Az idei olvasói élményeimbe tavasztól némi játékosságot csempészek, mégpedig olyan formában, hogy több kiadványt olvasok el ugyanabban a hangulatban, témában, kategóriában. Amíg májusban, június elején az Olaszországban játszódó történetek álltak középpontban, addig a nyár egy részét önsegítő könyvekkel töltöm el. Vámos Robi: Bátran lehetsz FURA!*, Mark Simmonds: Siker & szorongás, továbbá Yvonne Dederick: Találd fel önmagad írását követően ezúttal Steigervald Krisztián: Generációk harca a figyelemért, Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? kiadványát olvastam el.
Mindennapjaimat a legkülönbözőbb generációkkal töltöm. Időről-időre észreveszem, hogy hiába beszélgetünk, sokszor nem értjük egymást pontosan. Ebből a jelenségből indul ki Steigervald Krisztián közgazdász, coach írása is, amelyben a figyelem, a figyelmetlenség fogalmait járja körbe. Az olvasás során a szerző személyes tapasztalataira, kutatások eredményeire alapozva olyan kérdésekkel, témákkal foglalkozhatunk, minthogy:
- Mit jelent a különböző generációk számára az étkezés, a karácsony, a tanulás, a tudás, a munkahelyi probléma, a szórakozás?
- Mit jelent a különböző generációk számára az étkezés, a karácsony, a tanulás, a tudás, a munkahelyi probléma, a szórakozás?
- Milyen szokások, hagyományok alapján dől el, hogy mire figyelünk oda?
- Hogyan lehetünk képesek a jelenlegi világ nagy zajában odafigyelni egymásra, magunkra?
- Miért van annyi figyelemzavaros gyerek, felnőtt?
- Milyen hatással van a digitális tér a figyelmünkre?
- Milyen hatással van a digitális tér a figyelmünkre?
Szerettem az AHA élményt nyújtó, ugyanakkor informatív könyvben, hogy kommunikációs, pszichológiai, mentálhigiénés, valamint pedagógiai szempontokkal is találkozhattam benne, amelyek időnként új rálátást nyújtottak egy olyan témára, amivel alapvetően is foglalkozom a szürke hétköznapok során. A főüzenete számomra az, hogy ha nem is értjük meg mindig minden generáció tagjait, akkor is fontos, hogy megtanuljuk elfogadni őket olyannak, amilyenek. Ne menjünk el egymás mellett! Ezért már csak azzal is sokat tesz a szerző, hogy letisztázza a veterán, a baby boomer, az X, az Y, a Z és az alfa generációk közötti különbségeket, sajátosságokat.
A kötet felépítését tekintve jól tagolt, elgondolkodtató illusztrációkkal tűzdelt, jól megfogalmazott összefoglalókkal a részek végén. Remek fűszert ad neki a mindig jókor robbantott humor. Az első részben a generáció fogalmát járjuk körbe, a másodikban a generációk részletes bemutatására kerül sor, zárásként pedig különböző helyzeteket, problémákat boncolgathatunk.
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: (SPOILER!)
- A „Bezzeg mi időnkben”-t előbb-utóbb minden generáció elkezdi emlegetni.
- A különböző gyermekkorok, környezetek más-más generációkat, felnőtteket eredményeznek. Más a tanult képességek tárháza, más a viselkedési minta, mások az értékek.
- Ahogy az 1950-es években a tévé világhír felé vitte el Elvist, ma már nincs ekkora ereje a televíziózásnak.
- A koncentrált mélyolvasást felváltotta a felületes információkeresés. Tudatosan oda kell figyelnünk arra, hogy gyakoroljuk az előbbit!
- A gyereknek példát kell mutatnunk, és nem utasítgatnunk őket (pláne nem közönség előtt). Ha köszönünk a liftben, akkor előbb-utóbb ő is megtanulja, hogy ezzel udvariassá válik. Az is fontos, hogy megtanítsuk nekik, hogy a digitális, online létet is lehet térben és időben értelmezni. Például, ha hangosan kimondjuk, hogy „végeztünk a mailek megválaszolásával”, és most már indulhat a közös időtöltés.
- A rossz minőségű alvásunk miatt nem tudjuk maximálisan kihasználni a kognitív erőforrásainkat.
- Sok szülő iszonyatosan sok energiát tesz abba bele, hogy jól nevelje a gyerekét. Nekik pedig fel sem tűnik, hogy ők magunk sincsenek jól nevelve…
- Le kell tennünk a félelmeinket, rugalmasnak, bátornak kell lennünk. Mind privátban, mind a karrier során.
NEKED AJÁNLOM:
A család minden tagjának a kezébe adnám, hiszen elképesztően nehéz feladat megbirkóznunk azzal a sajátos jelenséggel, hogy a 21. században hat generáció is él. Egyik sem fontosabb a másiknál, egyszerűen csak más.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL:
„Ha a figyelem hanyatlik, annak természetes következménye, hogy a problémamegoldó készség is romlik. Hiszen nem mélyülünk el a témában, nem adjuk meg az időt magunknak arra, hogy egyáltalán megértsük a kihívást. Egyre kevesebb időt fordítunk az alvásunkra, egészségünk megőrzésére, a helyesírásra – általában a világ dolgaira -, miközben egyre többet saját magunkra és az életünk megmutatására.” (164. oldal)
„Ma már viszonylag sok kutatásból tudjuk: ha bármi kizökkent az elmélyült odafigyelésedből, akkor jellemzően tizennyolc-huszonhárom percre van szükségünk ahhoz, hogy újra ugyanabba a koncentrált figyelembe jussunk vissza, amellyel előtte összpontosítottunk. Tehát lehet, hogy azt érzed, hogy ugyanúgy tudod folytatni a munkádat, mint az üzenet előtt – valójában az agyadnak újra kell értelmeznie, hol is tartott korábban, mivel is foglalkozott pontosan, mi volt az akkori állapota, stb.” (190. oldal)
Értékelés: 6/4.
Szerző: Steigervald Krisztián.
Cím: Generációk harca a figyelemért,
Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?
Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?
Kiadó: Partvonal.
Kiadás: 2023.
Oldalak száma: 256.
szerző: nikiahatos