Tandi Flora kapcsán legutóbb márciusban írtunk, amikor nőnapon kiadta WOMENderful című számát. Újdonságával egy white terrier előtt tiszteleg.
A legújabb dalod a Fehér Árnyék, amely a dalszövege alapján egy fontos kapcsolatról, annak a jelenben történő hiányáról szól. A klip viszont egyértelművé teszi, mi is ez a fontos kapcsolat.
A Fehér Árnyék a kutyámról szól, de igazából minden gazdiról és gazdihoz szól, akinek valaha volt egy kis társa az életében, akitől feltétel nélküli szeretet kapott.
A videóban egy westie kutyával forgattatok, neked is west highland white terriered volt?
Igen, Bobynak hívták, és 16 évig volt hűséges társam. 13 éves voltam, mikor Boby hozzám került és majdnem 30, amikor elköszöntünk egymástól. Kifejezetten westie kutyát szerettem volna, de mi azelőtt nem voltunk egy kutyás család. Nagyszülőknél is inkább macska volt, és nekünk is voltak cicáink, de sosem tudtam velük igazán kapcsolódni. Így a szüleim is feltételhez kötötték, hogy legyen kutyánk. Kitűnő bizonyítványt kértek, amit meg is fejeltem 6 tantárgyi dicsérettel, hogy biztosan megkapjam a kutyust. Aztán elmentünk a tenyésztőhöz, egy díjnyertes vérvonal sarja volt Boby, teljes nevén Snowberry Boby, de mi nem vittük versenyekre, neki a kertvárosi házunk lett a terepe. Ő választott ki bennünket, nem pedig mi őt.
Tizenhat év az hosszú idő, sok emléket őrizhetsz. Van kedvenc történeted róla?
Egy kutyás ember szerintem olyan, mint egy szerető nagyszülő, tele van a telefonja vagy a táskája egy halom fotóval róla. Így van ez az emlékekkel is. Ha egyet ki kellene emelnem, az egy vizsgám után volt, amikor jogi egyetemen tanultam. Az egyik oktatómnak nem tetszett, hogy a jogi pályára való készülés mellett az éneklést inkább hivatásomnak érzem, így tett is róla, hogy nehezen vegyem az akadályokat. Az egyik sikertelen vizsgám után annyira összetörtem, emlékszem, hideg téli nap volt, mikor hazaértem, nem volt erőm a kabátomat sem levenni, csak feküdtem hason a földön és zokogtam, mert annyira belefáradtam az egészbe, Boby pedig nyalta le a könnyeket az arcomról, mintha azzal el tudná mulasztani a fájdalmat. És tudod, mit? Igazából csak ő tudta elmulasztani.
Miért szerettél volna egy dallal emléket állítani neki?
Elsősorban neki, de nem csak neki. Ezek a kis lények annyira sokat tanítanak nekünk és annyira szeretnek bennünket, hogy amikor el kell búcsúznunk, mert az élet igazságtalan, és nem élhetnek annyi ideig, mint az ember, nagy űr marad utánuk. Mintha egy családtagot veszítenél el. Azt mondják, ők átkelnek a szivárvány hídon, aztán visszafiatalodnak és boldogan ugrálnak a felhőkön. Remélem, hogy így van. Egyébként úgy gondolom, hogy ha az ember nagyon érzelmes pillanatában van, akár öröm, akár bánat éri, a zenéhez nyúl. És én annak idején, mikor el kellett altatni Bobyt, a Greyfriars Bobby című film egyik dalát, a Here Inside-ot hallgattam folyamatosan. Szerettem volna én is énekelni erről magyarul. Hátha valaki, ha elveszíti a kutyáját, majd meghallgatja és segít neki emlékezni a közös kis életre és feldolgozni a változást.
Mivel készülsz még idén?
Egy exkluzív karácsonyi koncertre készülünk a zenekarommal, idén leszek 35 éves decemberben, úgyhogy ezzel is szeretnék ünnepelni!