Wagner Emil: "Számomra egy nagyon-nagy mélyvíz"

Videós interjúink vázát írott szövegként is közöljük. Az írásos megjelenések nem száz százalékban, szószerint tartalmazzák a felvételek mondatelemeit, hiszen az élőszó nagyon esetlennek tud tűnni olvasás során. Természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a mondanivaló, a lényeg, az esszencia ne vesszen el. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk azokhoz szólni, akik a mai modern világban is az olvasást preferálják a mozgóképes beszélgetések helyett.

Három évvel ezelőtt mérföldkőhöz érkezett Wagner Emil pályafutása, ekkor adta ki akusztikus hangulatban íródott Memento Mei albumát. Emil rengeteg izgalmas, súlyos, időnként még izzasztó kérdést is tett fel ezen a lemezen mind magának, mind a hallgatónak. Nagyon érzelmes, gondolatébresztő, remek koncepcióval rendelkező, egyedi hangzású kis munka ez, amely április tizenkettedikén, a Turbinában egy full zenekarral kerül bemutatásra.

Megjelent az új dalod, mesélj róla! Akik nem ismernek téged önálló előadóként, miért hallgassák meg ezt a számot?
"Nem engedlek hozzám" a dal címe, nagyon szeretem, sokat jelent nekem, ha úgy vesszük, akkor egy korszak leírása, lenyomata. Nem úgy írom a számaimat, hogy mi tetszhet a közönségnek, szóval hogy miért hallgassák meg? Azért, mert megismerhetnek engem egy kicsit jobban. Amikor dalt írok, akkor az általában azért van, mert nem tudom elmondani, hogy mit érzek, mi az, ami nyom belül, de ahogy leülök a zongorához, gitárhoz nyúlok, minden kigurul belőlem. Ahogy a többi számomnál, itt sincs utómunkázva a hangom, én így énekelek, szerintem ettől még őszintébb az anyag.

Áprilisban egy önálló koncerten mutatkozol be a zenekaroddal.
Tizenkettedikén a Turbinában már zenekari felállással adom elő a nótákat. Ez lesz az első ilyen koncertem, általában akusztikusan szoktam fellépni, de most a barátaimmal kiegészülve állunk színpadra. Próbálunk, már ezt, a "Nem engedlek hozzám" dalt is előadtuk, bitang lesz.

Mit tanultál magadról az alatt, amíg zenekarként összeálltatok?
Legfőképpen azt, hogy úgy csináljam, ahogy én szeretném. Ez nekem iszonyatosan nehéz volt. Három éve jelent meg az első lemezem, három éve nem alapítottam zenekart, nem vittem színpadra, nyilván okkal. Főleg lelki-, gondokodásmódbeli hatalmas gátak voltak ezek. Közel húsz éve vagyok színpadon, főleg mainstream formációkban, olyan előadőművészek mögött zenéltem, zenélek, akik szerintem Magyarországon a legjobbak. Elképesztően jó frontemberek olyan kiállással, olyan kisugárzással… Én ebben szocializálódtam az elmúlt húsz évben, ezek után, amikor csinálsz egy saját produkciót, akkor automatikusan hozzájuk kezded el mérni magadat. Ezt így kellene csinálni, úgy kellene késleltetni, még sorolhatnám... Nagy teher volt ez nekem. Lehet sokat tanulni ezektől a profi emberektől, de hátráltatni is tudnak. Három évbe telt, hogy le tudjam vetkőzni ezt. Rájöttem, hogy máshogy akarom csinálni, nem azért, mert jobb vagy rosszabb az, amit ők alkotnak, hanem egyszerűen csak más. Kellett egy tiszta lap.
Ilyen jellegű koncertem nem volt még, nagyon régóta zenélek a srácokkal különböző formációkban, de úgy, hogy én vagyok a front egy estén át, az én dalaimat, az én érzéseimet adom át, olyanokat is, amelyeket az ember nem szívesen él át újra, ez számomra egy nagyon-nagy mélyvíz. Hatalmas konfortzóna elhagyás, de iszonyatosan várom. Gyermeki lelkesedés van bennem, hogy vajon hogyan fog sikerülni, de főleg azért, hogy én hogy fogom érezni magam közben.

EZ IS ÉRDEKELHET:
Az értő fülekhez szól Wagner Emil első nagylemeze

írta: Hatos Niki
riporter, vágó: Hatos Niki
operatőr: Nagy Kriszta