A The Carbonfools legújabb dalának, a Going Undernek elképesztő víziója letaglóz
és ámulatba ejt.
Úgy tűnik, hogy a srácok betartották, amit ígértek, sokkal aktívabbak, mint az elmúlt időszakban.
A
nemrég megjelent Bird in a Cage után máris új dallal
örvendeztetnek meg minket.
„A Going Under a széteső világ, az azt alkotó ember földig alázott helyzetét próbálja
elemezni, és megoldást találni arra, hogy hogyan tudjuk úgy navigálni az egyre romló
mindennapjainkat, hogy közben megtartsuk a méltóságunkat. A dal emlékeztetni próbál, hogy
nem arra született az ember, hogy sárban kúszó, szerződésesekkel leláncolt rabszolga legyen,
hanem hogy van akarata és ennek hangot is adhat.” – mondta Fóris-Ferenczi Gábor, a zenekar
énekese.
Bicskei Titusz, a zenekar alapítója, producere számára „a dal üzenete egyfajta figyelmeztetés, hogy
az emberiség elpusztítja önmagát. Tudjuk, hogy nem mi fogunk változtatni ezen, de ha igazunk
lesz, és bekövetkezik, akkor legalább a világ utolsó romjain állva még visszakacsinthatunk, és
mondhatjuk, hogy: mi szóltunk!”
„Egyből magával ragadott a zongorabetét karizmatikus, indulószerű ereje, amit a dalszöveg és
Titusz képi ötletei tovább erősítettek. Igazából engem is meglepett, hogy a végére merre
kanyarodott a dal, nem számítottam erre az elején, de nagyon örülök neki.” – fejtette ki Gulyás
Barna, a zenekar gitárosa.
Miklós Milán, basszusgitáros pedig a következőképpen fogalmazott: „Ez megint egy olyan dal, ahol
Titusz zenei producerként ki tudta hozni belőlem, belőlünk a maximumot. Szeretem, hogy szabad
kezet ad a saját basszusaim megalkotásában, ugyanakkor ügyesen terelget egy olyan irányba, amit
még nem ismerek, de Ő már hallja külső füllel, hogy nagyon jó lesz. Azt hiszem erre a trackre
mindig büszke leszek! Eredetileg egy könnyed, humoros klipet szerettünk volna, de egy baki
folytán újra kellett tervezni az egészet. Így végül egy igazi szabadsághimnusz lett belőle. Nincsenek
véletlenek…”
„Hát, nincsenek.” – mondta Titusz, majd folytatta: „Tudtuk, hogy ehhez a dalhoz mindenképpen
szeretnénk klipet, és már rég készült olyan anyagunk, amiben maga a zenekar szerepel. A
koncertfelvételekhez helyszínt kerestünk, és nagy szerencsénkre gyorsan meg is találtuk (Hálás
köszönetünk Horváth Ákosnak a Hunnia Art Bisztró rendelkezésünkre bocsátásáért!). Az eredeti
koncepció szerint, a zenélős képek mellé kitaláltunk egy történetszálat a Gábor főszereplésével,
amiben utcai prófétaként járja a várost és próbálja figyelmeztetni az embereket a világ
pusztulására. Érdekes reakciókkal, gyorsítós-lassítós trükkökkel dúsítva készítettük el a
felvételeket, de sajnos a vágóasztalon szembesültünk vele, hogy bár nagyon klassz az anyag,
mégsem tudjuk vele elérni a kívánt hatást. Sok gondolkodás és újratervezés után felmerült az
ötlet, hogy generatív mesterséges intelligenciát hívnánk segítségül, mivel mostanában nagyon
foglalkoztat ez az új technika. Tudom, hogy az emberek többsége úgy képzeli el, hogy beteszem a zenét, és az AI kiköpi a kész anyagot, de a valóságban, azért ez koránt sincs így. Rettentően
időigényes és sokszor idegőrlő munka, mégis elképesztően izgalmas és kreatív folyamat az
alkotónak. Az anyagok generálása már önmagában is egy örökkévalóságnak tűnik, hiszen csupán
néhány másodperces snittek készítése is akár órákba telhet és közel 90%-uk a kukába landol. A
fennmaradó, hasznosítható 10%-ot kell összefésülni szinkronba és harmóniába hozni a valós
forgatott anyaggal. Hatalmas feladat, de utólag minden pillanatát megérte.”
Hámori Benedeket, a zenekar dobosát is kérdeztük, hogy mi a véleménye az új dalról. Ő a többiek
nyilatkozatát végig mosolyogva és bólogatva hallgatta, nekünk pedig cinkosan csak annyit
mondott, hogy: „Nem rossz, szeretem.”
forrás: Balogh Zsombor