Második kislemezével jelentkezik a
z idén
újra aktívvá váló Minimyst zenekar.
Az Aquincum a
zenekar 2. kislemeze,
amit november 10-én a Három Hollóban be is mutatnak.
A lemez már kicsit
szofisztikáltabb, mint a korábbi poppos lemez. Míg a Karton Monakó közéletibb
témákat feszeget, az Aqunicum az
élethez, a világhoz történő mélyebb kötődésről szól, őszintébb,
kitárulkozóbb hangvételű szövegekkel.
Az idén
tavasszal debütált Karton Mon
akó és a nyáron
megjelent 2 single (Tiszta Szívvel, Elég) után
az Aquincum más megszólalást tartogat és a
zenekar tudatosan máshogy is készítette el ezt a kislemezt.
„Lényeges különbség, hogy a 3 dalt a zenekar tagjai hangszerelték és csak mixingre kértünk fel neves
producereket. A Copacabánat és a Mindenem keverését Toldi Mikire bíztuk, a masteringért Szabó
Szebasztián felelt, az Aquincum című dalt Somogyvári Dani mixelte és masterelte.”
–
mesélik a
technikai hátterét a három dal születésének, amik a
korább elektronikusabb hangzástól is tettek egy
lépést a hangszeres irányba.
„A dalszövegek mélyebb, erőteljesebb mondanivalóját az előző kislemezhez képest élőbb
hangszereléssel támogattuk meg. Az elektronikát most leginkább díszítésre, atmoszféra
teremtésre
használtuk, hogy a szövegek az élő hangszerek természetesebb megszólalásában nagyobb fókuszt
kapjanak. Ezt a természetességet szerettük volna a lemezen megtartani azzal is, hogy az élő
felvételeket csak a legszükségesebb mértékben javítottuk, editáltuk. A dalszerzésen kívül a
felvételeket sem engedtük ki a kezünk közül, hiszen világos koncepciónk volt a dalokról a
dobfelvételtől kezdve az utolsó pengetésekig. Egyedül a főének felvételét készítettük el külső
stúdióban Csészi (Cs.Szabó Zoltán) hangmérnöki segítségével.”
A kislemez dalai az elmúlt évek személyes drámáiról, élet összegzéseiről, lelki utazásairól szól,
ezekről Mészáros Isti, a zenekar dalíró énekese így mesélt:
„A címadó dalban a múltunk dallamai között halászunk, Aquincum, mint szimbólum itt Budapest
“érzelmi alsóvárosa”, a víz az érzelmeket jelenti, és az érzelmek szintjén történő kapcsolódásokról
szól. A sors egy adott helyhez, nemzethez köt minket, de ott van az elvágyódás, a mindent feladás
lehetősége, de a sok információ, lehetőség között elveszünk, és már nem is igazán tudjuk, hogy mit
szeretnénk, mi tenne minket boldoggá.”
forrás: Bodó Bence