Igazán üdítő zenehallgatást jelent Lábas Viki első szóló EP-je, a Magamat keresem. Az énekesnő ugyanis kilépett a jól megszokott keretek közül, és bebizonyította, hogy alig több mint 12 percben is képes egy komplett érzelmi utazást felépíteni.
A kislemez hangzásvilága játékos, melankolikus és atmoszférikus rétegekből épül fel, miközben végig ott lebeg benne az identitáskeresés, az emlékek súlya és a felnőtté válás bizonytalansága. Az anyagon olyan alkotók működnek közre, mint iamyank, Lee Olivér és Sárkány Bertalan, akik a későbbi élő megszólalásban is fontos szerepet kapnak majd.
A négy dal mindegyike három perc körüli hosszúságú, intenzívek és sokáig velünk maradnak.
A címadó Magamat keresem tökéletes felütése az EP-nek. A track a kamaszkori és felnőttkori bizonytalanságok közötti párhuzamokra épít, miközben egyfajta belső monológként működik. A hangszerelés finoman építkezik, a szöveg pedig egyszerre személyes és univerzális. Erős nyitány, amely azonnal kijelöli az EP érzelmi koordinátáit.
A Hangtalan talán az EP legmelankolikusabb darabja. Olyan, mint egy igazán hideg téli nap, lassú, mélabús, fájdalmasan gyönyörű. A dal különlegessége, hogy a második perc környékén ritmust vált, rövid időre dinamikusabbá válik, majd visszasimul a lebegő atmoszférába, végül ismét energikus lesz. A szám szól az elszigeteltségről, a megérkezésről és az elfogadásról egyaránt.
Az Álompor a legrövidebb szerzemény a korongon, ám hihetetlenül sűrű. A gimnazista évek szabadságát, lendületét és bizonytalanságát préseli bele néhány percbe. Álomszerű lebegés az egész, ahol a múlt és a jövő egyszerre húzza magával az embert.
Számomra egyértelműen a Karcos negatív az EP csúcspontja. A leghosszabb dal, és talán a legfilmszerűbb is. Balatoni gyermekkori emlékeket idéz meg, nyári estékkel, elmúló kapcsolatokkal, fiatalsággal, szabadsággal és azzal a furcsa fájdalommal, amikor rájövünk, hogy bizonyos emberek nem azért jönnek az életünkbe, hogy végleg benne is maradjanak. A dalszöveg elképesztően erős képekkel dolgozik, nagyon-nagyon imádom!
A Magamat keresem nem egy harsány anyag, továbbá nem akar mindenáron rádióslágereket adni. Ehelyett őszinte, érzékeny, nagyon-nagyon emberi, biztos, megnyugtató társunk lehet egy kis elmélyülésben, vagy az önmagunkhoz való visszatalálásban. Az EP rövidsége ellenére teljes egészként működik, és világosan megmutatja, hogy Lábas Viki szólóban is erős és karakteres hangot képvisel. Máris várom a folytatást, ám addig is: végtelen szeretettel ajánlom nektek ezt a csodálatos kislemezt!
