Izgalmas, tündéri személyiség, kifinomult és mégis iszonyatosan dögös, karakteres hang. Ő Vörös Janka, az e-Series énekesnője, akit többek között a Hősök élőzenekaros koncertjein is láthat, hallhat a nagyérdemű. Mivel a hiphop formáció 14. szülinapi buliján, és a saját lemezével is teljesen lenyűgözött minket, tegnapelőtt este a budaörsi Ifjúsági klubban őt is elkaptuk egy kisebb beszélgetés erejéig! Íme:
Nikkk: Mesélj nekünk egy picit a kezdetekről! Mikor érezted először, hogy a zenével szeretnél foglalkozni?
Janka: Tulajdonképpen számomra ez teljesen egyértelmű volt, mivel én ebbe születtem bele. Ugyanis a családomban generációkra visszamenőleg mindig foglalkoztak zenével, apukámnak is ez a szakmája, minden koncertjén ott jártam. Már általános iskolában zongorázni tanultam egy évig,. Aztán nyolcadikos voltam, amikor kaptam unokatesómtól egy vokál jazz lemezt, ezzel pedig végleg megszületett bennem az igaz szerelem a zene iránt.
Nikkk: Megállod helyed a Hősök formációjában is. Ide hogy kerültél?
Janka: Februárban lesz harmadik éve, hogy itt vagyok. Kolonics Mátét (dob) és Szabó Ádámot (gitár) már régóta ismertem, amikor pedig Brash kiszállt a csapatból, ők beajánlottak, és így dolgozunk együtt azóta is. Igazából nagyon sokat köszönhetek a Hősöknek, sokat fejlődtem, tapasztaltam mellettük.
Nikkk: Végre én is megismerhettem az Introduction című saját albumod. Nálad hogyan kell elképzelni a szerzői munkásságod? Spontán alkotsz inkább, vagy direkt leülsz olyan céllal, hogy márpedig most megírsz egy dalt?
Janka: Igazából is-is! Ennek a lemeznek az anyaga például teljesen spontán született, volt, hogy vezetés közben dúdolgattam, gondolkodtam és így kialakult egy dal alapja. Érdekes, hogy én az elején mindig szövegekben gondolkodom, kisebb rímpárokban, és ennek a mintája ad később egy dallamot. Legtöbbször így szoktam összetenni a dalokat, de olyan is előfordul, hogy direkt leülök a zongorához, hogy na, most készítek valamit. Alapvetően a spontán daloknál mindig az az érzésem, hogy valahogy „jobban megvannak írva”.
Nikkk: Tanítasz is. Mi a legnagyobb kihívás számodra ebben a munkában?
Janka: A tanítás az egy nagyon érdekes dolog. Az emberek elvégeznek iskolákat, főiskolákat, egyetemeket, de a legfontosabb dolgokról sosem mesélnek nekik ott. Számomra a legnagyobb kihívást az emberek sajátos személyiségének megfejtése jelenti. Végtelenül bonyolult feladat teljesen kinyitnunk a másikat. Hatalmas sikerélmény, ha egy bonyolult, nehezen megközelíthető személyiséggel találkozom, és hozzá is megtalálom az utat. Nehéz erre ráérezni, lehet, hogy csak egy mosoly kell, vagy az ő életében történik valami, amitől máshogy áll a világhoz. Van, akihez egy év, másfél év is kell, hogy igazán megmutassa magát, de amikor ez a csoda megtörténik, mindig nagyon boldog vagyok.
Nikkk: Tegyük fel, hogy két lehetőség közül kellene választanod. Az egyik egy kisebb helyeken lévő heti rendszerességű fellépés, a másik pedig egy teltházas Syma csarnok koncert. Melyiket választanád?
Janka: Kis koncerteket! Az ember akkor fejlődik, ha folyamatosan agyal, és kisebb léptékű célokat tűz ki az életében, amelyeket lépésről-lépésre teljesít. Szerintem nélkülözhetetlen, hogy ismerjük önmagunkat eléggé, és tudjuk, hogy mihez mit kell tennünk, mihez mi az eszköz. Emellett azt gondolom, hogy ez a biztosabb út mind a Hősökkel, mind a saját zenekarommal (e-Series. szerk) Mindenképpen ezt választanám!
Nikkk: Hogyan látod magad 10 év múlva?
Janka: Fogalmam sincs! Korábban sokat agyaltam külföldön is, de ebben ma már nem vagyok biztos. Nem tudom, hogy fogok-e például tanítani? Vagy csak a színpadra koncentrálhatok? Egy dolog azonban száz százalék, mégpedig az, hogy minden egészen biztosan úgy alakul majd, ahogy annak lennie kell!
Szombaton ezt láttuk, hallottuk még:
Korábbi cikkek: