Frissen az első lejátszást követően egyértelműen úgy érzem, a ByeAlex folytatni kívánja azt az irányt, amit a tavalyi van1szektám EP-nél már megtapasztalhatott a nagyérdemű. Az elterelés kislemez négy dala egyszerre személyes, provokatív és zeneileg kifejezetten kísérletező - olyan anyag, ami nem akar mindenkinek tetszeni, viszont tükröt annál szívesebben tart a hallgatóság elé.
ByeAlex azt csinálja, amihez talán a legjobban ért, kimondja azt, amire sokan csak gondolnak. A hangszerelésben érződik a nyitottság, a műfaji kalandozás, de a középpontban most is a szöveg van - ami hol pofátlan, hol pedig kifejezetten önmarcangoló.
A témák jól ismerősek: a kapcsolatok, a bizalomhiány, az önismeret, a társadalmi feszültségek, és az a fajta különcség, amit Alex identitásához abszolút hozzátartozik.
Az első dalt jelentő erotika esetében nem kizárólag a klasszikus értelemben vett érzékiségről van szó. Sokkal inkább megkapunk benne egy nyers, társadalmi és testi feszültségekkel teli világképet. A "Baby, ez erotika" refrénszerű ismétlése számomra inkább ironikus, mint csábító - mintha Alex kifordítaná magát az egész fogalmat. Az "Ebből az országból sohase lesz majd úgyse Amerika" sor pedig már egy egyértelmű társadalmi kommentár, ami szépen ráül a dal egyre dühösebb hangulatára. A szám végén ugyanis nincs igazi feloldozás, az utolsó pillanatokig megmarad a feszültség.
A második számot jelentő 06:30 a korábban nagyot robbant, az előadó számára szürreálisnak ható házkutatás eseményeit meséli el. Végig ott van benne a fenyegetettség érzése, továbbá az előadó nem csak annak idején tette meg, ebben a szerzeményben is újra elismeri, hogy van vaj a füle mögött... Illetve ismét felemlíti a hazug pályatársaimat is.
Jelenleg úgy hiszem, hogy számomra a harmadik, furcsa című track lesz a nagy kedvenc ezen az anyagon, ezt érzem ugyanis a leginkább "Alexesnek". Egyszerre érzékeny és provokatív. Témaként megjelenik többek között a digitális kor képmutatása, az online agresszió, illetve az, hogy a furcsaság valójában nem egy hiba, hanem erény. A szám végén végre megkapjuk az Alex védjegyének számító "olyat mondok"-ot is. Vártam már!
Zárásként érkezik a kiábrándult, dühös üzenem, ami szerintem a legkeserűbb darab ezen a megjelenésen. Az EP mögött végig megbújik a mások felé érzett bizalmatlanság, itt pedig igazán kimondatik. Alex egyfajta generációs üzenetet rejtett el az anyagban, miszerint a fiatalság soha ne álljon be a sorba, mondjon nekik bárki bármit. Ebben a dalban az elkerülhetetlen minták felismerése is megjelenik (miszerint Alex nem is különbözik mindenben az édesapjától).
Az elterelés EP nem egy könnyű zenei munka, de nem is akar az lenni. Ez egy nyers, sokszor kényelmetlen, de őszinte anyag, amin ByeAlex újabb és újabb kérdéseket tesz fel mind magának, mind a hallgatóságnak. És talán pont ezért működhet jól.
szerkesztette: Hatos Niki
Frissen az első lejátszást követően egyértelműen úgy érzem, a ByeAlex folytatni kívánja azt az irányt, amit a tavalyi van1szektám EP-nél már megtapasztalhatott a nagyérdemű. Az elterelés kislemez négy dala egyszerre személyes, provokatív és zeneileg kifejezetten kísérletező - olyan anyag, ami nem akar mindenkinek tetszeni, viszont tükröt annál...
A SOEN augusztus 27-én tér vissza Budapestre, ezúttal az A38 Hajó színpadára, ahová a friss Reliance anyaggal érkeznek. A svéd zenekar koncertjei nem a finomkodásról szólnak, precíz, technikás játék, masszív hangzás és kíméletlen érzelmi töltet várható tőlük ezen az estén is.
Két kötettel is jelentkezik tavasszal Bauer Barbara, folytatódik A Hídépítő története, miközben új kiadásban tér vissza a Porlik, mint a szikla is. Mindkét könyv a JAFFA Kiadó gondozásában jelenik meg.
