Softly címen új kislemezzel jelentkezett az MNoir. A zenekar a Minimyst utódprojektje, egy „feel
good” zenekar, akik nem riadnak vissza a kísérletezéstől sem. Most megjelenő, Softly című
EP-jük
ezúttal a ’90-es évek grunge rockos hangzásához repít vissza bennünket, de hamarosan még több
újdonságot hallhatunk a csapattól.
Az
MNoir alapvetően egy gitár
-
basszusgitár
-
dob felállású trió, de alkalmanként kevesebben, vagy
trombitával, illetve egyéb hangszerekkel kiegészülve többen is színpadra állnak, ha a körülmények és
a kedvük úgy kívánja. A zenésztársak egyben barátok is, ez teszi az MNoir-t feel good zenekarrá,
amit mindannyian szívvel, egymás iránti tisztelettel csinálnak. Bár a stílust tekintve
a merész
kísérletezés, az elektrótól a rock alapokig történő
tartalomgyártás határozza meg zenéjüket, jelenleg
két
vokálra épülő akusztikus pop-up zenekarként határozzák meg magukat. A kifinomult dallamok és
az összetett szövegvilág, mind magyar, mind angol nyelven odafigyelős zenehallgatásra csábítják a
hallgatóságot
.
A zenekar szereti meglepni a közönségét: „A játék lényege, hogy minden új megjelenés vagy lemez
kapcsán újítunk, mindig más stílusban igyekszünk magunkat megmutatni, de mindezen dalok
sz
ínpadon az akusztikus trió alapjain szólalnak meg
”
–
magyaráz
z
a Mészáros István
, az MNoir
alapítója
.
-
„
A Softly kapcsán kifejezetten egy klasszikus rock lemezt szerettünk volna megjeleníteni,
ez egy időutazás a 90
-
es évekbe. Ennek megfelelően tiszta hangképeken keresztül szerettük volna
megidézni a grunge rockos, de akusztikus gitárra épülő hangulatát. Témájában pedig a Softly, a „do
we die softly” sorral a pandémia utáni alapkérdéseket feszegeti”.
A három dalos kislemezen a címadó dal egy teljesen új, angol nyelvű szerzemény, míg a másik kettő,
magyar nyelvű
szám
már ismerős lehet a közönségnek, ám most új köntösbe bújtatva hallgathatók
meg. Isti a számok mindegyikéről mesélt is egy kicsit:
"A
Softly
című dal ironikus kritikája a kapcsolatokról, a jövőről és a halálról való gondolkodásunknak. A
kényelmes élet aspektusából minden könnyűnek, “puhának”
,
megoldhatónak tűnik, holott teljesen
torz képünk van a világról és önmagunkról. A változás e
lkerülhetetlen, de egyre nehezebb a
sorsunkat a kezünkbe venni, főleg úgy, hogy elszoktunk a felelősségvállalástól. Az utolsó vers
s
zak is
azt sugal
l
ja, hogy változtathatnánk, de ha csak eszközei vagyunk egy hatalmas rendszernek, akkor ez
nem fog sikerülni.
A
Romjaink
egy rendhagyó szerelmes dal, a jövőbe vetíti a mostani szerelmet, egy olyan helyzetből
láttatja, amikor már egy következő kapcsolatban vagyunk. Kulcs mondat: “lesz
-
e még, akire azt
mondom, hogy Te is lehetnél?”. A kapcsolat állapota megjelenik
a környezetben, földrengés, romok,
káosz. Ha egy kapcsolat elromlik, összeomlik, nagyon kevés időt fektetünk abba, hogy azt
megjavítsuk, inkább keressük az újat, amibe újra beleláthatjuk az illúzióinkat, és elkövethetjük benne
régi hibáinkat.
A
Csak a hó
,
-
ahogy a Romjaink is
-
az Mnoir még elektronikus, első albumáról származó,
átdolgozott dal. A szöveget Bergman
“Jelenetek a bábuk életéből” című filmje inspirálta, főszereplője
egy
gyenge, gyermekies
férfi, aki egy nehezen megfejthető jelenetbe kerül egy nővel. Sejtetve marad,
hogy mi történik, mint ahogy a férfi sem tudja mit cselekszik, sérült jelleme valamelyest felmenti őt a
bűn alól. A szerelem, szerelemféltés, kapcsolati függés és szexuális erős
zak tengelyén mozgó
történetről van szó.
forrás: Nagy Kátya