Lugosi Dani szólóprojektjének felfedezése egy olyan zenei élmény, amiről csak
szuperlatívuszokban tudunk beszélni. Az Altató és a Mosolygó után végre itt a várva várt
harmadik videóklipes dal, a Szitakötő!
Lugosi Dani dallamaival képes olyan különleges atmoszférát teremteni, ami hiánypótló a
magyar zenei palettán. Ez alól legújabb száma sem kivétel, a Szitakötő akár a melankólia és
az életigenlés szerelemgyereke is lehetne. A dal megszületésében Takács Vilkó gitárosnak
(Ganxsta Zolee és a Kartel, Dos Diavolos) is óriási szerepe volt, tulajdonképpen ez egy közös
szerzemény. A két fiatalember között hatalmas az összhang: Magyarország elsőszámú
Nirvana tribute zenekarában már évek óta koptatják együtt a színpadokat.
Erre az összhangra még pluszban ráerősítettek kétszemélyes alkotótáboraikkal. Volt egy
periódus, amikor az őszi és téli nyugalomban elutaztak vidékre, hogy mással se
foglalkozzanak: három nap és három éjszaka zenéljenek, szinte megállás nélkül. A srácok az
egyik ilyen délutánon írták meg az eddigi legletisztultabb és legfelszabadultabb művüket, ami
mindkettejük kedvencévé vált. Így született meg a Szitakötő. Pár hét múlva el is vitték egy
karácsonyi buliba, hogy megmutassák barátaiknak vadiúj slágerüket. Az estére így emlékszik
vissza Lugosi: „Annyira berúgtunk, hogy nem bírtuk eljátszani rendesen egyszer sem, illetve kedves Ölveti
Mátyásunk akkori cselló szólója annyira viccesre sikeredett, hogy most is nevetek.”
Minden a semmivel lett egyenlő
A végleges szöveg később készült el a számhoz, és a körülmények sem voltak ennyire
derűsek. A covid alatt Dani egy PVC üzem telephelyén dolgozott portásként, 48 órás
műszakokban. Egészen egyedül volt, jött a húsvét, nem beszélt a családjával. Költözésre
kényszerült, magára maradt és teljes mértékben azt érezte, hogy összeomlott az élete. 30
pár évesen a mérnöki munkája, a művészeti tevékenysége, az identitása, a magánélete és a
karrierje egyszerre mondott csődöt – ahogy akkoriban ez sokakkal történt.
A létezés értelme
A Szitakötő Lugosi Daninak főleg arról a tulajdonságáról szól, ahogy a körülötte lévő
embereket félti és próbálja óvni. De saját magát nem. Igyekszik valami értelmet találni és
adni a dolgoknak a létezés, az önmegvalósítás és a célok végtelen tengerében. A
lehetetlennek tűnő küldetésben végül diadalmaskodott az élethez való ragaszkodás. A
győzelemmel együtt pedig szépen lassan elmúlt, már csak rossz emlékként létezett az előbb
említett időszak. Az élet pedig visszaállt olyanra, amilyen volt. Sőt, még annál is jobbra, mint
amilyen volt.
forrás: Santos Productions