Tegnap este a fúziós jazz összetettsége és a funk lüktetése találkozott a Schweigert Fusion Akvárium Lokálban tartott koncertjén. Schweigert Dániel gitáros–zeneszerző tíztagú formációja saját instrumentális szerzeményeken keresztül mutatta meg, hogyan fér össze a hangszeres virtuozitás, az improvizáció és a feszes zenekari összjáték.
A budapesti csapat hangzásának egyik legnagyobb erőssége a kiegyensúlyozottság. A fúvósok markáns szerepet kaptak, a hangszerek mégsem versengtek egymással a figyelemért. Amikor a zenei megoldások megkívánták, az egyes szólamok tisztán elkülönültek, máskor egységes, rétegzett hangképpé álltak össze. A zenészek magabiztosan kezelték az összetett témákat, a technikai felkészültség pedig végig a kompozíciókat szolgálta, nem az öncélú virtuozitást.
A szólók különösen emlékezetes pillanatokat hoztak számomra. A hangszeres teljesítmények önálló karaktert adtak a daloknak, miközben a tagok végig figyeltek egymásra.
A repertoár felépítése szintén a produkció javára vált. A visszafogottabb részeknek jutott idő a kibontakozásra, a sűrűbb, intenzívebb szakaszok pedig valódi erővel törtek elő. A zene hol feszültséget teremtett, hol teret hagyott a megnyugvásnak, hol pedig újra lendületet vett. A zeneszerzői megoldások között akadtak meglepő fordulatok is, amelyek izgalmassá tették az eddig számomra ismeretlen dalok hallgatását. Schweigert Dániel projektjének egyik fontos erénye, hogy a zenekarvezető nem akar minden pillanatban a középpontban állni. A tíz muzsikus közös teljesítménye kerül előtérbe, mindenkinek megmarad a saját hangja és karaktere.
Az Újfalusi Gábor-díjas (Öröm a zene) Schweigert Fusion fellépése arra emlékeztetett, hogy egy instrumentális koncertnek nincs szüksége látványos show-elemekre ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmet. Egy zenész teljes koncentrációja, egy váratlan zenei reakció vagy a közös játék apró rezdülései önmagukban is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy maradandó élményt adjanak.
A BSIDE-nál fontosnak tartjuk, hogy mi magunk - és olvasóink is - kilépjünk a komfortzónánkból, és a megszokott szerzők, filmek, sorozatok és kedvenc előadók mellett új produkcióknak is esélyt adjunk. A Schweigert Fusion remek példa arra, miért érdemes nyitottnak lenni, zenéjük magával ragad, kikapcsol, és valódi terápiás élményt nyújt. Teljes szívből ajánlom őket mindenkinek, aki szeretne valami újat felfedezni a hazai zenei színtéren.
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
szerző: Hatos Niki
Tegnap este a fúziós jazz összetettsége és a funk lüktetése találkozott a Schweigert Fusion Akvárium Lokálban tartott koncertjén. Schweigert Dániel gitáros–zeneszerző tíztagú formációja saját instrumentális szerzeményeken keresztül mutatta meg, hogyan fér össze a hangszeres virtuozitás, az improvizáció és a feszes zenekari összjáték.
Egy rendkívül érzékeny témát feldolgozó dalhoz készített szöveges videót a Down For Whatever. A Foggal-körömmel a zenekar új, A nyughatatlan című albumának egyik tabudöntögető szerzeménye, amelyben Diószegi Kiki egy olyan belső küzdelméről beszél, amelyről korábban még soha nem írt számot: a gyerekkora óta tartó testképzavarral való küzdelméről.
Október 9-től látható a Vígszínház Házi Színpadán Déry Tibor Kedves bópeer…! című kisregényének új színpadi adaptációja. Az előadást Zsótér Sándor rendezi, a főszerepet Méhes László játssza. A produkció az öregedés, a magány és az elmúlás mellett a vágyat, a szerelmet és az élethez való ragaszkodást állítja középpontba.
