Új dallal ébredt fel Tóth Andi

Tóth Andi három évvel ezelőtt jelentette be, hogy visszavonul az aktív zenéléstől. Döntését akkor részletesen, következetesen indokolta, hangsúlyozva, hogy nem szeretne tovább olyan iparági elvárásoknak megfelelni, amelyek nem állnak összhangban az önazonosságával, tehetségével. Azóta mindössze egyetlen alkalommal jött ki új dallal, a Belanoval közös Nu má lasá című kollaboráció formájában.

Ez a hónap azonban egy új szólódallal, a Júniusban-nal startol el. Már az első hallgatás során világossá válik, hogy ez a track elmozdul a korábbi, sokak számára könnyedebben fogyasztható, trash jelzővel illetett korszaka hangzásától. A szám atmoszférája erősebb, érzelmileg rétegzettebb, többféle módon is értelmezhető.

A dal szövegében erősen megjelenik az emlékezés, a nehezen lezárt kapcsolatok világa és az idő múlása. Az olyan képek, mint a Lánchíd, a Duna vagy az évszakok váltakozása, mind egy személyes történet fragmentumai. Ezek a darabkák egyszerre konkrétak és szimbolikusak. Én ezt a szerzeményt jelenleg úgy értelmezem, hogy Andi ezzel a dallal vall szerelmet a zenének. Bár egy időre elengedte a muzsikálást, de most ezzel a dallal mintha azt üzenné, hogy újra visszatérne hozzá (bár így lenne!), egyfajta irányváltást jelezve. Kicsit olyan ez a dal, mintha egy mantra, egy kisebb himnusz lenne önmagának.

Persze a közönség egy rétege az eltelt 3 évben sem fejlődött túl sokat. Andi ebben a klipben ugyanis extravagáns külsővel jelenik meg, amiért sokan elítélik. Én ebben a kisnőben továbbra is csak az elképesztő, sokoldalú tehetséget látom. Ha pedig olyan hasam, testem lenne, mint neki, valószínűleg soha nem öltöznék fel "rendesen"... 

Elvégre, "Ha nem felelsz meg, kell-e még, hogy jobb legyél?" (Anna and the Barbies: Túl az Óperencián)

szerkesztette: Hatos Niki