Megjelent Háy János új kötete, a 100 nap, amely száz egymást követő napon keresztül vizsgálja a mindennapokat, az írást és az ezekből születő történeteket. A szerző nem klasszikus naplót kínál az olvasóknak: a kötet azt mutatja meg, hogyan kerülnek be a valóság, a gondolatok és az érzelmek az irodalmi szövegekbe.
A könyv alaphelyzete egyszerű: mi történik, ha száz napot tudatosan megfigyelünk? Háy János szerint ennyi idő már elegendő ahhoz, hogy ne lehessen könnyen elrejteni a mindennapok fontosabb részleteit. A 100 nap az örömök, nehézségek, erősségek és gyengeségek mellett azt is vizsgálja, hogyan alakulnak egy író gondolatai és próbálkozásai egy-egy szöveg megszületése közben.
A kötet nem kizárólag a szerző életére koncentrál. Bár bepillantást enged abba, miként dolgozik egy író egyik napról a másikra, a hangsúly végül az olvasón van. A száz nap egy olyan időszakot jelöl, amelyben minden egyes nap kapcsolódik a következőhöz, miközben önmagában is értelmezhető.
"Szerintem a világot egyéni történetként éljük meg" - fogalmaz Háy János. Ez a gondolat a könyv egyik fontos kiindulópontja is: a hétköznapi események személyes történetekké válnak, a személyes tapasztalatok pedig újabb szövegek alapjául szolgálhatnak.
A 100 nap többféleképpen is olvasható. Aki szeretné, haladhat folyamatosan, a napokat egymás után követve, de az egyes részek külön-külön is megállják a helyüket. Az olvasó akár kedvére választhat egy-egy bekezdést, történetet vagy gondolatot, majd onnan folytathatja később.
RÉSZLET A KÖTETBŐL:
"Valamin gondolkodtam hajnalban, aztán olvastam, hogy különböző íróknak milyen hülye szokásaik voltak, hogy jól tudjanak írni. A színes tintától az önsanyargatáson keresztül a mozgassuk be a testünket, minden volt. Persze mint gyakorló író pontosan tudom, hogy ezeknek a nagy része szemfényvesztés, azért, hogy égi magasságokba emeljék az írói munkát. Ma fél négykor ébredtem fel. Ez többször megesik velem. Tekintsük ezt rendszernek, s azt meg ne tekintsük annak, amikor kilencig ki se tudok mászni az ágyból?
Csütörtök van.
Lemondtam hajnalban az angolt. Ebből lehet tudni, hogy csütörtökönként járok angolra, ahol minden alkalommal beseprek egy zsáknyi nyelvi kudarcot. Azt hazudtam, hogy influenzás vagyok, bár nem vagyok, legalábbis egyelőre nem, csak annyi minden van ma, hogy nem volt erőm még ezt az egyórás beszélgetést is beleilleszteni a napomba. A tanárom amerikai, pontosabban kaliforniai. California über alles, ahogyan a Dead Kennedys énekli. Ki az a Dead Kennedys? Aki nem ismeri, azt elveszítettük. Kill, kill, kill, kill, kill the poor!
Koncentráljunk az angoltanárra, angoltanárt mindenki ismer. Már fiatalon eljött az Államokból, először Oroszországba, aztán Litvániába, végül kikötött Magyarországon. Múzeumpedagógus. Nemrégiben magyar állampolgár lett, bár amúgy nincsenek magyar felmenői, litván és német zsidók az ősök, de gyanítom, nem az ősök miatt költözött el Amerikából. A menekülés oka általában egy szerelmi csalódás, egy anya, egy apa, egy nevelőapa, vagy épp ezek hiánya. Az ember azért hazudik, hogy ne bántsa meg a másikat.
Torokgyulladás, influenza, a gyerek beteg, évzáró, anyukám kórházban van.
Az ember azért hazudik, mert így egyszerűbb, mint elmagyarázni. Az ember azért hazudik, mert meg akarja védeni önmagát a konfliktusoktól. Az ember azért hazudik, mert azt hiszi, érdekesebb az, ami nem igaz. Az ember nem tudja elviselni, hogy csak annyi, amennyi.
A közösségi oldalakon kérkedik a sorsával.Az én sorsom kivételes sors, és mindent megtesz azért, hogy a mások sorsát a maga alá tudja értelmezni. A lakásodat, az autódat, az állásodat, de még a gyerekeidet is képes vagy harcrendbe állítani, hogy legyőzd a hasonszőrű versenytársakat. Nagyobb, drágább, szebb, okosabb, sikeresebb.
Én nem vagyok versenyben, mert már túlkoros vagyok. Nevetséges volna, ha elkezdenék a fiatal szülőkkel szkanderozni. Nevetséges volna, ha még mindig azt gondolnám a sorsomról, hogy ezen a páston kell megvívnom. Ha nem látnám, hogy valójában mire kell figyelnem, és mire nem. Bár soha nem álltam bele az efféle csatározásba, amikor korspecifikus lett volna, akkor sem, akkor most már tényleg, minek."
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Európa Könyvkiadó
Elif Shafak egyik korai regénye, a Tekintet jelenik meg magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában. Az eredetileg 1999-ben kiadott kötet az emberi testről, a társadalmi ítélkezésről és arról meésl, milyen következményekkel járhat, ha valakit folyamatosan mások tekintete határoz meg.
Augusztus 20-án jelenik meg Balázs Barbara Asszonypajtás pánikkonyhája könyve. A szerző ezúttal is azoknak kínál kapaszkodókat, akiknek a főzés nem feltétlenül a mindennapok magától értetődő része, mégis szeretnének megfizethetően és egyszerűen ételt készíteni maguknak.
Megjelent Háy János új kötete, a 100 nap, amely száz egymást követő napon keresztül vizsgálja a mindennapokat, az írást és az ezekből születő történeteket. A szerző nem klasszikus naplót kínál az olvasóknak: a kötet azt mutatja meg, hogyan kerülnek be a valóság, a gondolatok és az érzelmek az irodalmi szövegekbe.
