A pszichológia tinédzserkorom óta foglalkoztat. Több alkalommal volt szerencsém részt venni Csernus Imre zsúfolásig megtelt előadásain, illetve a könyvei legjavát is olvastam már. Így hát örömmel vettem kezembe a Jaffa kiadó gondozásában nemrégiben megjelent Én és Te írását. A könyvben a közismert pszichiáter főleg szülő-gyerek, valamint párkapcsolati szituációk mentén boncolgat fontos, kényes, kemény témákat. Olyanokat, mint a biztonság, a kudarc, az intő jelek, a határok felállítása, a felelősség, az igazság, vagy éppen a halál. Egyetlen kritikát tudnék megfogalmazni, ami az lenne, hogy a könyv vége felé kifejezetten soknak tűnt az elírás. A cikkekben simán átsiklok a hibák felett, de a könyvekkel picit kritikusabb vagyok ezen a téren.
Olyan lényeges kérdésekre kaphatunk választ az olvasás folyamán, mint hogy:
- Mi húzódik a leggyakoribb szenvedélybetegséget jelentő társfüggőség mögött?
- Miért van szükség a kudarcokra?
- A boldogság miért nem egyenlő a biztonsággal?
- Miért rossz ötlet a szülőknek kizárólag a gyerekek miatt együtt maradni?
- Mikre kell időben felkészíteni, megtanítani a gyerekeket?
- Miért fontosak a határok felállítása, a felelősség vállalása?
Gondolatok, információk, amelyek velem maradtak az olvasást követően: (SPOILER!)
- Viccesnek tűnik, de valójában nagyon tanulságos, beszédes az, hogy egy angliai állatkertben legtöbbször az exeikről, vagy a főnökeikről nevezik el a csótányokat a látogatók...
- A társfüggőség a bennünk lévő értékeknek, erősségeknek szab gátat. Az ilyen kapcsolatokban a felek csupán saját és egymás sérüléseit kompenzálják, azért hozzák létre a kapcsolatot, hogy közösen építsenek fel valamit, mert egyedül képtelenek igazán nagyot, marandót alkotni.
- A "hozzám", és a "nekem" az ego, pontosabban az önzés megnyilvánulása. Lásd: "Azért vagyok vele, mert ő mindig kedves hozzám."
- Évszázadokra visszanyúló probléma, hogy a szülők nem tanítják meg a gyerekeket a fájdalom elviselésére, megélésére, ezért nem, vagy legalábbis nagyon nehezen alakulhatnak ki aztán minőségi kapcsolataik később. A fájdalom előbb-utóbb mindenképpen érkezik az életünkbe, így sokkal fontosabb lenne, hogy eszközöket adjunk a lurkók kezébe a feldolgozáshoz, a megoldáshoz.
- A gyerek ideiglenes ajándék, nem örökre szól. A maga idejében el kell engedni.
- A gyerek ideiglenes ajándék, nem örökre szól. A maga idejében el kell engedni.
- Egy kapcsolat során a sok mosoly az alkalmazkodás jele. Ha nem mosolyognak a felek, akkor legalább az egyikük megalkuvó.
- A káoszból csak hidegfejjel lehet kijönni.
- Kereteket szabni csak higgadtan, békésen, egymás meghallgatásával, megértésével lehet.
- Megérzéseire mindig hallgat az igazán felnőtt ember.
- A másikra való mutogatás, a játszmázás, a megsértődés valójában menekülés, full gyerekes viselkedés.
- A bűntudat képes jelentősen meghosszabbítani a gyászfolyamatokat, legyen szó szakításról, vagy tényleges halálról.
Neked ajánlom:
- Ha érdekel a pszichológia.
- Ha boldogságra vágysz.
- Ha kiegyensúlyozott, felnőtt kapcsolatot, kapcsolatokat szeretnél.
- Ha kiegyensúlyozott, felnőtt kapcsolatot, kapcsolatokat szeretnél.
- Ha gyermeked van, de akkor is, ha nincsen.
- Ha van párkapcsolatod, de akkor is, ha nincsen.
- Ha érdekel, hogy a "Te és én" miért rossz hozzáállás.
- Ha érdekel, hogy a "Te és én" miért rossz hozzáállás.
Idézetek a könyv hangulatából:
"Párkapcsolatot kétféleképpen lehet kialakítani: öntudatlanul és tudatosan. Az öntudatlannál először van a másik, és utána jövök én. A tudatoshoz az a szükséges, hogy először legyek én, és után jöhet a másik, de úgy, hogy azzal nem ártok magamnak, és a másiknak sem. Olyan ez, mint amikor felszállás előtt a repülőgépen a stewardess elmagyarázza, hogy ha vészhelyzetben kioldódnának az oxigénmaszkok, akkor először húzzuk le a hozzánk legközelebb esőt, és tegyük magunkra, csak utána gondoskodjunk másokról." (8. oldal)
"Ha megfigyeljük, a legtöbb ember a napi energiájának nagyon nagy százalékát különböző kifogások kitalálására fordítja, amelyekről még meg is kell indokolnia mind önmagának, mind a környezetének, hogy miért csinálja." (145. oldal)
"Ha nem várom el, hogy a másik szeressen, megértsen, segítsen vagy támogasson, hanem egyszerűen tudom és érzem, hogy számíthatok erre és ő is számíthat erre tőlem, az kiegyensúlyozott, korrekt, felnőtt párkapcsolat, és nem egymásra támaszkodás." (160. oldal)
Értékelés: 6/5
Cím: Én és te
Szerkesztő: Mörk Leonóra, Rados Richárd
Oldal: 343
Kiadó: Jaffa
szerző: nikiahatos