Ugrás a fő tartalomra

MEGHALLGATTAM: Őrület lett a Down For Whatever új lemeze

Az idei Campus fesztiválon az egyik legnagyobb zenei élményt a Down For Whatever bulija jelentette számomra. A srácok óriási energiákat szabadítottak fel mind a színpadon, mind bennem, szóval nagyon vártam már, hogy végre legyen időm végighallgatni a nemrégiben megjelent Mondd el albumukat.


Tipikusan azon zenekedvelők táborát erősítem, akik a magyar szövegű dalokhoz kötődnek erősebben, így számomra már az is nagy öröm, hogy a 2015 óta aktív Down For Whatever új lemeze ezen a nyelven íródott. A Mondd el korongra 10 dalt pakoltak fel Diószegi Kikiék (Császár Róbert – Gitár, Czink Zsombor – Basszusgitár, Zsoldos Dávid – Dob), a témákat tekintve pedig igen széles skálán mozogtak. Egyszerre pillanthatunk bele a személyes világukba, de rafináltan kritizálják meg a társadalmat is. A szerzemények legtöbbször sötét hangulatban íródtak, bőven van bennük vívódás, fájdalom, csalódottság, káosz, őrület, de persze felütik fejüket a vágyak, a célok is. Zeneileg is izgalmas a kínálat, az alapvetően modern metal-metalcore zenekar elektronikus jegyeket is bevetett, de rappesebb, populárisabb, rockosabb irányokba is elmozdultak. Minden számra jutott izgalmas zenei fűszer, valamint szimbolikus gondolat.


A repertoár:
Az Intro egy tökéletes felcsigázó dallamvilág, filmes hatásokkal. A második anyagot jelentő, morcos hangulatú Porszemek a fényben már sokunk számára lehet ismerős, hiszen ezt a dalt publikálták először a srácok. Ezzel a számmal okosan vezetnek be bennünket a lemez hangulatába, az igazságtalanságokra, a bizonytalanságokra, a rejtélyekre fókuszál. Ezt követi a címadó dal, az egykori szoros barátság végét, az önpusztító életmódot leíró Mondd el.
Az idei évem egyik himnuszát a hazánk egyik (ha nem A) legcsodálatosabb frontasszonyával, Pásztor Annával közös Voltam/Leszek jelenti, amit megjelenése óta szinte naponta meghallgatok. Az anyag életünk egyik állandó jelenségét, a hullámvölgyeket járja körbe, többek között olyan témákkal, mint a kihasználás, a kétszínűség, a szálka - bálvány kontraszt.
A baromira fülbemászó Mindent ugyanígy alighanem a srácok zenével való kapcsolatát írja le, vagyis azt a vágyukat, hogy minden éjszakájukat járják át a dallamok. A korong legkeményebb számát talán a hatodikként érkező Messze még a vége jelenti, ami aztán tényleg morcos légkörrel lett megáldva.
Érezted már magad csapdában? Hogy milyen könnyedén válik otthonossá a káosz? Az ütős refrénnel megáldott Ez a város pontosan ebbe a szituációba ránt be, amely után tökéletes feloldozást jelent a Táncolj című, újra filmhatásokat idéző átvezető.
Életünk során mindannyian találkozunk mérgező kapcsolatokkal, jobb esetben időben sikerül ebből kiszakadnunk. Ez a témája a Szakíts szét-nek, amit picit pozitívabb hangulatú szerzemények követnek. Az Újra élek ugyanis az igazi társakról mesél, a sírig és azon is túl tartó kötelékekről. Az utolsó előtti dal, A csönd lennénk tulajdonképpen egy szerelemvallás a közönség felé, amiért Kikiékkel tartottak, tartanak az úton. A korong utolsó anyaga, a Mögötted állok pedig azt a partnert írja le, akire mindannyian vágyunk. A támaszt, aki képes átvenni a terheinket. Óriási mázli, hogy a minket súlytó nehezékek az ilyen zenei anyagoktól is könnyebbé válhatnak.

A Down For Whatever friss albuma első hallásra berántott, majd felemelt, ami nem csoda, hiszen a srácok vérprofik, kimagaslóan precíz munkát végeztek ezúttal is. A teljes korong megtalálható minden streaming felületen (Spotify, Deezer, Apple Music, Tidal), szeretettel javaslom, hogy szánj időt a munkásságukra!


szerző: nikiahatos