Antal Tímea: "Korábban nem voltam elég érett ehhez az úthoz" - Interjú a Még az úton kislemez kapcsán!
Amikor valakinek mesélek Antal Timi munkásságáról, röviden mindig csak így jellemzem: "Ő egy kicsi lány hatalmas hanggal". Aki úgy el tud énekelni egy népdalt, mint ő, annak van mit a tejbe aprítania. Négy éve állja meg helyét a hazai piacon, nemrég megjelent legújabb kislemeze pedig igazán megmutatja, hogy ki is ő valójában. Minőségi, időtálló, érett kis anyag lett. Jöjjön hát egy interjú Timivel és zenekari vezetőjével, egyben párjával Demko Gergővel.
Nikkk: 2012-ben ismerhetett meg téged az ország egy tehetségkutatóban. Miért tartottad fontosnak, hogy elmenj egy zenei suliba (Kőbányai Zenei Studió)?
Timi: Ahogy mondtad, négy éve vagyok a szakmában és bár korábban tanultam énekelni, mindig úgy éreztem, hogy szeretnék a zenélés, alkotás igazi mélységébe belekóstolni. Korábban is dolgoztam együtt zenekarokkal és a jövőben szeretnék már csak a saját bandámmal foglalkozni. Ha az ember zenekarral kezd el dolgozni, akkor igényli, hogy megértetse magát a társaival, és hogy ő is tudja, hogy mire gondolnak a többiek. Nem akartam rosszul érezni magam, hogy nem tudom, miről beszélnek a zenekari tagok. Tudni akartam, hogy miként fogalmazzam meg a dolgokat a zenészeknek. Továbbá nagyon sok barátot szereztem a suliban és a zenekarom fele is innen került ki.
Nikkk: Kikkel zenélsz a saját zenekarodban?
Timi: Borbély Lőrinc a dobosom, akivel már egy korábbi zenekarban is dolgoztam együtt és nagyon megszerettem őt. Számomra fontos, hogy azok az emberek, akik benne vannak a zenekaromban, érezzem rajtuk, hogy nekik is fontos ez a csapat, legyen a szívügyük. Szeretem, ha szeretik, amit csinálnak. Faragó Viktort, a gitárosomat a suliban ismertem meg, nagyon tetszett az, amit művel ezzel a hangszerrel. Már az első beszélgetés során szimpatikus volt számomra és ugyanez igaz Kőrös Tomira, a basszusgitárosomra is. Büszke vagyok, hogy mindannyian játszanak az új lemezemen és ez lehet az első közös gyermekünk. Végül itt van Demko Gergő is, aki nem csak gitáros a csapatban, de zenekari vezetőnk is egyben. Őt is a suliban ismertem meg, de ő egy másik zenekarhoz érkezett, mint bemutató. Egy picit később folyt bele a zenekari munkálatokba. Miután összeállt a zenekar, megkértem, hogy jöjjön le egy próbánkra és hallgassa meg a dalainkat.
Gergő: Már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt számomra, hogy Timinek voltak fix pontjai, érzései, hogy mit szeretne csinálni a zenében.
Timi: Ha vannak megérzéseim, gondolataim, akkor szeretem, hogyha valaki meghallgatja azokat és visszaigazolást ad nekem, hogy jók-e egyáltalán. Enélkül picit elveszve érzem magam, bizonytalanná válok. Gergő az elejétől fogva ráérzett, hogy mit szeretnék valójában. Ő volt az, aki megértette, hogy mi a gondom, problémám egy dallal kapcsolatosan és ő fordította le a zenészeknek a gondolataim. Hamar jóba lett mindenkivel, mondhatjuk, hogy egy kisebb család alakult ki közöttünk. Így lett ő a zenekari vezetőnk és a szerzőtársam is az új dalokban.
Nikkk: Amikor először találkoztál Timivel, mennyire voltál képben vele kapcsolatosan?
Gergő: Nagyon vicces, mert egyáltalán nem. A bemutató során mondta nekem egy zenész, hogy itt volt az Antal Timi is. Gondoltam magamban, hogy tök jó, de nem tudtam, hogy ki is ő.
Timi: Én ennek nagyon örültem!
Gergő: Talán tényleg nem baj, hogy így alakult, mert a korábbi zenéivel nem igazán azonosultam. Tisztelem a szerzőket, nincs semmi baj a munkájukkal, csak én már egy teljesen más emberként ismertem meg Timit. Úgy gondolom, hogy akkor lehet igazán jó és hiteles egy munka, alkotás, hogyha alaposan ismerik egymást az emberek és tudják, hogy mi zajlik a másikban. Ez nem csak Timivel kapcsolatosan igaz, hanem az egész körülöttem lévő csapatra, stábra is. Számomra fontos, hogy mindenki ismerje a másikat, tisztelje, lehetőleg kedvelje is. Tudjanak egymással beszélni, dolgozni. Erre külön odafigyeltem, amikor magam köré gyűjtöttem az embereket.
Timi: Gergő által éreztem meg én is, hogy mennyire fontos az, hogy kik vesznek körül. Mindegyik korábbi dalhoz volt nyilván kötődésem, de most ez a lemez az, ami maximálisan én vagyok. Mindig is éreztem ezt az irányt, de az évek során valahogy elsodródtam. Talán pontosan azért, mert nem volt mellettem egy ilyen zenei szakember, aki ismer és meg is ért engem. Nem bánok egyébként semmit, mert az az út hozzátett ahhoz, ami most én vagyok.
Gergő: Vagy ami most nem vagy.
Timi: Tényleg így van! Alapvetően személyiségileg is sokat változik az ember, egy idő után vissza tekintesz magadra és meglepődsz, hogy úristen ez is te voltál? Így néztem ki, ezt szerettem, ezt csináltam? Pontosan ez történt velem is, de most abszolút megtaláltam a helyem, az irányom. Valószínű, hogy korábban nem voltam elég érett ehhez az úthoz. Azt vallom, hogy mindennek megvan a saját ideje, és minden akkor jön, amikor annak jönnie kell.
Nikkk: Amikor meghallgattam az új kislemezed, azon gondolkodtam, hogy mikor váltál számomra igazán hitelessé... Talán az első ilyen dalod az Elég volt, ott azt éreztem, hogy megérkezett Antal Timi.
Timi: Abszolút jól érzed. Körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdtem el érezni azt, hogy szükségem van arra, hogy legyen valami mélysége annak, amit csinálok. Valamit, ami elgondolkodtat, megérint, könnyet csal az ember szemébe. Akartam valamit, ami érett. Gergővel az Álmomban volt az első közös dal, ami megszületett és ez már abszolút ez a vonal.
Gergő: Gyakorlatilag otthon gitározgattam magamban, és már akkor éreztem, hogy ezt a dalt Timinek szánom. Azonban nem akartam elmondani neki, azt szerettem volna, hogy magától jöjjön rá, hogy ez a szám kell neki. Amúgy ez alapvetően is igaz, soha nem mondtam meg neki, hogy mit csináljon, mindig inkább megvártam, hogy magától érezzen rá a dolgokra. Ettől lesz tiszta és igaz. Körülbelül két hét után elém robbant, és mondta, hogy most azonnal szöveget akar írni erre a dalra.
Timi: Nekem ilyen korábban sosem volt! A Közelebben közreműködtem mint szerző, az Elégben pedig 1-2 sort írtam én, de alapvetően teljesen más érzés, kötődés az, amikor az elejétől a végéig te írsz meg valamit.
Gergő: Azt viszont az elejétől mondtam neki, hogy írjon ő szöveget. Nyilván, nem fogja ez ember rögtön elsőre megírni a világ legjobb dalát, én például máig nem írtam meg a sajátomat szerintem. Ennek ellenére valahol mindig el kell kezdeni! Timi kérdezgette tőlem, hogy "de ki fogja megírni a szöveget", én pedig mondtam neki, hogy ő! Az Álmomban-t például egy kamuszöveggel alkotta meg először, körülbelül két hét után egyszer csak kirobbant a konyhából és szépen megírta.
Timi: Mosogatás közben füleltem, hogy mit csinál! (nevet) Leültem a kanapéra és magyarul énekeltem azt, ami jött erre a dallamra. Utána fel is vettük telefonnal és a végén tényleg a sírás környékén voltam, hogy honnan jött ez nekem?! Nagyon jó érzés volt, hogy végre valami kijött belőlem! Nem tudtam, hogy képes vagyok erre, Gergő hozta ki belőlem ezt a sok jó dolgot. Emberileg és zeneileg is ismer, és nem is álmodtam volna, hogy ezek a dolgok bennem mind megvannak és képes vagyok rájuk.
Nikkk: Ha már dalszerzés... Vannak emberek, akik csak meghatározott környezetben, hangulatban tudnak alkotni, míg másokat teljesen spontán csapja meg az ihlet szele. Nálad hogy működik?
Timi: Nagyon az elején járok, magamról még nem mondanám, hogy szerző vagyok, mert ehhez nagyon-nagyon sokat fejlődnöm és tanulnom. Remélhetőleg 10 év múlva, vagy ki tudja, hogy mikor, de egyszer majd én is elmondhatom magamról, hogy szerző vagyok. Az Álmomban igazi szövegét úgy alkottam meg, hogy végeztem minden otthoni teendőmmel, és leültem a kanapéra. Nem volt semmi más feladatom, és nem volt semmi elvárás sem velem szemben. Csak magamban voltam. Szerintem tényleg jó lett ez a szöveg. De egyébként volt olyan is, hogy az éjszaka közepén jött 2-3 sor, és akkor gyorsan leírtam magamnak. Olyan is akadt már, hogy séta közben jött valami. Az is előfordult, hogy a fodrásznál jött egy dallam, akkor azt egyből feldúdoltam magamnak a telefonomra.
Nikkk: A lemez címadó száma egy népdal. Honnan jött neked ez a stílus?
Timi: Számomra iszonyatosan régre nyúlik vissza a népdalok szeretete. Népzenében nőttem fel, gyerekként voltam táborokban, három éves korom óta néptáncoltam, verseket mondtam. A népzene által kezdtem el énekelni. A Még az úton úgy jött, hogy egy próbán voltam, mikor Gergő szólt, hogy ezt a dalt szeretné, próbálkozzam meg vele. Mire hazaértem ebédelni, addigra meghangszerelte a dalt, és csak néztem, hogy mi is ez. Mikor ráénekeltem, persze rájöttem, hogy iszonyatosan jó lett így ez a szám. A népzene emlékeztet a gyerekkoromra, arra, hogy milyen jó volt otthon. Emlékek jönnek fel általa, mindig jó érzés ezt a stílust énekelni!
Gergő: Az is érdekes, hogy Timi erdélyi, én pedig felvidéki vagyok, szóval mindkettőnk gyökerei ide nyúlnak vissza. Mi is jártunk néptáncolni, heti több alkalommal ott voltunk próbákon, órákon. Ebben nőttünk fel!
Nikkk: Az albumon hallhatjuk régebbi dalaidat is, mint például az Elég, vagy a Közelebb. Miért tartottad fontosnak, hogy új köntösbe öltöztessétek őket?
Timi: Ezek a dalok már annak a poprockos útnak kezdete, amelyen járni szeretnék. A koncerteken pedig úgy játszottuk ezek a számokat, ahogy Gergő meghangszerelte a lemezen. Imádom ezt a teljesen más, élőzenével átadott hangzást. Ezeknek a daloknak a tartalma ezzel a hangszereléssel igazán előre engedi az érzelmeket.
Nikkk: Beszéljünk egy picit az új dalokról, az Álmomban-ról és a Tengerkékről!
Timi: Az Álmomban című dal született meg először. Több rétege van, de magát a szöveget nagypapámnak az elvesztése ihlette. Ő volt az első olyan közeli családtagom, aki elhunyt, egy ilyen történés, esemény mindenkit megérint. Visszaemlékeztem az arcára, a közös élményekre, a támogatására. Ez a dal azoknak az embereknek szól, akik már nem lehetnek velünk. Olyan érzéseket írtam meg benne, amelyeket nehéz máshogy szavakba foglalni. Csak a zene által jöhetnek ki igazán! A Tengerkéket a múltam hívta életre. Sok jó és sok rossz dolog is történt velem és ezeket is szerettem volna dalban megfogalmazni. Ezekre a dolgokra csak mint egy már emlékként gondolok vissza, szóval ez a szám egyfajta lezárásként született meg. Jó ezeket magam mögött tudni és a jövőmre koncentrálni. "Egy fénykép rólad, szépen sorban, az albumodba száll." - áll az egyik sorban.
Nikkk: Friss még ez a korong, de kaptál már visszajelzéseket vele kapcsolatosan?
Timi: Akikkel beszéltem, valamint a kommentek alapján, amiket kapok, teljesen pozitív a visszhang. Jól fogadták az emberek, annak ellenére, hogy nagyon mást csinálok, mint eddig, és teljesen más irányt szokhattak, várhattak el tőlem. Sokan érzik, hogy megértem és a zenémnek is van értelme, mondanivalója. Továbbá a rádiók is visszajeleztek, hogy tetszik nekik a dal és szeretnék játszani őket.
Nikkk: Kiknek ajánlanád ezt a lemezt?
Timi: Azt gondolom, hogy az élőzene, hálaistennek, egyre több embernek az életében jelen lehet, így a hangzás miatt ők szerethetik ezt a lemezt. Továbbá a szövegek mondanivalói is mind olyan témákat érintenek, amelyeket bárki könnyen a magáénak érezhet.
Gergő: Személyes véleményem szerint Timi korábbi dalai egy bizonyos korosztálynak, a fiatalabb rétegnek szóltak elsősorban. Az új lemeznél koncepciónk volt, hogy szélesítsük ezt a kört, és tizenöttől hetvenöt éves korig bárki azonosulhasson vele. Nincs bajunk a tinikkel, fiatalokkal, csak azt gondolom, hogy Timi már nem tudna úgy énekelni, hogy csak nekik szóljanak a dalai. Ennek az is az oka, hogy nem egy 18 éves kislányt ismertem meg benne, hanem egy érett, okos, felnőtt nőt.
Nikkk: Szépen-lassan közeleg a karácsonyi koncertetek. Miben lesz más, mint a többi?
Timi: December tizennegyedikén a Spinoza színházban lesz egy koncertünk, ahol az alapzenekar 3 vonóssal is kiegészül, ezzel pedig egy letisztult, mély vonal alakul ki. Lesznek dalok az új lemezről, lesznek régebbi saját számok, kedvenc dalok, népdalok és karácsonyi zenék is. Sok szeretettel várjuk azokat, akik hallották már az új lemezem és azokat is, akik még nem!
Gergő: Nagyon fontos, hogy az új lemez dalait itt játszuk el először élőben!