Paulina: "Tipikusan ráizgulós ember vagyok, megfelelési kényszerrel"

Tegnap este Óbuda kedvenc szabadtéri koncerthelyszínén, a Kobuciban lépett fel bandájával Kocsis Paulina. Az energikus tehetség szókimondó szövegekkel, zseniális lendülettel, felejthetetlen hangulattal rázta fel az egybegyűlteket, akiket nem mellesleg a Hangfoglaló Induló előadói alprogram 11. évadának egyik támogatott produkcióját jelentő Janet Gruber melegített be.

A nagy kedvencekkel, új dalokkal egyaránt építkező buli előtt lehetőségem volt egy villáminterjút készíteni az est főhősével, Paulinával. 

Videós interjúink vázát írott szövegként is közöljük. Az írásos megjelenések nem száz százalékban, szószerint tartalmazzák a felvételek mondatelemeit, hiszen az élőszó nagyon esetlennek tud tűnni olvasás során. Természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a mondanivaló, a lényeg, az esszencia ne vesszen el. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk azokhoz szólni, akik a mai modern világban is az olvasást preferálják a mozgóképes beszélgetések helyett.

Milyen szempontok alapján állítottad össze a mai este dallistáját?
Most nem a szokásos műsorral készültünk, ugyanis eddig mindig próbáltunk egy olyan tendenciát követni, hogy nagyon gyors blokkal kezdtünk, aztán szándékosan leültettük a bulit a felénél-háromnegyednél lassú dalokkal, majd újra egy óriási húzást, zúzást csináltunk a slágerekkel.
Ma este 21 dal van a setlist-en, ami egy másfél órás műsor. Rengeteget beszélek a színpadon is, amit most nagyon le kell rövidítenem. Váltják egymást a pörgős – lassú dalok, így aki többször látott minket színpadon, az is kap valami újat. Hozzáteszem egy fesztiválon, falunapon már nem követném ezt a dallistát, mert ott máshogy kell megtartani az embereket, folyamatosan kedvet kell csinálni hozzánk, még-még-még érzetet kell bennük keltenünk.

A színpadokon általában több ponton is megtalálhatóak a dallisták. Mennyire szoktál puskázni, vagy megvan fejben az egész műsor?
Nagyon puskázós vagyok. Nagy túlzással, de két év alatt nem tudtam megjegyezni, hogy az Ajándékkal kezdjük a koncertet és az Aranyapámmal zárjuk. Tipikusan ráizgulós ember vagyok, megfelelési kényszerrel, félek, hogy mi lesz, ha elrontom. Mi lenne? Semmi… De inkább ránézek a puskára...

A jelenlegi mentális állapotodnak, hangulatodnak köszönhetően melyik dalt várod leginkább?
Két dalt várok legjobban. Az egyik az Aranyapám, mert úgy érzem, segít abban, hogy egy nagy robbantást érjünk el a közönségben. Ez a szám teljes eufóriát okoz. A másik szerzemény pedig az egyik új dalom, a Veszélyzóna, ami egy lassú dal. Nagyon személyesnek érzem, imádom a dallamvilágát, azt, ahogyan meghangszereltük a fiúkkal. Kiváncsi leszek a közönség reakciójára.

Ha valaki nem ismeri a munkásságodat, akkor melyik dallal kezdje el a veled való megismerkedést?
Talán a Tele a szívemmel, mert összpontosul benne a fő mondanivalóm, a hangulatvilágom, a pörgősségem. Szeretem, hogy nem az az "operaénekesek" vagyunk feeling, mégis hangulatos.

A mai világban érdekesen állunk a tárgyakhoz. Van olyan tárgyad, amit nagy becsben tartasz?
A zongorám. Nekem annyira nincsen kötődésem a tárgyakhoz, sokkal jobban függője vagyok az embereknek. Nem szeretek egyedül lenni. Tudom, most minden terapeuta azt mondaná, hogy igenis tanuljak meg egyedül lenni, de amikor a legeslegjobban szeretem önmagam, amikor egyensúlyban vagyok, akkor is emberekkel szeretek együtt lenni. A tárgyak másodlagosak számomra, de a jeggyűrűm nyilván egy olyan dolog, ami fontos. Egyébként elveszítős vagyok, gyakran félek, hogy mit fogok elhagyni…

Hogyan változtak a zenehallgatási szokásaid tinédzser korod óta?
Gyerekkoromban musicalekkel kezdtem. Emlékszem, hogy az Operaház fantomja, a Rómeó és Júlia, a Dzsungel könyve például nagyon vitték az életemet. Az általános iskolától kizárólag brit és amerikai előadókat hallgattam, semmi magyart. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ebben az országban élek, magyar nyelven szeretnék dalokat írni az angol helyett, így megváltozott az érdeklődésem. Az elmúlt pár évben szakmai okokból kizárólag szinte már csak magyar zenét hallgatok. Szoktam teljes koncertfelvételeket is hallgatni, hogy ötleketet gyűjtsünk a fiúkkal. Justin Timberlake-től, vagy Bruno Marstól például sokat lehet tanulni, hogy miként lehet a közönséget hergelni.

Mit gondolsz, mire van szükségük az embereknek napjainkban?
A hűségre. Manapság hiánycikk a hűség, nagy szüksége lenne rá az embereknek. Én csak gondolom, hogy régen sokkal jobban érezték ezt az emberek egymás iránt, a családban, barátok között, vagy a munkában. A tisztelet is összemosódik az én fejemben a hűséggel, valahogy kötődik hozzá. A hideg is ráz, ahogy erről beszélek. Sokkal értékesebb hellyé tenné a környezetünket a hűség. Én igyekszemben abszolút ebben az irányban élni az életem.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.

szerző: Hatos Niki