Ugrás a fő tartalomra

OLVASÓI ÉLMÉNY: Ilyen volt a Pszichiáter látott már?

30 felett egyre többször teszem fel a kérdést: van-e bármi, amit megbántam, vagy egyszerűen csak másként csinálnék. Hatalmas nagy megbánásaim nincsenek, de utólag rálátva az egészre, sokkal okosabb az ember. Ha újrakezdhetném, vélhetően a tanulmányaimon módosítanék, ugyanis a felsőoktatásban töltött éveimben először pszichológiát tanulnék, aztán pedig kommunikációt (tartalmasabbnak, fűszerezettebbnek érezném az online tevékenységeim). Így hát nagyon-nagyon megragadta a figyelmem az Athenaeum kiadó egyik újdonsága, amelyben Claudia Hochbrunn (pszichoterapeuta; veszélyes bűnelkövetőkkel foglalkozik)  pszichiáter szemmel veszi górcső alá az irodalom különböző műveinek különböző alakjait. A szerzők akár tudatosan, akár nem, de műveikkel visszatükrözik az adott kor sajátosságait. Ebben az írásban érdekes látni például, hogy miként váltak az elnyomott nőkből (Júlia) olyan egyének, akik megvalósítják önmagukat (Bella – Alkonyat, Ana – Szürke ötven árnyalata). 

Claudia Hochbrunn (elsősorban sci-fi- és fantasy regényeit ismerhetjük) és Andrea Bottlinger Pszichiáter látott már? – Zűrös hősök analízisben könyve könnyed stílusban, közérthetően adja át a különböző szereplők mozgatórugóit, lélektanát. A szerzők kitérnek a nyugati irodalmi alakok gyermekkorára, terveire, szerelmi életükre, erotikus fantáziáikra. Nagyon izgalmas volt egy tapasztalt szakember szemével elkalandozni abban a világban, ahol a néhol tragikus sorsú, néhol gonosz karakterek időben pszichiáterhez fordulnak. A kiadvány a világirodalom öt szakaszából, az antikvitásból, a középkorból, a 17-19. századból, a 20. századból és a 21. századból merít műveket. Olyanokat, mint például a Rómeó és Júlia, a Drakula, a Sherlock Holmes, a Harry Potter, az Alkonyat, vagy éppen A Szürke ötven árnyalata


Az írásban láthattam:
- családdinamikailag helyes megoldásokat,
- okokat, hogy miért érdemes időnként igenis teret adni az idősebbek, bölcsebbek gondolatainak,
- elgondolkodtató példákat a nárcisztikus személyiségekre,
- eseteket, amikor  a bántalmazottak könnyen azonosulnak az agresszorral. 

Képet kaptam arról, hogy: 
- mi lett volna, ha Rómeó és Júlia más körülmények között találkoznak egymással,
- mi lett volna, ha a Sherlock Holmes sztori szereplői terápiás csoportot alapítanak,
- miért nem kaphatott igazi folytatást az Elfújta a szél,
- miért lett ekkora siker A szürke ötven árnyalata.

Gondolataim az olvasás során: (SPOILER!)
- Van az úgy, hogy valamit mindenáron elkerülnénk, ám amíg kézzel-lábbal hadakozunk, addig a sors mégiscsak úgy intézi, hogy megtörténjen. Aminek meg kell történnie, úgyis meg fog történni. Nem menekülhetünk a sorsunk elől, de alakítani alakíthatjuk. Félre a görccsel!
- Kapcsolataink során nincs fontosabb a tiszta, nyitott kommunikációnál.
- Szomorú az, amikor az emberek valójában nem is egymást szeretik, hanem egy másikba belelátott eszményképet.
- Azért mert valaki különbözik tőlünk, attól még nem feltétlen ellenség.
- Az irodalomban tucatnyi szuper férfibarátságról olvashatunk. Nőiről már kevésbé…
- Fontos, hogy minél előbb megtaláljuk a tökéletes balanszot: Amikor boldogok vagyunk a jelenben, és mégis tervezünk a jövőre nézve. A kettő nem zárja ki egymást...

Ajánlom neked:
- Ha irodalom órán mindig többet gondoltál egyes karakterek jelleméről, mint mások.
- Ha kedveled az egykori és a jelenkori műveket, vagy pont, hogy nem érted miben rejlik sikerük, és érdekelnek a pszichológiai vonatkozások.
- Ha mások "életéből", hibáiból szeretnél tanulni és új fogódzkodókat kapni saját utadhoz.
- Ha izgat, hogy mi a közös a különböző sztorik különböző karaktereiben. Például Edward Cullenben és Christian Greyben.
- Ha érdekel, hogy miként változtak az emberek, azok lélektana az irodalomtörténet folyamán (elvégre minden könyv az adott kor tükre).

Idézetek a könyv hangulatából:
„Róza nagyon megsértette Rómeót, amit a fiú – vélhetően fiatal kora és tapasztatlansága miatt – képtelen megkülönböztetni a valódi szerelmi bánattól. Hogy túl tudjon lépni ezen a nárcisztikus sértettségen, új kalandot kell keresnie – és mi sem egyszerűbb, mint elmenni egy álarcosbálba, ahol összehasonlíthatja Rózát más lányokkal, és megnézheti, valóban olyan szép-e Róza, mint amilyennek gondolta. Ez a nárcisztikus személyiségek klasszikus védekezési módja – mindenkit lefitymálnak, akit nem tudnak megszerezni. Hogy azután Rómeó tényleg találkozik egy olyan csinos lánnyal, akinek ő is tetszik, tökéletes önigazolás a nárcisztikusnak. Ki volt egyáltalán az a Róza? Valami jelentéktelen nőcske. És rögtön le is tagadja, hogy valaha is szerelmes lett volna a lányba. ’Szerettem eddig?’ –mondja Rómeó a drámában. – ’Nem, tagadd le, szem.’ ” (57.oldal)

„Az igazi, kezelésre szoruló depresszió végül lelki ürességhez vezet. Az üresség először is a félelmet és a gyászt tünteti el. A depresszióra hajlamos emberek gyakran arról panaszkodnak, hogy még sírni sem képesek, mivel már semmit sem éreznek. Aki semmit sem érez, az örömet, boldogságot és szeretetet sem érez. Ilyenkor csak az üresség marad, és ezért nem szabad alábecsülni a kezeletlen depressziósok öngyilkosság hajlamát – az ember képtelen elviselni ezt az ürességet.” (174. oldal)


Értékelés: 6/5
Cím: Pszichiáter látott már? - Zűrös hősök analízisben
Szerző: Claudia Hochbrunn - Andrea Bottlinger
Fordító: Csősz Róbert
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2021.05.31.
Oldalak száma: 280

szerző: nikiahatos