Niki vagyok, 33 éves, tudatosan gyermektelen. „De ha nem lesz gyereked, öreg korodban ki nyitja majd rád az ajtót?” – kaptam meg számtalanszor ezt a kéretlen kérdést. Amikor pedig társaságban szóba kerül a gyermektelen élet, rendre úgy érzem, mintha magyarázkodnom kellene a döntésemért, a gondolataimért, az érzéseimért. Teszem ezt sokszor teljesen feleslegesen, mert a túloldalon nem csak a gyerek, de megszületik az ítélet is, miszerint lelki roncs vagyok, traumás, vagy éppen önző. De ha én önző vagyok egy meg nem született gyermekkel szemben, akkor az az anya, apa nem önző, aki azért vállal gyereket, hogy majd öregként legyen, aki bevásárol neki, bepelenkázza, stb? Ha lenne egy gyerekem, azt akarnám, hogy a saját életét élje, ne az enyémet…
Néha megnyugvást nyújt, ha az ember sorstársai tapasztalatival, érzéseivel, gondolataival, megküzdési stratégiáival találkozhat, így nagy kíváncsisággal nyitottam fel Rácz Laura Rebecca kulturális újságíró Tudatosan gyermektelenek: Életutak, döntések – Könyv a tabuk ellen kiadványát. A Partvonal kiadó gondozta könyv pontosan azt adta, amit vártam. Őszinte, átfogó, néha nyers, néha érzelemdús, tele van égetően fontos, megosztó témákkal, társadalmi kérdésekkel, tabukkal.
A szerző 2020. áprilisában kezdte meg kutatómunkáját, amely során 900 kitöltött kérdőívvel, 40 mélyinterjúval dolgozott. Megszólalnak egyedülálló nők és férfiak, de párok is, akikben (így bennem is) akad jó néhány közös vonás: Szeretik a csendet, a rendet, a tisztaságot. Szeretnek aludni, szeretik az énidőt, szeretik megvalósítani önmagukat. Nagy kultúrafogyasztók, szeretnek kirándulni, utazni, társasági életet élni. És amit szeretnek, ahhoz ragaszkodnak.
Ebben a könyvben Rácz Laura Rebecca olyan témákkal foglalkozik, mint a biológiai óra, az abortusz, az elbagatellizálás (Amikor kérdőjelezik a childfree melletti döntést. Amikor próbálnak hatni a nőkre, hogy szüljön. Amikor az időre fogják: „Majd később meggondolod magad!”), vazektómia. Körbejárja a gyermektelen életforma okait, a döntés meghozatalának alakulását, a különböző igen szélsőséges reakciókat.
Sorstársként jó volt látnom: (SPOILER!)
- Más példákat is arra, hogy sokan már gyerekként sem szerették a gyerekeket. Úgy érezték magukat, mintha egy állatkertben lennének, vagy őrültek között.
- Hogy mennyien érezzük az életünket teljesnek gyerek nélkül. Teljes az élményeinkkel, a teljesítményünkkel, a megfelelő társaságunkkal. Gyerekkel is lehet teljes életet élni, és anélkül is.
- Jómagam úgy gondolom, hogy nem kell minden gyereket szeretnem. Ha megismertem a személyiségét (ha már van neki), és az passzol az enyémmel, akkor rendben van, remek kapcsolat alakulhat ki. De csak azért nem kell gügyögnöm, hazudnom, hogy „jajjjdecuki”, mert gyerek, mert kicsi, mert elvárják.
- Sok gyerekvállaló elveszti a saját egyéniségét, céljait, szabadidejét. Barátokként, rokonként látjuk az őrületes hajszájukat, hallgatjuk a panaszukat. Látjuk, amikor instabil kapcsolatokat próbálnak toldozni, foltozni a gyerekkel. Ezek sem hozzák meg a kedvünket ahhoz, hogy valaha is meggondoljuk magunkat ebben a kérdésben…
Amit jobban, biztosabban átlátok a könyv után: (SPOILER!)
- Megismertem az apaöltés fogalmát, amikor is a gátmetszést követően szűkebbre szabják a vaginabejáratot, hogy ezzel kedveskedjenek az apukának. Sok orvos ezt kérdés, kérés nélküli teszi, az anya beleegyezése nélkül. Ez az információ igencsak felháborított. De ugyanilyen vérlázító a műtéti úton történő meddővé tételhez való hazai hozzáállás is (csak külföldön lehetséges).
- Magyarország nincs berendezkedve a beteg, fogyatékos gyerekekre.
- Lehetetlen vállalkozás biztonságot adni egy gyereknek ebben a mai világban.
- A gyerekvállalás mellett szóló érvek egyike se szól rólam (pl: társadalmi nyomás). Az ellene szólók mind rólam szólnak.
- A childfree emberek több mint 60 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A nagyobb tudásnak, a nyitottságnak köszönhetően bátrabban mennek szembe a tabukkal.
- Általános az a (hibás) jelenség, hogy a munkahelyeken a szabadság kiosztásánál a gyerekesek vannak előnyben, míg a túlórákat a gyermektelenekre próbálják rásózni.
- Ha mindenki annyira ismerné magát, mint a childfree emberek, sokkal jobb lenne ez a világ…
Neked ajánlom:
- Ha nem akarsz gyereket, hogy többé válj a sorstársak történetei által,
- Ha ért bántás a childfree életforma miatti döntésedért,
- Ha akarsz gyereket, hogy megértsd, mi miért nem akarunk,
- Ha akartál gyereket, de egészségügyi (testi, mentális) okokból mégis lemondtál a szülőségről,
- Ha van gyereked, de valójában sosem akartad igazán (belekényszerített valami, valaki),
- Ha érdekel a childfree életmód lélektani része,
- Ha még nem döntötted el, hogy szeretnél-e gyereket.
Ezzel az olvasói élménnyel nem ítéletet kívánok mondani a másik oldalon állóknak, egyszerűen arra sarkalnék mindenkit, hogy tegyünk azért, hogy egy tudatosabb társadalomban éljünk. Jó lenne, ha nem csak az abortuszra váró nőknek kellene megindokolniuk, hogy miért nem akarják megtartani a gyereket. Indokolják meg azok a nők, azok a párok is, akik vállalják az utódot. Ha valaki gyermeket vár, nem nézik meg kellően pontosan a körülményeit (pl: el tudja tartani a gyereket az a nő, akit aztán a pasi ott hagy?). A terhesgondozáson méricskélik, hogy mi hány centi, de nincsenek pszichológiai tesztek, amelyekkel ki lehetne deríteni, hogy a jövendőbeli szülő alkalmas-e egyáltalán mentálisan egy gyermek felnevelésére. Pedig nem ártana... Amíg nekem a mennyország, hogy egy fárasztó nap után este rend, csend vár otthon, másnak ez maga lenne a pokol. És rendben van így. Bárki is vagy, nő, férfi, gyermekes, gyermektelen, szingli, kapcsolatban élő, mélyülj el az önismeretben, dobd félre a stigmákat! Itt az idő. Most!
Idézetek a könyv hangulatából:
„Mindig azt mondom, hogy én imádom a munkámat, imádom az életemet, de full el tudom képzelni, hogy neked ez az élet kurva szar lenne. De miért is lenne másképp? Nem a tiéd, én rendeztem be magamnak. Tényleg csak annyi kéne, hogy fogadjuk el azt, hogy mindenkinek szíve joga másként gondolkodni és élni, aztán helló.” (34. oldal)
„Volt egy barátnőm, akinek néha beugrott, hogy biztosan nem akarok-e gyereket, mert hogy az mennyire jó lenne. Ezen párszor elvitatkozgattunk. Akkor hagyta abba, amikor egyszer megint előhozta a témát a strandon, mire én rámutattam egy random pasira, hogy szerintem meg az lenne jó, ha ő lefeküdne vele. Erre ő: Minek feküdjek le vele, ha nem akarok? Azt válaszoltam neki, hogy de, de, feküdj le vele, milyen jó lesz neked, és közben vagy utána megtudod, hogy jó-e ez neked.” (72. oldal)
„Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor nézem az olimpiát, és éppen egy magyar versenyzőnek szól a Himnusz, és elgondolkodom, milyen tök jó lehet élsportolónak lenni, és azon a dobogón állni. Közben pár másodperc múlva rájövök, hogy nekem ehhez se fizikai erőnlétem, se affinitásom nincs, és nem akarok annyi energiát beletenni, számomra nem ér annyit az egész. Az anyasággal is valahogy így vagyok.” (150. oldal)
Értékelés: 6/6
Cím: Tudatosan gyermektelenek: Életutak, döntések – Könyv a tabuk ellen
Szerző: Rácz Laura Rebecca
Oldalak száma: 392
Kiadó: Partvonal
szerző: nikiahatos