A 2012 februárja óta aktív Drastik Putto új lemezzel jelentkezik, mely a Bosszúból galamb (2012) után, Felnyitom én címmel a második a sorban. A Mihalik Ábel vezette zenekar a Bajdal és a Divatos live videóival harangozta be a premiert, s most mutatja be a teljes új albumot. Napi szürreál pop-adag alább.
Míg az első korongon minden szólamot Mihalik Ábel maga játszott fel, itt már a zenekar is közreműködik (de az összes számot és szöveget továbbra is ő írja). Sőt, a producer is maga a frontember volt, és a masterelés-mixelés is az ő érdeme; ráadásul házi stúdiókban rögzítették a dalokat. A Felnyitom én grafikája Máté András munkája, akinek köszönhetően egyébként szeptember 30-án a zenekar Mohaember című klipje elnyerte a II. Magyar Klipszemlén az év legjobb animációs klipje díjat.
A lemez felvezetésében a közönség már találkozhatott a beharangozó live videókkal, amelyeket élő hanggal vettek fel különböző helyszíneken, már-már gerilla-akciónak is beillett egy-egy forgatás. A teljes anyag – amely a Launching Gagarin Kiadó gondozásában jelenik meg – október 22-én lesz először élőben hallható az Akvárium Klubban, a Konyhával közösen, egy dupla lemezbemutató koncert keretén belül.
A zenekar:
Mihalik Ábel - ének
Borbély Mátyás - basszusgitár
Bubenyák Zoltán - billentyű
Csókás Zsolt - gitár
Papp Csaba - dob
Mihalik Ábel a Felnyitom én-ről:
"A zenekar önkifejezési célból jött létre. Ha ritkán is, de amikor leülök a gitárhoz gyakorolni, mindig születik valami dalötlet, aminek úgy érzem, kell egy kivezető csatorna. Ez lett a Drastik Putto. A név lehetett volna Oberwasserführer vagy Mormonháztartás is, tök mindegy, de mindenképpen szerettem volna olyat, amit nem csak itthon értenek meg. (Bár a Mormonháztartás nem csak emiatt rossz.) Az eklektikus műfaj, amibe soroljuk az underground számainkat, nem is műfaj igazán, inkább azt jelöli, hogy elég sokféle a zenénk. Pontosan ilyen lett ez a lemez is. Az album címadó számának a "Felnyitom én"-t választottuk. Emlékszem, amikor írtam a dalt, nagyon ki voltam akadva a rádiók zenei kínálatára, és hogy mennyire nincs az embereknek igénye az újra, a másra. Aztán kicsit továbbmentem, és belevettem a saját gondolataimat is, a számomra kicsit sem stimmelő dolgokról. A fronton látható fejbe bemászva a borító belsejében lévő karakterek nagy részét a lemez dalai ihlették, a másik fele a csoportnak "statiszta".”