ByeAlex zenekaros felállása 2015 nyarától bizonyít a különböző (nagy)színpadokon, ám a Budapest Parkos bemutatkozásukig egészen tegnap estig várniuk kellett. Alexék nem is aprózták el első koncertjüket Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén, előttük ugyanis roppant rafinált formációk melegítették be a közönséget. Először a Fiúk léptek színpadra, akiknek zenéje igen sokszínű, az amerikai feeling-good-ot ötvözik indiepop, R’n’B elemekkel. Utánuk pedig a számomra újdonságot jelentő IBBIGANG érkezett, akik alaposan megleptek. A baromira közvetlen soundcloud rap duó muzsikáitól először teljesen szétfolytam, aztán pedig feltöltődve rakódtam össze. I-MÁD-TAM őket!
8 óra után nem sokkal végre színpadra érkezett az este főszereplője és annak Sleppje. Alexéket az elmúlt hetekben két alkalommal is láthattam, hallhattam, először a Campus, majd az Efott fesztiválon. Mindkét bulijuk annyira erősre sikeredett, hogy nem bírtam ki, ott kellett lennem a Parkos eseményükön is. Elképesztően boldog vagyok, hogy ott voltam! Az idei év eddigi legerősebb buliját kaptam a zenekartól, amelynek minden zenésze (Fekete Balázs, Poór Andris, Schnellbach Dávid, Tóth G. Zoltán) vérprofi és egyszerűen nem lehet őket nem imádni. Az este folyamán felcsendült a Feküdj ide, a Merülök, az Így hagysz el, az Emlékszem (vagy...), a Lombok, a Fekete, vagy éppen az alig 1 hónapos (Hiroval közös) Hullik is. Alexék egyetlen vendégét Luca jelentette, akivel a Rózsák című közös szerzeményt adták elő. Luca egyedi karakterét, letisztult személyét, csodás hangját (Nem maradok, Szomorú séta, Lift, Ilyen lettem) napról-napra jobban kedvelem, így örültem, hogy őt is újra hallhattam.
Az este során Alex a megszokottnál bensőségesebb összekötő szövegekkel jelentkezett. Ilyen volt, amikor egy szál gitárral előadta első saját számát, amikor őszintén vállalta egykori félrelépését, vagy amikor bevallotta, hogy az utolsó pillanatig nem merte elhinni, hogy ma este végre felléphet a Parkban (a bulit a világjárvány miatt többször is eltolták). Megható pillanat volt, amikor az ANYA című dal végén Alex felhívta a színpadra édesanyját, aki könnyek között hallgatta, hogy a közönség kívülről, teli torokból fújta fia dalszövegeit.
Alex az utóbbi időben azt vallja, hogy ő valójában egy vámpír, nem pedig rockstar. Hogy magánemberként milyen, azt nem tudom, de hogy a színpadon nem szívja el vámpírként a közönség energiát, az fix. Maximum jobban csillog Edward Cullannél is. Ha csak egy szerzeményét is kedveled a különc, megosztó előadónak, javaslom, hogy adj esélyt neki koncert formájában, ugyanis minden száma sokkal-sokkal jobban működik élőben, mint ahogy arra számítani lehetne. Remekül építkező repertoár, őrületesen jól játszó zenészek, fergeteges hangulat, óriási tisztelet a közönség felé, folyamatos fejlődés és kísérletezés uralja a Slepp bulikat. Srácok (és Luca), köszönöm az élményt!
