A szeptemberi olvasó lázam harmadik tárgyát Simon Lelic negyedik thrillere, A ház jelentette. A Next21 kiadó gondozásában megjelent kötet középpontjában egy fiatal pár áll. Jack és Syd mindketten hoznak valamit, valamiket magukkal a puttonyukban, egyikük sem könnyű esett. A páros úgy dönt, hogy együtt szeretnék leélni az életüket, így borzasztó jó áron megvásárolják új, tágas, mégis valahogy nyomasztó házukat. Az épület tele van mindenféle kacattal, amelyektől apránként kívánnak megválni. A folyamat azonban nem olyan egyszerű, hiszen folyton történik feléjük valami: munkahelyi válság, féltékenység, új barátság, bosszúvágy, és végül egy valóban tökéletes gyilkosság.
A sodró könyv pillanatok alatt elkapott, még ha a thriller kategóriájában
nem is vált kedvencemmé. Ahhoz nem éreztem „elég” sokkolónak, nyomasztónak,
borzongónak, rejtélyesnek, de így is kellemes időtöltés volt forgatni. Az
eseménysorozat nagyon-nagyon tetszett, remek ötlet volt. A szerző
váltott szemszöggel dolgozott, hol Jack, hol pedig Syd érzéseit, gondolatait
ismerhetjük meg, így ismét átélhetjük, hogy mennyire máshogy tudják látni
ugyanazt a nők és a férfiak.
Neked ajánlom: "A tökéletes pár. A tökéletes ház. A tökéletes bűntény." - írja a borító. Akkor javaslom, hogy járj utána, hogy mindez igaz-e, ha kedveled a könnyed olvasmányokat, szívesen tekintenél be egy rafinált bűnügy sztorijába, de nem vágysz egy nagyon-nagyon erős thrillerre.
Gondolataim az olvasás során: (SPOILER!)
- Van az úgy, hogy a nagy veszteségeink, töréseink alkalmanként tárgyilagossá, talán kevésbé fájóvá válnak. Például, amikor valaki hasonló szakaszon megy keresztül és segíteni szeretnénk azzal, hogy megmutatjuk neki: van kiút.
- Vannak emberek, akiknek köszönhetően egy-egy szituban elitéltnek érezzük magunkat, még akkor is, ha nem veszünk részt tárgyaláson.
- A család fogalma sokkal jelentőségteljesebbnek hat, mint ami. Nem kell mindent elnéznünk mindenkinek, csak mert (valamennyire) ugyanaz a vér csörgedezik az ereinkben. Hatalmas mázli, hogy mindenki felépítheti a saját, igazi családját (barátokkal, állatokkal, párkapcsolattal, stb).
- Vannak emberek az életemben, akiket sokáig nem értettem egy-egy szituban. Például, amikor valaki akkor is mindig szenved, amikor jól érezhetné magát (például egy utazáson). El kellett fogadnom, hogy ő így küzd meg valamivel… Valószínűleg csak ekkor, ilyenkor vonhatja magára valakinek a figyelmét, mert amúgy a hétköznapokban nincs, aki meghallgatná.
- Vannak emberek, akik ha felajánlják a segítségüket, támogatásukat, mindig mellékelnek mellé egy jó adag bűntudatkeltést, kritikát, énmegmondtamot.
Idézetek a könyv hangulatából:
„Nem tudom, mit írjak. Vagyis tudom, csak nehezen veszem rá
magam, hogy belekezdjek. Ezt utálom a legjobban az aggodalmaskodásban:
megakadályoz abban, hogy bármi mást csináljak.” (126. oldal)
OLVASÓI ÉLMÉNYEM
FELKELTETTE ÉRDEKLŐDÉSED?
SZEREZD BE A KÖNYVET MOST!