„Egy férfitól elvárják, hogy uralkodjon az érzelmei felett”
– társadalmi sztereotípiákkal megy szembe a Meg Egy Cukorka új klipje.
Mit éreznek a férfiak, amikor elveszítenek valakit? Gyengeség, ha nem férfiasan reagálnak a lelki
törésekre? Ilyen kérdések ihlették a Meg Egy Cukorka legújabb klipjét, ami magával ragadó képi világával
nemcsak a zenekar dalára reflektál, hanem az európai filmművészet előtt is tiszteletét teszi.
A magasan szálló, széleken táncoló rockzenekar legutóbbi, KERESEM című nagylemezének egyik
közönségkedvenc dalához Kateryna Kotsiuba rendezésében készült klip. Az ukrán filmkészítő tavaly kereste
meg a zenekart, miután Magyarországon talált menedéket a háború elől.
A CSAK ÍGY klipje három zátonyra futott kapcsolat történetét mutatja be, pontosabban azt, ahogyan a férfi
szereplők szembesülnek a nosztalgia keserédes érzésével, a múlt emlékeinek fájdalmaival.
"A társadalom azt diktálja a férfiaknak, hogy viselkedjenek "férfiasan" az élet minden területén. Mindenki
megérti azt a nőt, aki sír vagy érzékeny, de egy férfitól elvárják, hogy uralkodjon az érzelmei felett és mutassa
erősnek magát. A valóság azonban nagyon távol áll ezektől az elvárásoktól, ezzel pedig belső konfliktusoknak
teremt helyet. Ezért szerettem volna megmutatni a férfi érzelmeket a veszteség érzelmein keresztül, hiszen nem
szabad elfelejtenünk, hogy a férfiak is sírnak" – meséli a feltörekvő ukrán filmes.
Kotsiuba bevallása szerint nemcsak egy tehetséges csapatnak szeretett volna klipet készíteni, hanem – a klip
képi világával – tisztelegni Gaspar Noe, argentín filmrendező munkássága előtt.
"Sajnos én olyan srác vagyok, akibe belenevelték, hogy sírni ciki. Hiába tudom mai fejjel, hogy nem az, képtelen
vagyok rá. Nem is emlékszem mikor sírtam utoljára, pedig fontos lenne, hiszen ez egy szelep, amin le lehet
vezetni a feszültséget. Úgy hiszem, hogy ezért kezdtem el dalokat írni, hogy valahol mégis távozhasson belőlem
az, amit sírással nem engedek ki magamból. Az erősebben sikerült dalaim születésekor azért kicsordul egy-két
könnycsepp, meg szipogok kicsit. Ez is haladás. A klipben lett volna rólam sírós snitt és a forgatáson addig el is
jutottam, hogy kiguruljon egy-két könnycsepp. Persze nyilván nem akkor, amikor forgott a kamera" – meséli
Hárs Barna, a dal szerzője.
A rendező mellett a klip stábját is olyan fiatal filmesek alkották, akik határon túl ragadtak a háború miatt vagy
folyamatosan ingáznak Ukrajna és más országok között. Ez okozott nehézségeket is, hiszen a klipnek tavaly
kellett volna megjelennie, azonban Ivan Kolpaque, a klip vágója Ukrajnából dolgozott, ahol a bombázások és a
téli áramhiány meglehetősen megnehezítette a munkafolyamatokat.
forrás: Mihályi Dávid