dalok csendültek fel, mint a Happy faces, a Vár a Balaton, a Szexdiéta, a Mr Budapest, a Jazz Police, a Ne csukd be még, a Hívj fel drágám, a Bőrlenyomat, valamint a D-dúr búza. A szünet során nem a fülünkre, egy másik érzékszervünkre hatottak a szervezők, ugyanis a tokaji Benkő Borház inspiráló borai szállították le a swing éra ízeit. Egy palack csodát hamarosan be kell szereznem!
Mielőtt Kamilkáék újra színpadra léptek volna, Ágoston Stefánia jövőre 20 éves divatmárkája, a külföldön is nagy népszerűségnek örvendő TiCCi Rockabilly Clothing lenyűgöző, 20 perces bemutatója kápráztatott el. Őrülten jó kalandozás volt visszautazni az időben, Stefánia ugyanis a húszas évektől egészen az ötvenes évek végéig elmenetelt a tervezés során. Akadtak hétköznapi, de alkalmi, menyasszonyi szettek is, csodásan bánt a textilekkel. Ha egyedi, valóban különleges szerelésekre vágysz, nézz utána az ő munkáinak, vagy találkozzunk a következő bemutatóján! A minibemutatót követően érkezett a második Sikkes blokk, olyan dalokkal, mint a Dübörög a Sikk, a Johnny Bravo, a Kell a pénz, az Apa vagyok, az Élménymilliomos, a Smile, valamint a személyes kedvencemet jelentő Így van jól. Imádtam, amikor Kamilka egyedül zongorázott, szerettem belekóstolni a zenekar akusztikus felállásába, de rajongtam azt is, amikor a Kővirágok Show kórus fiatal tálentumai vonultak fel a színpadra. Legtöbbször szívet melengetőek, máskor pedig viccesek voltak az őszinte, manírmentes összekötő szövegek is a dalok között. Az egész este nagyon intim, inspiráló, egyben életigenlő volt, ami számomra hatalmas ihlet-, energiaforrást jelentett nagyon-nagyon sokáig. Sok-sok ember csillogtatta meg a zsenialitását, akik mindannyian hagyták ragyogni a szerény, ám annál tehetségesebb főhőst, Kiss Kamilkát, aki számomra a leggyönyörűbb Disney hercegnőknél is jobban ragyogott ezen az estén. A legszebb az egészben, hogy ez nem csak mese volt, valóban megtörtént. Szeretettel gratulálok mindenkinek, aki kreativitásával hozzátett ehhez a produkcióhoz, műsorhoz!
Még az olyan emberekhez is, mint én, aki alapvetően nem indított el korábban ilyen stílusú zenét a lejátszóján. Kamilkáéknak köszönhetően azonban a swing belopta magát a szívembe. Végérvényesen. A Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központ színháztermében tartott jubileumi koncerten ugyanis a zenekaron túl még igen sokan tettek hozzá az emelkedett zenei élményhez. Ilyen volt az 1998-ban alakult zseniális Black Diamond Big Band, a több ritka ütős hangszert is felvonultató Kebuszek Zsolti, vagy éppen a vokalista kart alkotó fantasztikus, bűbájos csajok, avagy Szekér Anna, Bach Ágota, valamint a táncosként is elképesztő Nagy Alexa, aki azóta a Sztárban sztár leszek műsorát is megjárta. A setlistet rafináltan építették fel az alkotók, az első blokkban például olyan dalok csendültek fel, mint a Happy faces, a Vár a Balaton, a Szexdiéta, a Mr Budapest, a Jazz Police, a Ne csukd be még, a Hívj fel drágám, a Bőrlenyomat, valamint a D-dúr búza. A szünet során nem a fülünkre, egy másik érzékszervünkre hatottak a szervezők, ugyanis a tokaji Benkő Borház inspiráló borai szállították le a swing éra ízeit. Egy palack csodát hamarosan be kell szereznem!
Mielőtt Kamilkáék újra színpadra léptek volna, Ágoston Stefánia jövőre 20 éves divatmárkája, a külföldön is nagy népszerűségnek örvendő TiCCi Rockabilly Clothing lenyűgöző, 20 perces bemutatója kápráztatott el. Őrülten jó kalandozás volt visszautazni az időben, Stefánia ugyanis a húszas évektől egészen az ötvenes évek végéig elmenetelt a tervezés során. Akadtak hétköznapi, de alkalmi, menyasszonyi szettek is, csodásan bánt a textilekkel. Ha egyedi, valóban különleges szerelésekre vágysz, nézz utána az ő munkáinak, vagy találkozzunk a következő bemutatóján! A minibemutatót követően érkezett a második Sikkes blokk, olyan dalokkal, mint a Dübörög a Sikk, a Johnny Bravo, a Kell a pénz, az Apa vagyok, az Élménymilliomos, a Smile, valamint a személyes kedvencemet jelentő Így van jól. Imádtam, amikor Kamilka egyedül zongorázott, szerettem belekóstolni a zenekar akusztikus felállásába, de rajongtam azt is, amikor a Kővirágok Show kórus fiatal tálentumai vonultak fel a színpadra. Legtöbbször szívet melengetőek, máskor pedig viccesek voltak az őszinte, manírmentes összekötő szövegek is a dalok között. Az egész este nagyon intim, inspiráló, egyben életigenlő volt, ami számomra hatalmas ihlet-, energiaforrást jelentett nagyon-nagyon sokáig. Sok-sok ember csillogtatta meg a zsenialitását, akik mindannyian hagyták ragyogni a szerény, ám annál tehetségesebb főhőst, Kiss Kamilkát, aki számomra a leggyönyörűbb Disney hercegnőknél is jobban ragyogott ezen az estén. A legszebb az egészben, hogy ez nem csak mese volt, valóban megtörtént. Szeretettel gratulálok mindenkinek, aki kreativitásával hozzátett ehhez a produkcióhoz, műsorhoz!
CLOUD9+, 11.21-22., Akvárium, A38 hajó.
Három nagylemez, valamint számtalan hazai, külföldi turné után a Cloud 9+ zenekar májusban bejelentette, hogy feloszlik. A hazai elektronikus zenei élet egyik megkerülhetetlen formációja október egyik szombatján az Akváriumban, másnap pedig az A38 hajón búcsúzott el közönségétől. Méltó, masszív, teltházas bulikkal.
Szivák Zsolti csapata 11 éven át bizonyított minőségi zenéjével, az utolsó koncerteket sem aprózták el, a témákat tekintve széles skálán mozogtak, és bár akad sötétebb hangulatú szövegük, őrületesen jó tempójuk nem a mélybe lökte, sokkal inkább felrázta az embereket. A legbiztosabb slágerek felcsendültek mind a két helyszínen, így hallhattunk többek között olyan dalokat, mint a Lights, a Breathe In, vagy éppen a Supernova. Számomra az egyik legnagyobb kedvenc buli himnuszt évek óta a Járai Márkkal, FuraCsével közös Valaki mondja el jelenti, így nagy volt az örömöm, amikor szombaton Csabi, vasárnap pedig Márk csatlakozott a bandához. Egyetlen csajsziként Mc Fedora lépett színpadra, továbbá a mémek kapcsán nagy népszerűségre szert tevő, a Hide The Pain klipben szereplő Arató András bácsi is társult a srácokhoz, aki felhívta a figyelmet arra, hogy bár búcsúzunk, ne szomorkodjunk, hanem éljük meg a bulit. Okos, megacuki percek voltak vele.
Zsolti az a színpadi jelenség, akiről nehéz levenni a szememet, szuper hangja mellett feszes, precíz, nagyon technikás volt dob, üdítően szóltak az elektronikus hangminták. Míg az Akváriumban brutálisan energikus show-t kaptunk, addig az A38 Hajón meghittebb, családiasabb hangulat uralkodott, a buli végén pedig kevés szem maradt szárazon. Az volt az érzésem, hogy a fiúk nem akarják elhagyni a világot jelentő deszkákat, a közönség pedig nem akarja elereszteni őket.
A csapat ezekre az alkalmakra egyedi merch pólókkal is készült, a koncertek után pedig türelmesen, szeretettel találkoztak a rajongókkal. Megható, megrendítő volt ezeket is látni.
Ez a produkció valóban megunhtatlan, jó lett volna még újabb 11 éven át energiát gyűjteni velük. A magam részéről köszönöm, hogy ismételten remek koncerteken vehettem részt, bízom benne, hogy külön-külön, de sokszor hallunk még ezekről a kiváló zenészekről! Én figyelek. Sok sikert, ihletet, boldogságot a továbbiakra!
TWO STEPS FROM HELL LIVE, 09.27., Aréna.
Nagyon-nagyon sokáig éreztem, élveztem a szeptember huszonhetedikei este lélekemelő hatásait, ugyanis a Budapest Sportarénában került sor a Two Steps From Hell Live innovatív műsorára. Az előadás valóban pazar volt, már csak a felcsendülő stílusjegyek miatt is, hiszen akadt itt némi rock, metál, filmes dallamok, de még kelta beütés is. Brutálisan zseni zenészek bizonyítottak, akik közül nehéz kedvencet kiemelnem, mert hol a zongora, hol a dob mögül érkeztek olyan energiák, amelyektől hosszú percekig rázott a hideg, máskor pedig egy hegedűs szólista repített el a menyországba, vagy éppen nagyon-nagyon mélyre. Minőségi szuggesztív témákkal, epikus zenével olyan brutális érzelmi-, fantáziavilágba csöppentem, hogy nem volt könnyű meló kimászni belőle.
A repertorár remekül építkezett, az est során olyan zenék csendültek fel sokak örömére, mint a Protectors of the Earth, az Empire of Angels, a Fractured Soul, a Star Sky, a Love suite, az Away With Your Fairies (két verzióban is hallhattuk) a Victory, a Remember Me, a Never Give Up On Your Dreams, a Flight of the Silverbird, a Memoria, az Impossible, vagy éppen a Heart of Courage. Nem csak Thomas Bergersen és Nick Phoenix virtuózok nyűgöztek le újra meg újra, de a vérprofi Odessa zenekar is. A zenei élmény során végig az az érzésem volt, hogy a színpad összes szereplője együtt lélegzik, hogy pontosan ugyanaz a vér csörgedezik az ereikben. Vérprofi hangzás, szép színekkel, effektekkel dolgozó fénytechnika, visszavágyás. Sok ilyen zenei élményt még Magyarországnak!
DECADANCER, 12.16., Backstage Pub.
December közepén a Városligeti fasor 44. szám alatt található BackStage Pubban lépett fel a Decadancer. Sokszor írtam már, hogy ez a banda üde színfolt a hazai zenei palettán. Ez egyrészt köszönhető a zenei sokszínűségüknek (az elsősorban post-wave stílusban mozgó csapatot a rock, a pop és az elektronikus zene sokszínűsége inspirálja), valamint annak, hogy minden koncerten irdatlan alázattal, lendülettel játszanak. A banda minden posztján egy zseni (Ficzkó András - ének, Fűzva Zoltán Pocky - basszusgitár, Mátyás Attila - gitár, Gerő Balázs - dob) teljesít, sokszor zavarban is vagyok, mert nem tudom, hogy melyiküket nézzem, figyeljem éppen. Ha nem adtál még nekik esélyt, akkor 2024-ben mindenképpen írd fel őket a bakancslistádra!
MOLNÁR TAMÁS, 12.27., Akvárium Klub.
Molnár Tamás úgy döntött, hogy így év végén, egy este alatt több produkcióját, több hangulatban is színpadra állítja. Az előadó az év utolsó szerdáján egy akusztikus és egy zenekaros blokkal zárta a szezont az Akváriumban. Az első szettben igazi ritkaságok csendültek fel a leghűségesebb rajongók örömére, amikor Tamás partnere Farkas Izsák hegedűs volt. A második felvonásban zenekarával a leghangosabb szólódalai mellett a JETLAG és az AFC korszakaiból válogattak, de olyan újdonságokat is kaptunk, amik itt szólaltak meg először élőben. Páratlan éneklés, irdatlan szakmai alázat, melegszívű előadásmód, időtálló szerzemények, sodró energiák ráztak ki és fel. Újra meg újra. A hangszálaim igencsak szét lettek csapva az év végére.
HOOLIGANS, 12.28., Aréna.
A huszonhét éve aktív Hooligans mindig megosztó formáció volt, ám szerintem jól áll nekik, hogy egy ideje karcosabb hangzással alkotnak. A minap megérkezett hozzám a banda legújabb, Fekete Szivárvány albuma, ami számomra a lehető legjobb időpontban készült el, jelent meg, ugyanis pontosan azok a témák, hangulatok uralják a napjaim, amelyek ezt a fajsúlyos korongot jellemzik. Összességében azt gondolom, hogy ez az album valódi terápiát nyújthat, amikor haragszol a világra, a környezetedre. A komoly zúzda nem csak a zenei elképzeléseket (mindig a legjobbkor jön még egy csavar), a szövegeket tekintve izgalmas, hanem a hangzásvilága is egészen elképesztően minőségi, köszönhetően Dandó Zoltán, Pálfi Balázs, Varga Zoltán felvételeinek. A Fekete Szivárvány vokál fronton az egyik legerősebb korong, amit valaha hallhattam, ez persze nem véletlen, hiszen Diószegi Kiki teszi fel az i-re a pontot ezen a poszton, aki nem mellesleg az Arénában vendégként léphetett színpadra.
A csütörtök esti Arénás bulin persze nem csak a friss-ropogós szerzemények csendültek fel, hanem olyan örökévényű slágereket, dalokat is elhúzott a zenekar, mint a Félember, a Királylány, a Tartson örökké, a Küzdj az álmodért!, a Paradicsom, a Legyen valami, a Hotel mámor, vagy éppen a Seholország. A közel 30 számot felölelő repertoárnak hála mind a régi, mind az új rajongók maximálisan kielégülhettek. A fiúk feszesen, rendkívül technikásan, energikusan játszottak, legutóbbi ennyi évnyi színpad után nem kis teljesítmény szerintem. Természetesen nem csak a zene volt minőségi, a látványvilág is hozta a tökéletes színvonalat, kaptunk elegendő tüzet, valamint konfettit is. Sok éven át nem jártam Hooligans bulikra, ám most végérvényesen belopták magukat a szívembe Csipáék. Várom a jövő évi turné dátumait, helyszíneit, pár alkalmon biztosan ott leszek.
