Nem véletlenül kapta meg a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Strega elismerését Sandro Veronesi szépirodalmi írása – A Kolibri. A sztori középpontjában Marco Carrera élete áll, amely tele van olyan eseményekkel, meg nem történt dolgokkal, amelyek alaposan megtépázzák egy legerősebbnek hitt ember idegrendszerét is. Marco hatalmas csapások közepette sem adja fel, túlél, megél, próbál nem lezuhanni. Ez az érzékenyítő témákkal, metaforákkal, szarkasztikus humorral teli alkotás, azt kell írjam, hogy az idei olvasmányaim egyik legjobbika. Sőt, az elmúlt évek egyik legjobbika…
A családi regény sokat ugrál mind időben, mind térben, mind stílusban, mégis jól követhető, olvasmányos, szerethető, letehetetlen. Egyszer nagyon finom, lágy, kedves, máskor pedig kíméletlenül nyers. Az időbéli kiindulást az 1970-es évek jelentik, a végén pedig 2030-ban kötünk ki. Térben is színes a történet, de alapjaiban Olaszországban (például Trieste) játszódik. A stílusok széles kavalkádját pedig különböző formák is adják, mint például egy levél, egy SMS, vagy éppen az elbeszélés, alapjaiban véve pedig sok-sok egészen hihetetlenül hosszú mondat jellemzi. A főhőst nagyon megszerettem annak esendőségével, egyszer ugyanis egy elképesztően erős emberként láttam magam előtt, máskor pedig egy olyan valakinek, aki egyszerűen csak sodródik, nem irányít igazán.
Olyan témákkal foglalkozhatunk az olvasás során, mint:
- a megfelelési kényszer,
- a változás,
- a helyben maradás,
- az elmúlás,
- a túlélés,
- a kétségbeesés,
- a megküzdési stratégiák,
- a családok különbözősége,
- a szerencsejáték,
- a be nem teljesülő, plátói szerelem,
- a hagyaték,
- az öngyilkosság,
- az életkedv,
- az éjszaka közepén felriasztó, baljós telefonhívások,
- a Gloomy Sunday magyar dal.
Gondolatok, amik velem maradtak: (SPOILER!)
- Sokak gyermekkora azért boldog, felhőtlen, mert nem látják a valódi dolgokat, igazságokat. Az ilyen gyerekeknek, felnőtteknek könnyebb példaképként tekinteni a szüleikre is.
- Az ember néha túlcsordul. Ki kell szelektálni a felesleges dolgokat!
- Már a kapcsolatok elején eldől, hogy az később milyen minőségű lesz, hová vezet. Érdemes már az elején látnunk mindent!
- A tragikus események kétféle eredményt hozhatnak. Közelebb hozhatnak embereket egymáshoz, vagy pont, hogy végleg eltávolíthatják őket.
- A szabadidő csak a stabil emberek számára jótékony. Ha valaki labilis, csúnya vége lehet a túl sok szabadságnak.
- Az igazi pokol igazi kapuja az, amikor a szülőt értesítik arról, hogy meghalt a gyereke.
- Sajnos lehetünk árvák, özvegyek... Viszont itthon nem létezik pontos szó, megnevezés a legnagyobb fájdalomra, vagyis arra, amikor szülő veszíti el a gyermekét…
- Sajnos lehetünk árvák, özvegyek... Viszont itthon nem létezik pontos szó, megnevezés a legnagyobb fájdalomra, vagyis arra, amikor szülő veszíti el a gyermekét…
- Ha valaki öngyilkos lett, az itt maradt szerettek időnként úgy érzik, hogy sosem ismerték igazán az illetőt.
- A vágyak és az örömök a legszörnyűbb helyzetben is túlélnek.
- Egészen eddig a könyvig azt hittem, hogy egy helyben maradni rossz. Hát, nem feltétlenül… Ahogy a változásnak is van célja, oka, úgy a mozdulatlanságnak is.
Neked ajánlom:
NEKED, ha elmúltál már 23-25 éves. Lehetsz nő, férfi, felnőtt, előrehaladott, egészséges, beteg, menj el a legközelebbi könyves boltba, szerezd be A kolibrit! Egy a fontos, barátkozz meg a hosszú mondatokkal! Érted vannak.
Idézetek a könyv hangulatából:
„Az igazat megvallva, senkit sem teremtenek senki másnak, sőt az olyan embereket, mint Marina Molitor, még saját maguknak sem. Marina csak menedéket keresett, egy újabb szerepet, amellyel kihúzhatja egy darabig, Marco meg a boldogságot kereste – csupáncsak. Marina végig hazudott, igaz, és ez csúnya dolog, nagyon csúnya, mert a hazugság olyan, mint a rák, szétterjed, meggyökerezik, összeolvad az anyaggal, melyet elpusztít – de amit Marco csinált, az még rosszabb: hitt neki.” (127. oldal)
„… a két testvért igazán csak egy semmiség választotta el a dolgok helyrehozásától, a kibéküléstől: de mivel egyikük sem tett semmit, hogy túllépjen ezen a semmiségen, semmi sem történt, és semmi sem jött helyre.” (214. oldal)
„Megvilágosodtam: te tényleg kolibri vagy. De nem azért, amiért ezt a becenevet kaptad: te egy kolibri vagy, mert ahogyan a kolibri, minden energiádat arra fordítod, hogy egy helyben maradj. Hetven szárnycsapás másodpercenként, hogy ott maradj, ahol vagy. Nagyszerűen csinálod. Képes vagy megállni a világban és az időben, képes vagy megállítani a világot és az időt magad körül, időnként képes vagy egyenesen visszaforgatni is az időt, és rátalálni az elveszett pillanatokra, úgy, ahogyan a kolibri képes hátrafelé repülni. És ezért olyan jó melletted lenni.” (270. oldal)
Értékelés: 6/6
Cím: Colibri
Szerző: Sandro Veronesi
Magyar cím: A kolibri
Fordítás: Matolcsi Balázs
Oldalak száma: 350
Kiadó: Partvonal
szerző: nikiahatos