Megjelent Edith Bruck Gyönyörű romlásom című regénye

Idén májusban tölti be 94. életévét az az Edith Bruck, aki Auschwitzból Izraelen át érkezett 1954-ben Olaszországba. Az Európa kiadó gondozásában kiadott, Székely Éva által fordított, torokszorító Gyönyörű romlásom regénye eredetileg olaszul, 1979-ben jelent meg. Ki téged így szeret című önéletírása, melyet "az életben maradt Anne Frank naplójaként" is említenek, a holokauszt világirodalmi kánonjához tartozik.

Edith Bruck: Gyönyörű romlásom
A történetről: Nina fogoly. A férjének és a házassága húsz évének a rabja. Nem tud szabadulni attól a férfitól, aki a saját függetlenségét minden emberi kapcsolat fölé helyezi. A munkájában sikeres, gyönyörű, kívánatos és elismert nő napokig nem hagyja el a lakást, nehogy lemaradjon férje telefonhívásáról. Semmibe veszi önmagát a férfi nélkül. Nina, a magyar származású holokauszttúlélő a származásának is a rabja marad örökké. A hetvenes években született regény jóllehet megidézi a saját korát, ám éppen az teszi torokszorítóvá, hogy semmit nem veszített az érvényességéből. Az önmagát elveszítő nő egyes szám első személyben megírt őszintesége tabudöntő, meghökkentő és szokatlan mind a mai napig.

Részletek a könyvből:
"– Most magán a sor, hogy szeresse önmagát, önmagáért.
– Ezt mondogatom én is naponta, de nem mindig figyelek oda, sokszor képtelen vagyok meggyőzni magamat, nem látom értelmét, hogy folytassam.
– Kedvesem, az ember nem mások kedvéért él, és nem is másokon keresztül, maga elég okos ahhoz, hogy ezt belássa!"(részlet a könyvből)

"[...] amikor ugyanazt az asztalt választotta, már képzelegtem, sorsban, csodákban reménykedtem, azt hittem, ez az este újra összehoz bennünket.
– Emlékszel? – kérdeztem, miután hiába vártam, hogy valami jelét adja annak, ő sem felejtette el.
– Mire? – kérdezett vissza szórakozottan, nyugtalan tekintete az elfoglalt pincért kereste.
– Itt ültünk, ugyanígy, amikor megismerkedtünk.
– Hogy emlékezhetsz rá?
– Hogy felejthettem volna el? – kérdeztem inkább magamtól." 

"Amikor testileg elhagyott, eleinte úgy éreztem magam, mint egy rozzant, undorító, fölösleges teremtmény, aki képtelen szexuálisan hatni rá, pedig mindenféle fortéllyal próbáltam fölkínálkozni, magam is nevetségesnek találtam, félmeztelenül mutatkoztam előtte, drága és ingerlő fehérneműkben. Vagy kihívóan helyezkedtem el, de rám se nézett, vagy megkérdezte, miért hordom ezt a rémesen közönséges fehérneműt. Csalódottan, megalázva tértem vissza szemérmes szokásaimhoz, s türelmesen vártam, hogy újra közeledjen hozzám."

szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Rátkai Zsófia