Ma este az Akvárium Klub NagyHalljában jártam, ahol egy egészen különleges koncertnek lehettem tanúja. A ByeAlex és a Slepp kimaradt dalok bulija elsőre könnyen hangozhat nosztalgia fellépésnek - de ami a színpadon, a nézőtéren történt, az sokkal több volt ennél.
Alexék ritkán lépnek fel klubkörnyezetben, így már csak ezért is eseményszámba ment ez a lehetőség. A teltházas koncert (a sold out nemek aránya szinte tökéletesen fele-fele volt) már a kezdés előtt érezhetően más energiát hordozott, fokozott kíváncsiság lengte be a teret.
A menetrendbe nem csúszott hiba: 19 után Mova indította az estét, majd 20:30-kor érkezett a színpadra ByeAlex és a Slepp. A zenekar - Fekete Balázs, Poór Andris, Schnellbach Dávid és Tóth G. Zoltán - 2015 nyara óta együtt bizonyít a színpadokon, mára kétségtelenül az egyik legerősebb élőzenei produkcióvá nőtték ki magukat. Ez mai koncepcióval megálmodott estén is egyértelművé volt számomra. Ezúttal ugyanis azok a dalok kerültek elő, amelyeket ritkán - vagy talán soha - nem játszanak koncerten a srácok. Felcsendült többek között a lombok, a hungarian mambo, a merülök, a tesla, az Az vagyok, a táncolj, a részeg, a ví – csak néhány cím azok közül, amelyeket a közönség minden alkalommal már a felkonf, vagy az első 2-3 dallam során felismert. Ez pedig időnként Alexet is meglepte, még messziről is jó élmény volt látni, hogy megannyi színpad után is milyen gyermekien tud örülni pillanatoknak. Nem csak a múltidézés volt a cél, hiszen több viszonylag friss szám is - például az erotika az elterelés EP-ről - is helyet kapott a setlistben. A repertoár tényleg rafináltan volt összerakva, különböző korszakokból merített a főhős, kifejezetten egységesnek hatott a műsor.
A színpad vizuális központi elemét jelentő kivetítőn egy hatalmas kazettafejű robot szerepelt - rajta pedig folyamatosan megjelent az éppen játszott dal címe. Ez szépen ráerősített az este koncepciójára is, mintha egy időtálló mixtape-et hallgatnánk, csak éppen élőben.
A zenekar ezúttal is vérprofi volt. Az a fajta magabiztos, mégis laza jelenlét, amit tőlük megszoktunk, most is működött. Vendégként a csodálatos Luca is feltűnt a Rózsaszín Mustang-gal, aki mindig bájos karaktert hoz az estékbe.
Bevallom, azt hittem, hogy mivel ezúttal nem a slágerek dominálnak, hosszabbnak fog érződni ez a koncert. Tévedtem. Pikk-pakk eltelt az idő, pedig egyáltalán nem kaptunk rövid műsort. Ez pedig szerintem egy dolgot bizonyít, azt, hogy ezek a dalok nem "B oldalas" szerzemények. Erősek, némelyik talán még minőségibb is, mint a legismertebbek számok. Megérdemlik, hogy időnként reflektorfénybe kerüljenek.
Számomra mindig inspiráló boldogság azt látni, hogy vannak előadók, akik sok-sok valóban aktív év után sem félnek kísérletezni, új irányokat keresni. Alexék pontosan ilyenek. Az pedig, hogy erre az estére pont a születésnapomon került sor, az egyik legmaradandóbb ajándék számomra. Köszönöm az élményt!
írta: Hatos Niki
külön köszönet: Ábel Nikinek
A török-magyar Nasip Kısmet új dala, a Keklik április 17-én jelent meg a Sony Music gondozásában, és egy tradicionális török népdal újragondolása. A közel nyolcperces track a folk, jazz, funk és pszichedelikus elemeket gyúrja össze, miközben megőrzi az eredeti dallam karakterét. A Budapesten rögzített felvétel egyben a zenekar első kiadványa a...
Szeptember 24-én a Dürer Kert nem a finom megoldásokról szól majd. A BAEST hozza el azt a hangzást, amit ők "Ozzy death metalnak" hívnak: vastag, húzós riffek, tempó, és annyi dallam, hogy alaposan beakadjon.
Ma este az Akvárium Klub NagyHalljában jártam, ahol egy egészen különleges koncertnek lehettem tanúja. A ByeAlex és a Slepp kimaradt dalok bulija elsőre könnyen hangozhat nosztalgia fellépésnek - de ami a színpadon, a nézőtéren történt, az sokkal több volt ennél.
