Molnár Tomi mindössze 14 éves volt, amikor zenekart alapított. Az eltelt 13 esztendő során nem csak a közönség, de az AFC tagjai is sok-sok élménnyel, tapasztalatokkal gazdagodtak, amelyek finomabban, okosabban szőtték át a dalokat is. Az eltelt idő alatt profi zenészekké formálódtak a fiúk és érett, tartalmas mondanivalójú nótákkal rukkoltak elő. Azonban mivel időközben felnőttek és mindannyian más-más irányban szeretnék folytatni a zenélést, úgy döntöttek, hogy innentől külön utakon dolgoznak tovább.
Az AFC búcsúbulijára december 28-án, hétfőn került sor a Dürerben. Már a bejáratnál hatalmas sor állt, tény és való, hogy nem volt könnyű dolguk a szervezőknek a beengedés során, hiszen úgy tűnt, hogy tényleg mindenki eljött, akinek valaha adott valamit az Anti Fitness Club. A teltházat látván (valamint, hogy sokan nem jutottak be hely és jegy hiányában), az est egyetlen hibájaként említenénk meg, hogy talán egy nagyobb helyszín kellett volna az utolshownak.
Kis csúszással, az Inercy formáció tökéletes bemelegítése után végre feltűntek Molnár Tomiék. Nem is akárhogy, hiszen az alapgárda mellett (Molnár Tomi, Fekete Balázs - dob, Varsányi Miklós- basszusgitár, Nagy Marek – gitár) a csapat egykori gitárosai, Anti, Szabó Peti és Wagner Emíl is színpadra állt néhány dal erejéig. A búcsúbuli méltóképpen rendhagyóra sikeredett, hiszen a srácok 2 órán át zenéltek és egy igazi best of show-val készültek, ahol a már jól megszokott és bevált favoritok mellett olyan dalok is felcsendültek, amelyeket korábban, AFC koncerten nem hallhatott a nagyérdemű. A műsor felépítését sem lehetett volna ennél tökéletesebben összerakni, hiszen a buli jelentősebb része igazán keményre, masszívra sikeredett, majd a vége felé már megjelentek az érzelgősebb nóták is. Így hangzott el (a teljesség igénye nélkül) a Viszlát, a Lépj tovább, a Lélekzet, a Vezessen a vágy, a Más ölel át, a Lesz ami lesz, a Mennem kell, a Ronda lány, a Még vár ránk ez a föld, a Sail, a Játszol velem, vagy éppen a Mennyország. A búcsúbulit az egyik legnagyobb slágerükkel, a Lábnyommal zárták Tomiék, amely tempójában gyors ugyan, de témáját tekintve ennél ütősebben, perfektebben egyik dallal sem lehetett volna lezárni az AFC munkásságát. Kevés csapat tud szépen, tisztességesen búcsút inteni a hátuk mögött lévő közös éveknek, de ha egy előadó meghozza ezt a döntést, akkor példát vehet az Anti Fitness srácairól!
A magam részéről köszönöm, hogy egy újabb remek koncerten vehettem részt, és bízom benne, hogy külön-külön, de hallunk még ezekről a kiváló zenészekről! Mi figyelünk! Sok sikert a továbbiakban!
Írás & képek: Nikkk