Csoóri Sándor Fénykép, nagy háttérrel című versét dolgozta föl a Csoóri-szalon felkérésére Szakács Gergő, aki korábban is több verset dolgozott már fel. A dalszerző-énekes azt mondja, Vecsei H. Miki felkérése után végigolvasta a költő összes versét. Végül azért ezt választotta, mert Csoóri azt érzékelteti benne, nem szokott emlékezni, így ez egy ritka pillanat, amelyben épp megidézi a gyerekkort. „Magamra ismertem benne – magyarázza Gergő. – Én is ritkán gyakorlom az emlékezést.” Nos, ezúttal kivételt tett: a megjelenés kapcsán kimondottan sok emlékét osztotta meg a közönséggel.
Ahhoz ugyanis, hogy be tudja fejezni ezt az átiratot, Szakács Gergő elment Borsodba, Felsővadászra, ahol ötéves koráig élt. „A helyi iskola a volt Rákóczi kastély, mesébe illő hely és játszótér – meséli. – De már 27 éve is összevont osztályokkal működött az iskola, azért is költöztünk el, hogy jobb körülmények között kezdhessem meg a tanulmányaimat. A falu felé haladva egyre keskenyebb az út, amerre látsz, zöld, műveletlen lankák szegélyezik. Régen rengeteg szedres volt a domboldalakon. A szeder azóta is a kedvenc gyümölcsöm. Akkoriban azért számolták fel a szedreseket, mert potom áron tudták csak eladni a termelők. Azóta újra aranyárban mérik. Itt minden négyzetméteren tetten érhető az ország rögvalósága. A volt szolgálati ikerházunk kong az ürességtől, így be tudok osonni, elriasztva ezzel egy nyuszit a hátsó kertből. Száll a por, a régi óvodámat is benőtte már a gaz, a templomnak soha nem is volt ablaka. A falu elején még beazonosítható a vidék igazi múzeuma, a termelőszövetkezet maradványa, 30 éve rozsdálló traktor és barátai. Innen kerültem én Szikszóra, ahol így 27 év elteltével lassan pont ugyanaz a világ van, mint amikor ötéves voltam. Négy éve élek a vár alatt, egy I. kerületi tetőtéri lakásban, ahonnan minden nap láthatom a naplementét. A Pauler utca a Vérmezővel a végében, a Dérynével a sarkon, a kifliárus Marika nénivel – egy pici oázis, ahol nagyon jól tudja magát érezni az ember. Olyan hazajönni, mintha nyaralni érkeztél volna. Ez azonban nem a magyar társadalom valósága. Pedig, ha ide születsz, honnan tudhatnád, hogy nem az?”
A refrén lett maga a vers, abban csak pár szót cserélt ki a szerző. A legvége így hangzott eredetiben: halált iszom, követ eszek – ebből lett az, hogy „a halállal egyre gyakrabban feleselek”. Szakács Gergő azt mondja, nagyon intenzíven érzékeli most az élet körforgását, ezért is különösen fontos neki ez a dal. „Ritkán emlékszem dolgokra, mindig inkább tervezgetek, a jövőben téblábolok. Ez a projekt viszont rákényszerített, hogy emlékezzek a gyermekkoromra, ahogy Csoóri is tette a versben, elevenebbé tegyem a nagyszüleim jelenlétét magamban, fityiszt mutassak az elmúlásnak és előkészítsem a gondolataimat arra az időszakra, amikor majd én leszek a mesélő.”
A dalhoz az animációs klipet Galambos Gergő készítette. A videó koncepciója előrevetíti a november 22-i Müpa-koncert látványvilágát.
forrás: Boros Fruzsina