Szolnoki Péter halálával többek között ezek a Bon-Bon dalsorok kaptak új értelmet

Amikor egy művész távozik az élők sorából, alkotásai gyakran új értelmezést, új tónust kapnak. Így van ez a sokrétű, sokszínű Bon-Bon dalokkal is. Egyes sorok korábban "csupán" a szerelemről, az útról, a színpadról vagy a hétköznapok pillanatairól szóltak, ám most új jelentésrétegekkel gazdagodnak, átszínezi, elmélyíti őket az emlékezés, a búcsú és az örökség súlya, fájdalma.

Bízom benne, hogy ez az összeállítás nem hat majd ízléstelennek vagy tolakodónak. Péter halálát követően hallgatni kezdtem egy csodálatos életút darabkáit, és olyan különös, mélyen megérintő érzések és gondolatok születtek bennem, amelyeket nem tudok magamban tartani. Talán nem is kell...

A Bárhol jársz alapvetően az elszakadásról, a távolságról szól, de most könnyen kapcsolható a halálhoz, az elvesztéshez.
"Hosszú csend, amit itt hagyál magad után.
Most is fáj még a lelkemhez bújt magány.
Száz emlék, ami megmarad örökre majd.
Átlépni de a tegnap még fogva tart.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd némán őrizem.
Féltelek még, érzem velem vagy, úgy mint rég.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd csendben őrizem.
Elszakadt rég, mégis összeér föld és ég.
Gondolj rám, mikor ébred a tavaszi szél!
Gondolj rám, mikor lágyan az arcodhoz ér!
Élj majd úgy, ahogy álmodtad oly sokszor már!
Menj, menj, menj! Még a boldogság rád nem talál.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd némán őrizem.
Féltelek még, most is szeretlek, úgy mint rég.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd csendben őrizem.
Elszakadt rég, mégis összeér föld és ég.
Vár ránk a két külön út, ami volt, az a múlt.
Féltve őrzött emlék nem lehet eldobni még.
Nem tévedsz el tudom jól, ez a dal neked szól.
Én vigyázok rád majd bárhol jársz. "

Az Amíg a zene szól-taz"Addig, amíg a zene szól, Lehetsz bárhol." sor miatt jelenleg úgy értelmezem, hogy amíg hallgatjuk a Bon-Bon dalokat, addig valami tovább él Szolnoki Péterből is.

A Vándor az életút, az állomások és a továbbhaladás témák miatt kap új réteget.
Kiemelt sor: "Amíg a lelkem vándorol, addig szabad leszek én."

Az apai szeretetről mesélő Gyermekeimnek egyes gondolatai azt sugallják, hogy a szülő-gyermek kapcsolat nem szűnik meg attól, hogy valaki fizikailag már nincs jelen köztünk.
Kiemelt részlet:
"Apa maradok majd,
mert ez örökké tart,
akkor is hogyha nagy leszel.
Úgy fut az idő.
Tudom sokminden más lesz.
Van ami mégsem múlhat el.
Fogd a kezem, de lépj tovább!
Amíg tehetem én vigyázok rád,
és ha egyszer a sorsod majd messze sodor,
veled leszek tudod jól."

A megbánás nélküli, kimondott vagy kimondatlan szeretetről szólóSoha nem mondtam el szerzeményt egy haláleset után sokan értelmezhetik úgy, hogy mennyi mindent kellett volna még elmondaniuk az elvesztett félnek...
Kiemelt részlet:
"Soha nem mondtam el, amit régóta érzek,
Azt, hogy nélküled más lennék.
Soha nem mondtam el, de most hallgass meg kérlek,
Nagyon jó az, hogy itt vagy még."

Az eredetileg szerelmes tematikájú Köszönöm, hogy vagy nekem hallgatóként most egyfajta köszönetnyilvánítás mindazért, amit Szolnoki adott a hazai zenei szcénának.
Egy versszak napjainkban különösen nyomasztó, mély. Mintha egyfajta üzenet lenne odaátról:
"Veled minden percem szép,
S tudom azt, hogy végleg itt maradok.
Ami volt elmúlt rég.
Köszönöm most jól vagyok."

A változásról, továbblépésről mesélő Indulnom kell az út motívuma miatt most új értelmet nyert.
Kiemelt részletek:
"Régóta hív már az út.
Indulnom kell már érzem végre valaki vár!"
"Annyit kérek még, hogy gondolj rám,
És az út végén majd bújj hozzám!"

A csillag a gyászban mindig is erős szimbólum volt. A Csillag vagy esetében ez az elem metaforája lehet Szolnokiék zenéjének és annak hatásának.
"Még lent a földön jársz,
Mégis érzed, vonz az ég,
Úgy vágysz magasra fel.
Indulj, hát meddig vársz,
Hogyha hív a messzeség
Hidd el, menni kell.
Szállnod kell,
Hogy a földtől elszakadj:
Ha csillag vagy, ha csillag vagy,
Fényed a végtelenbe ér,
Az ég oly nagy, most téged is vár.
Te csillag vagy,
Utad ma az álmokról mesél,
Régóta érzed már.
Még félsz a holnaptól,
De a lelked nyugtalan."

A Leszállt az éj alapvetően is a gyászt, a búcsúzást állította fókuszba.
"Leszállt az éj, nyugovóra tért.
Van olyan, aki nincs már veled, pedig sokat ért.
Talán egy csillag még az övé odafent.
Ma is benne él azt emlék, nem múlik el sohasem."

Az Örökre a szívedben igazi kapaszkodó, támasz, útravaló lehet az itt maradottak számára

"Elindulunk és járunk az úton,
Valamit várunk s azt kergetjük folyton.
Az időnk rövid, mégis lehet esély,
Hogy teljesül egy álom.
Az erő kevés és túl sok a csapda,
fegyverek nélkül indulunk harcba,
És törékenyen állunk, ha jön a vihar,
Csak reméljük, hogy nem lesz baj.
Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,
Valakilassan és sokszor megtorpan,
Választani kell, hogy mi is a cél,
A te álmod...az hol van?
Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben.
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Álmatlan éjjelek, és boldog órák,
Szerelmek, átkok sora az, mi vár rád,
de ne add fel, és mindet éld át,
Az időt sose sajnáld!
Ezernyi emlék minden apró lépés,
Megszépül majd, ha végre célba érsz,
Mert benned is az álmok tengere él,
S ez fiatalon tart még.
Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben... még.
Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd.
Örökre! A szívedben!"

Péter halála továbbra is felfoghatatlan veszteség. Nyugodjék békében!

szerző: Hatos Niki