Ha össze kellene állítanom egy listát a kedvenc könyvborítóimmal, a Sunday Times, New York Times Bestsellert jelentő A SZANATÓRIUM biztos előkelő helyen landolna, hiszen az ajánló elolvasása nélkül, csupán a címlap miatt vettem kezembe ezt a kiadványt. A külalakot azóta is imádom.
Tény és való, hogy ez az átgondolt szerkezetű Sarah Pearse könyv nem a legerősebb pszichothriller, amit valaha olvastam, viszont számomra abszolút kellemes időtöltést jelentett. A sztori középpontjában egy egykori tüdőszanatóriumból átalakított luxusszálloda áll. Főhősünk, a lelki válságokat élő Elin ide érkezik meg párjával, hogy megünnepeljék testvére eljegyzését. Ám egy napon eltűnik a menyasszony, aztán pedig mások is... A szabadságon lévő Elin nyomozni kezd, míg nem rátalál a holttestekre, majd a sorozatgyilkosra. Elin nem a legizgalmasabb főszereplő, kissé naiv, rideg, esendő, a kötet sorra tárja fel hibáit. Bár a sztori lassan indul be, azt nem vehetjük el Elintől, hogy bár nem vérprofi nyomozó, alig pár nap alatt eljut a megoldáshoz. Elin mellett a többi szereplő is igen összetett figura, nem mindenki lopja be magát az olvasó szívébe.
Az olvasás folyamán foglalkozhatunk olyan témákkal, mint:
- az irányítás megtartása,
- a félrenézés, a tudomásul sem vevés,
- a hatalmi visszaélés,
- a zaklatás, az erőszak,
- a bizonyítási kényszer,
- a józan gondolkodás,
- az összezsugorodott világ,
- a másik megkérdőjelezése,
- az emberi természet, viselkedés ismerete.
Gondolataim az olvasás során: (SPOILER!)
- Magam is olyan ember vagyok, akit sokáig belülről emésztenek dolgok, aztán eljön az idő, amikor minden az arcomra van írva, onnantól nem megy tovább konfliktuskerülés.
- Ahogy a megélt évek száma szaporodik, könnyebben átlátunk a megkreált életeken is a közösségi oldalakon, az önéletrajzokban, egyéb formában.
- Egyre gyorsabban, könnyedebben érzem meg az épületek, helyszínek DNS-ét. Egy energiát, egy élő dolgot, ami hozzátartozik, pont úgy mint az ajtó, az ablak, a parketta, a fa, a szikla.
- Érdekes látni, hogy ugyanaz a dolog, helyszín, ember, történés mennyire más megvilágítást tud kapni időről-időre.
- Nem csak a válaszkeresés a fontos, hanem az, hogy eleve jó kérdést tegyünk fel.
- Van, hogy túlzásba viszünk dolgokat a túlélés érdekében. Pl: Túltoljuk a sportot egy stresszes, depressziós időszakban.
A rövid fejezetekre bontott könyv erőssége, hogy szuper az alapsztori, a lélektani rész valóban izgalmas. Engem jó ideje érdekelnek a kieső, elhagyott helyek, az urbex, a táj drámaisága, sötétsége, baljóssága, gótikussága tetszett, bár picit lehetett volna félelmetesebb, kísértetiesebb, hajmeresztőbb is. Imádtam a rafinált végkifejletet, az utolsó 70 oldal sokkal erősebb lett, mint az azt megelőző több mint 300.
Neked ajánlom:
- Ha szereted a rövidke fejezetekre bontott, könnyedebb olvasmányokat.
- Ha csak ismerkedsz a pszichothrillerek, krimik világával.
- Ha nem csak a brutálisan erős, hanem a lájtos thrillereket, krimiket is kedveled.
- Ha megbocsájtó vagy egy lelki válságban lévő nyomozóval.
- Ha egy picit döcögős könyv vége meg tudja menteni számodra az egész kiadványt.
Idézetek a könyv hangulatából:
„… nem szokásuk a cirkuszolás. És ez nem holmi merevség, nem sepernek semmit a szőnyeg alá, pusztán analitikus a hozzáállásuk. Ami felmerül, azt átbeszélik, ától cettig kivesézik, majd feldolgozzák. Tervet kovácsolnak, amit aztán végre is hajtanak. Feladat elvégezve. Hátrafelé pislogás, megbánás kizárva.” (114.oldal)
„Tudja jól, hogy szavakkal semmire se mennek, ráadásul ez még csak a kezdet. A gyász olyan, mintha bombák sorozata robbanna fel, egyik a másik után. Óránként egy detonáció. Sokk után sokk után sokk.” (274. oldal)
Értékelés: 6/3
Cím: THE SANATORIUM
Szerző: Sarah Pearse
Magyar cím: A SZANATÓRIUM
Fordítás: Borbély Judit Bernadett
Oldalak száma: 397
Kiadó: 21. század
szerző: nikiahatos