ByeAlex új megjelenése, a van1szektám továbbra is hozza azt a sajátos stílust, amit valószínűleg más előadótól nem tudnék befogadni. Tőle azonban olyannyira szeretem, hogy az eltelt közel 10 év során, mióta követem Alex zenei munkásságát, alig akadt olyan száma, közreműködése, projektje, amelyet ne éreztem, ne kedveltem volna az első pillanattól kezdve.
Hű olvasóimnak nem okozok meglepetést, elfogult leszek ezzel a friss-ropogós anyaggal is. Az öt dalos kislemez zeneileg valóban sokszínű (köszönhető ez Somogyvári Daninak is), érezhető rajta a folyamatos megújulás, a kísérletező hangszerelés. Hangulatában nosztalgikus, szövegileg hatásos, erős, főhősünk időnként pofátlanul költői sorokkal, máskor pedig már-már provokatív gondolatokkal tör előre.
Az EP a rock, metálos jellegű tesla-val indul, ami nem csak koncerteken nyújthat komoly zúzdát, de lemez/zenehallgatás során is képes felrázni az embert. Kiemelten imádom benne a gitárt. Őrület!
A tesla-t követi a lassabb, melankolikus priluki olyan témákkal, mint az ukrán cigi, a fiatal lányok, az egykori gyerek-, tini-, fiatal felnőttkor a mezítlábas nyarakkal, a kapukon való kiszökéssekkel, a szaladó évekkel. Ez a dal számomra nagy segítség abban, hogy még jobban megéljem a jelent, az élményeket, a behatásokat, amik érnek.
Erre a flow-ra dob rá még egy lapáttal a harmadik szerzeményként érkező egyetlen feat, a filo oldalán megalkotott unoma. Röviden tömören: lelkünk egyik legveszélyesebb gyilkosa az unalom, főleg akkor van baj, ha az ember már magát is unja.
A negyedik track a miérthiszimindenki?, ami remek görbetükör mindenki (ismétlem: min-den-ki) számára. Alex fókuszában ezúttal a kapcsolatok, az önismeret, egymás kritizálása, valamint az áll, hogy időnként azt bántjuk meg, akit igazán (vagy a legjobban) szeretünk. Tovább színezik még a szerzeményt a különböző kommentek is, amelyekben az előadót savazzák a szerzők, és például szerfogyasztóként jellemzik, csak mert van bátorsága másnak, különcnek, egyéniségnek lenni.
Az EP a legmeghatóbb, a leginkább szívhez szóló számmal, a diófa-val zárul, amelyben Alex elsősorban nagymamájához szól. Nehéz lenne egyetlen kedvencet választanom erről a munkáról, de az biztos, hogy jelenleg alapjaiban határozza meg napjaim gondolatiságát elvesztett nagymamám hiánya, így talán ez az a dal, ami a legjobban megérintett, a bőrőm alá kúszott. A szerzemény nagy fűszere, hogy hallgatása során olyan érzésem támad, mintha Alex a naplójából olvasna fel nekünk, olyan emlékekkel, mint az első szerelmek, a szülei munkájának elvesztése, a gyökerei, ugyanakkor egyes sorok szerenádként értelmezhetőek a közönség irányába.
Igényes, változatos zenei anyag lett a van1szektám, ami tökéletes folytatása ByeAlex tavaly megjelent egy se sláger, zekő kislemezeinek. Szeretem, hogy akadnak visszatérő témák, vagy olyan elemek, mint az előadó "olyat mondok" ismertetőjegye. A van1szektám egy újabb bizonyíték arra, hogy tökéletesen megfér
egymás mellett a keserédes múltidézés és a jelenre való reflektálás.
értékelés: 6/6
írta: Hatos Niki
Azt hiszem, megtaláltam azon abszolút kedvenc könyvemet, amelyet koreai szerző írt. Valamiért az ő kifejezésmódjuk sosem volt számomra elég meggyőző, egészen a legújabb olvasmányomat jelentő A könyvesbolt – Újrakezdés a kis koreai kertvárosban műig, amit Hvang Borum alkotott meg. A kötet tavaly elnyerte a Könyvkereskedők díját, nem véletlenül,...
Ha az elmúlt napokban találkoztál az olvasói élményeimmel, akkor már tudhatod, hogy júliusban elsősorban B.E. BELLE munkásságában merülök el. Az Árvák, illetve a Szinglik után most a Balerinákról mesélek. Ezt a művet is valós események ihlették (a szerző harminc év után vonult vissza a táncosművész karrierjétől), többek között az elfajult...
A 38 fejezetből álló, váltott szemszöggel építkező C. R. Jane - Mr. Téves Szám fókuszában két fiatal áll. Egyikük a mindössze 19 éves, zárkózott Monroe, aki főiskolai tanulmányai mellett két munkahelyen állja meg helyét. Hogy miért válaszol egy olyan üzenetre, amit nyilvánvalóan valaki másnak szántak? Mert a múltban szerzett sebei miatt falakat...
