Száraz Tamás mindössze tizenhét éves volt, amikor bekerült az ezredfordulón nagy népszerűségnek örvendő Picasso Branch fiúbandájába. Tomi három év után távozott a trióból, és meg sem állt Londonig. Azóta külföldi felkérések, turnék tucatjain van túl, bizonyított az Operett, valamint a Madách Színház színpadán. Az énekes, színész most sem unatkozik, hamarosan Bécsben lép fel, idehaza első bandájával ad koncertet, közben nem hanyagolja el másik nagy szerelmét, a fotózást sem. Figyelem, interjú következik!
Nikkk: Bár nem ez az első alkalom, de hamarosan Bécsben lépsz fel.
Tomi: Szerencsére több cég is érdeklődik, és felkér különböző műsorokra. Általában céges, vagy nagyobb magánrendezvények ezek, ahova specifikus műsor kell, szóval mindig személyre, alkalomra kell szabni a műsort, ami rengeteg tanulást jelent. Két ilyen fellépés közé "szorul" be még egy egyhetes próba a Musical Turné produkcióval, ami jellemzően a téli időszakban fut, főként Ausztriában és Németországban.
Nikkk: Itt milyen számokat hallhat tőled a közönség?
Tomi: A Jézus Krisztus Szupersztárból, a Tarzanból, az Oroszlánkirályból, Elisabethből és a We will rock you-ból is adok elő dalokat. Eddig olyan kollégákkal turnézhattam együtt, mint Végvári Eszter, vagy éppen Michaela Kovarikova. A mostani társakat még nem ismerem, de már nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Nikkk: December 20-án az első zenekaroddal lépsz fel Nyíregyházán (Club Hollywood). Mit tudatunk a formációról és az estéről?
Tomi: Mikor hazajöttünk, egy baráti társaság hosszú évek után összeszervezett egy kisebb fellépést. Ők voltak az első zenekarom, ami nagyon rövid életű volt, mert pár hónappal később bekerültem a Picasso Branch-ba, mégis életre szóló barátságok születettek a banda tagjaival. Különböző felállásokban azóta is létezik a zenekar, de most mindenki, akinek eddig köze volt hozzá, ott lesz, és zenélni is fog. Én pedig új szerelmemnek, a dobolásnak is hódolok majd egy dal erejéig. Ez a formáció a rock műfajában utazik, de a műsorba belefér 1-2 poposabb nóta is, mint például egy Adele sláger.
Tomi: A zene mellett a másik nagy szerelmem a fotózás, ami annak fényében talán nem is csoda, hogy apukám szintén zenész és fotós egyben. Neki hivatalos szakmája volt ez, de már régóta nem foglalkozik vele. Hát én vettem át helyette. (nevet). Körülbelül 10 éve van kezemben komolyabb kamera, és 3 éve kezdtem el céltudatosan tanulni. Folyamatosan fotóztam a kollégákat, és olyanokat, akiket érdekesnek találtam a saját portfólióm építésére. Aztán egy komolyabb lépést tettem, és úgy döntöttem, hogy hivatalosan is elkezdek fotózni. Többeknek tetszik, amit csinálok, és ők a honlapomon keresztül értek el, és beszéltük meg, hogy tudunk-e együtt dolgozni. Egy biztos, a kölcsönös szimpátia minden munkám során elengedhetetlenül fontos számomra!
Nikkk: Mi jelent számodra kihívást ezen a téren? Van kedvenc műfajod?
Tomi: A portréfotózást kedvelem leginkább. A legnagyobb kihívásnak az esküvői fotózást tartom, mert ott, ha az ember igazán profi munkát szeretne nyújtani, mindent ágát tudnia kell a fotózásnak. Nincs lehetőség javításra, mert az esküvő akkor és ott van. Az IGEN-t nem ismételtethetem el velük többször, mint egy pózt, hogy még jobb legyen... Egyből jól kell helyezkedni, fényerőt állítani és megfelelő pillanatban nyomni a gombot.
Nikkk: Fotósként milyen munkákat kapsz a leggyakrabban?
Tomi: Általában táncosok keresnek, vagy olyanok, akik szeretnék igényesen kidolgozott, szép portrésorozattal meglepni párjukat, vagy akár közösen fotózkodni kedvesükkel. De több olyan felkérést kaptam, ahol minél több arcát kellett megmutatnom az illetőnek, mert modell, vagy filmes munkára kellett leadniuk képeket. Mint színész és színpadi ember ebben komoly segítséget tudok nyújtani, mert tudom, hogy mire van szükség, és azt is, hogy hogyan kell a kamera másik oldalán viselkedni. Igyekszem segíteni őket abban, hogy ez a viselkedés minél természetesebb maradjon.