Emlékszem, jót mosolyogtam, amikor 2020-ban, negyvenedik születésnapján Temesi Berci nem maga várta az ajándékokat, hanem ő lepte meg közönségét, mégpedig az azóta Fonogram-díjat is elnyert Symphosium 40 című dupla lemezével. A világ, mint tudjuk, 2 éve fejre állt, így egészen szerda estig kellett várni arra, hogy a Music Fashion Kiadó gondozta album szerzeményei élőben is felcsendüljenek. Ekkor ugyanis a Klauzál ház színpadán Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb, legelismertebb basszusgitárosa bebizonyította, hogy érdemes volt ennyit várakozni.
Az este során több mint 10 könnyű-, több mint 40 klasszikus zenész kísérte Bercit. A műsort a Budafoki Dohnányi Zenekar karmestere, Werner Gábor vezényelte, házigazdaként pedig a Garami Gábor - Szabados Ági páros irányította. Annak ellenére, hogy ismerem Berci munkásságát, így is sokszor kaptam magam azon, hogy szájtátva élem meg az eseményeket. Akadt, amikor a könnyeimet törölgettem, de szerencsére többször mosolyogtam, nevettem.
Imádtam a vendégek mindegyikét, így Szolnoki Pétert, aki énekhangja mellett fuvolajátékát is bizonyította, de libabőrt okozott Ferencz Péter Peet, valamint Csányi István, Kálmán Tamás is. A legnagyobb katarzist azonban Vavra Bence, valamint Bencsik Tamara hozta el számomra. Tipikusan ezek voltak azok a pillanatok, amikor hálát adtam azért, hogy egy korban élhetek velük, hogy magyar lehetek, hogy ők is azok, hogy hallhatom őket.
„Az egész este legfőbb momentuma talán az volt, hogy a könnyű-, valamint a klasszikus zenészek összefogtak. Mindegy, hogy öltönyben, vagy szakadt trikóban zenélünk, az a lényeg, hogy a szeretet jöjjön le a színpadról.” – mondta Berci nekem a koncert kapcsán. Hát, ez abszolút sikerült.
Az egyik legemelkedettebb zenei élményt kaptam meg tegnap, amit míg élek, nem felejtek.
Magasság, mélység, katarzis, világszínvonal.
